Blue Moon avagy Az Eredendő Bűn Gyermeke

Kékes fények a sötét éjszakában. Síri csend, s nyugalom. Egy fiatal nő hófehér ruhában. Nem evilági lény. Máshonnan jött... Ő egy angyalszerű teremtmény...Mégsem az. Azért jött, hogy kihordja méhében az Eredendő Bűnt.


John McAllister 30 éves, jó megjelenésű, már-már elegáns férfi volt. Jóképű és kisportolt, a nők gyakran megfordultak utána, és ő ki is használta az adottságait. Minden hétvégén bulizott, és nőket szedett fel füstös kis new york-i bárokban. Január 13. volt, péntek délután. A kollégáival megbeszélte, hogy aznap a Blue Moon klubban fognak kikapcsolódni az egész heti fárasztó munka után. John már épp a szövegen dolgozott, amivel a következő "áldozatát" ágyba csalja. Puccba vágta magát, és elindult Mark Lawrence, az egyik kollégája háza felé. Mikor odaért, Mark már odakint várta, hogy végre indulhassanak a többi srácért, akiket visznek a buliba. John akkor még nem is gondolta, hogy az éjszaka furcsa meglepetést tartogat számára. Éjfél felé, már kicsit ittas állapotban, leült az egyik üres bőrkanapéra amikből sok volt a bárban. Körülnézett, hátha akad egy felszedésre alkalmas nő, és akkor... megakadt a szeme Rajta. A bárpultnál üldögélt, és Johnt méregette. Világosszőke, már szinte fehér haja finom csigákban omlott hamvas, hófehér vállára, élénk kék színű szemeivel áthatóan méregette a férfit. Hosszú percekig bámultak egymás szemébe, amikor is valaki elsuhant a lány előtt. Mire John ismét odanézett, a lány eltűnt. John gyorsan szétnézett a tömegben, de mivel a nőt sehol nem látta az ittas, kiabáló és táncoló emberek közt, azt gondolta, talán a hátsó kijáraton keresztül távozott. Ő maga is elindult hát, és amikor kiért gyanúja beigazolódott, a nő ott állt kint a falnak támaszkodva és egy vékony női cigarettát tartott kecses kezében. Amikor meghallotta, hogy nyikorog az ajtó, odanézett, és látta, hogy John lép ki. Elmosolyodott. A mosolyában valami földöntúli báj és szomorúság látszott. Johnt ez a szépség megbabonázta. A nő eldobta a cigarettát és Johnhoz lépett.
- Már vártalak - azzal további fecsegést hanyagolva megcsókolta a férfit. John még soha nem vágyott ennyire egy nőre. - Menjünk a lakásomra, ott nem zavarnak meg minket. - A nő játékosan a fülcimpájába harapott, és elindult kifelé a sikátorból. John követte. Fél órán belül már a lakásban marcangolták egymásról a ruhát. A nagy hévben John megkérdezte a nőt, mi a neve.
- Angelica - azzal tovább tépte a ruhát a férfiról, és erről többet nem esett szó. Nemsokára megtörtént az aktus, és John nem is tudta, mekkora őrültséget követett el. Ugyanis a nő valamiféle démon volt, és egy halandó férfi örökítőanyagára volt szüksége ahhoz, hogy világra hozhasson egy rendkívül erős és gonosz démongyermeket.

Másnap reggel John kábultan tért magához. A nő nem volt sehol, és a ruhái sem. Valószínűleg napfelkelte előtt távozott.
John örült kicsit, nem örült volna, ha erőszakoskodnia vagy könyörögnie kellett volna a nőnek, hogy végre valahára elhordja magát. Elment letusolni, s azzal el is felejtette az egész éjszakát.

9 hónappal később


John McAllister a munkából tartott hazafelé este 11 után. Sietett, mert péntek volt, és ismét partizni akartak a barátaival. Mikor hazaért, megpróbálta felkapcsolni a villanyt, de az nem működött. Megnézte a biztosítékot, volt áram . Az égőnek sem volt semmi baja. Arra gyanakodott, hogy a kapcsolónak van valami baja, ezért megfogadta, hogy másnap hív egy szerelőt. Mikor beért a hálószobába, hogy átöltözzön, hatalmas meglepetés tárult a szeme elé. Az ablak előtt egy fiatal nő állt. Mikor a férfi belépett a szobába, az alak csengő, idegesítően finom hangon megszólalt. - Oh, John, már vártunk - a férfi nem értette a dolgot, de amikor a nő megfordult azonnal felismerte. A karjában tartott kis csomagról nem tudta, mit rejt. Amikor ránézett, a csomagocska megmozdult. Egy apró gyermek tűnt ki belőle. Az anya letette az ágyra, és a gyermek nőni kezdett. Pár másodpercen belül egy szőke hajú, angyali arcú fiatalember ült az ágyon, egykori pólyáját ágyékkötőként használva, hogy elrejtse férfiasságát.
- Üdvözöllek, Apám - Johnnak még a szívverése is megállt. Azt hitte, álmodik, pedig szemtől szemben állt a fiával, az Eredendő Bűnnel, akit ő nemzett e világra. A nő lassan ismét megszólalt. - John, ő a fiad, Damien. Azért jött, hogy megöljön téged, és a véred segítségével az Alvilág Ura lehessen. -

John szemei tágra nyíltak haláltusája közben. A fia, a saját vére ölte meg. Másnap reggel a szomszéd hívta a rendőrséget és a mentőket. " Agyi aneurizma okozta halál" ennyi állt a jelentésben. Senki nem tudta mi történt, de az emberek féltek, ezért nem firtatták. Soha nem esett szó az ügyről. Az Eredendő Bűn gyermeke köztünk jár...Hogy megnemzze utódját, és elhozza a világra az Örök Sötétséget...