Történetek

Lajos, a vár lovagja egy szép napon elindult az erdőbe megfelelő ellenfelet keresve. Eddig ugyanis senki nem tudta legyőzni őt. Hirtelen kiért egy rétre. Volt ott egy nagy szikla, amin egy ember ült. Volt rajta szürke páncél és volt egy hosszú kardja a földön, pont mellette. De ez az ember csak ott ült, és bámulta maga előtt a szép, zöld füvet...

Pár nappal a lovag legyőzése után, a varázskard birtokosa, Ádám, megindult, hogy legyőzzön egy trollt, aki városokat rombolt le. Szerencséjére egy kalandor, akit a troll sebzett meg, megmondta, hogy merre van a barlangja. A célja elérésének érdekében át kellett mennie a legveszélyesebb erdőkön, a legmeredekebb hegyeken és a legvadabb folyókon. Pár óra múlva elért a lény lakhelyéhez...

Marika felállt, és kicsit arrébb ballagott. Itt már sűrű fenyves kezdődött. A nő fintorgott, és a fenekéhez nyúlt, hogy kiráncigálja onnan a bugyiját. Reggel kakált, és nem törölte ki rendesen. Büdösnek és kissé igénytelennek érezte magát.
Délután négy óra volt. Nyár és napfény terült szét a tájon.
Egy pillangó röpte villant az üres égen át.
A rét felől egy alak közeledett. Sándor volt az, a nyúlőr. Két megnyúzott nyufit cipelt izmos vállain. Odament Marikához,...

A rövid beszélgetés után Apocalypt nekiállt eltüntetni a repedéseket a lángoló kardon, de valami megzavarta a mágikus auráját. Erősebben próbálkozott, de egy lüktető sötét energia blokkolta a tiszta varázsenergia-áramlást, ami elengedhetetlen feltétele a varázslásnak. A mágus megpróbálta megkeresni a blokkolót...

- Jó napot kívánunk kedves utasainknak ezen a szép, meleg napon! Reméljük, jól utaztak, és reméljük, legközelebb is a mi viszonylatainkat választják. Őő... reméljük megfelelően oldott hangulatba kerültek ahhoz, hogy stresszmentesen betérjenek állomásunk üzleteibe vásárolgatni egy keveset... őőő... ezek az üzletek még nem épültek meg, de természetesen azon cégek birtokában vannak, akik a mi Támogatóink... a szponzoraink...őőő...olyan vállalatok, akikből még nem halt ki a társadalom iránti...

A törp fejszéje hirtelen kékre változott és befagyott. Ádám meglepődött, majd megszólalt.
- Mi ez?! A te fegyverednek van ereje?!
- Azt hiszed, hogy csak a tiédnek van? Ez a fagyott fejsze.
- Honnan tudsz rólam és a lángoló kardr... - fejezte be volna a kérdést, de az ellenfél türelmetlenül rárontott...

A világ folyékony.
Csontváry Marika erre akkor jött rá, amikor szervezetében hatni kezdett az a magát csiperkének álcázó bolondgomba, amelyet a kaland kezdetén az arcába tömött. A gomba gonosz, de tréfás kedvű toxinjai máris kapcsolatba léptek a nő gerincrostjaival, és hozzákezdtek képzeletvilágának drasztikus átalakításához...

Aldor egy kereskedő volt a Zetr galaxisból. Volt egy űrhajója, a Trade Star, amivel éppen egy bolygó felé tartott. Eközben Aldor bámulta a messzi csillagokat és azon gondolkozott, hogy tényleg végtelen-e az univerzum. Hogyha bejárhatna minden egyes bolygót, és több ezer más életformával találkozhatna... Vajon milyen fejlettek lehetnek az univerzum többi lényei? - gondolkodott magában Aldor, amikor hirtelen megbillent a hajó...

- Háromszög... csináljuk háromszögben - lihegtem. Miközben felrémlett a körbenyaló lányok képe.
Nem kellett magyaráznom. Hamar felvettük a pózt, és vadul nyalni kezdtük egymás tűzforró tocsogó pinájt. Én élveztem el újra leghamarabb, azután Eszter, végül Lia. Hangosan nyögdécseltünk.

Sándor visszatért 2009-be, de attól még, hogy negyedszázaddal korábban sikerült homokossá tenni egy fiatal vasutast, nem lett a világ sem édenkert, sem kiégett atomtemető. Ugyanolyan szar és szürke maradt minden, rohanó seggű emberekkel és felháborítóan magas szennyezőanyag-kibocsátással. Sándor ezen még nem lepődött volna meg, de azon igen, hogy ugyanabba a vasúti kocsi tért vissza (igaz, nem a klotyóba, hanem bepréselve az egyik ülés feletti csomagtartóba). Legfőképpen azonban az döbbentette...