Cyber robbanás

Aldor egy kereskedő volt a Zetr galaxisból. Volt egy űrhajója, a Trade Star, amivel éppen egy bolygó felé tartott. Eközben Aldor bámulta a messzi csillagokat és azon gondolkozott, hogy tényleg végtelen-e az univerzum. Hogyha bejárhatna minden egyes bolygót, és több ezer más életformával találkozhatna... Vajon milyen fejlettek lehetnek az univerzum többi lényei? - gondolkodott magában Aldor, amikor hirtelen megbillent a hajó. A biztonsági rendszer beindult és csak a feldúlt legénység hangja hallatszott. A kereskedő kapitány elsétált a hídhoz.
- Mi történik itt, tiszt?
- Uram, az űrkalózok megtámadtak.
- Kalózhajó erősségei?
- Fegyverszint 2, páncélszint 4, irányíthatóság 3.
- Rendben. Mivel a fedélzeten nincs harci eszköz, segédhajtóműveket beindítani, motort a maximális szintre, fénysebesség!
- Igenis. - mondta a pilóta, majd meghúzott egy-két kart, és megnyomott egy világító vörös gombot. Érezni lehetett, hogy kicsit felgyorsulnak. A hajó elkezdett remegni, majd egyszer csak megnyúlt és zajtalanul eltűnt.
Pár óra múlva feltűnt a radaron egy tucat fénylő pont. Aldor odasétált és látott a messzi sötétben sok kis pontot. Aztán ahogy közeledtek, egyre tisztábban látszottak. Egy idő után már látták teljesen, de inkább azt kívánták volna, hogy ne lássák. Egy tucat, tüzelésre kész kalózűrhajó lebegett előttük.
- Pilóta! Tudunk fénysebességgel menni?
- Sajnos nem, uram! Még nem töltődött vissza az elhasznált energiamennyiség.
- Ajaj!
A kalózhajók egyszerre tüzeltek. A kereskedőhajó többször is megingott.
- Feladjátok?! - szólt a kommunikátorból a kalózkapitány.
- Soha! - vágta rá Aldor.
- Uram! Megsérült az üzemayagraktár!
- Jaj ne! ... De nem mellette vannak a cybergránátok?!
- Menekülés! - ordította a kapitány. - Mindenki a mentőkabinokba!
A legénység elérte a kabinokat, de a kilővéshez túl késő volt. A lángok elérték a cybergránátokat és berobbantak. Az űrhajó felrobbant és magával vitte a kalózhajókat is.