Sínek mentén I - A kvartett feláll

1

Csontvári Marika az erdő szélén guggolt, és gyógyfüveket gyűjtögetett. Német kekszet akart sütni az unokaöccsének, aki másnap megjön Argentínából. A Nők Lapjában olvasott egy receptet erről a csemegéről, és úgy döntött, megpróbálja elkészíteni. Kellett hozzá cayenni bors meg sör, s talán nem árt egy kis Belzebub gyöngye is, ha akad. Egyelőre még csak kecskebogyókat talált, és egy botsáskaszerű lényt, amely halkan zümmögött.
Marika álmodozva gyűjtögette a természet áldásait, és közben, mint ahogyan máskor is, a múltján rágódott. Azon, ami akkor történt, amikor még nem korosodó hölgy volt, csupán egy tizenhat éves, szép szőke lány.
Egy szép tavaszi délutánon ketten voltak otthon a bátyjával, ezzel a nála négy évvel idősebb tahóval, aki szokás szerint be volt baszva. A bátyja krumplit próbált sütni, ő pedig gondatlanul letérdelt, hogy kiürítse a sütő alatti szemetest. A serpenyő megbillent, és Marika még épp időben kapta fel a fejét ahhoz, hogy arcába zúduljon a zsiradék fortyogó ajándéka.
Marika élete eztán nem sikeredett túl fényesre. Igazság szerint maga lett a pokol.
A bátyjával azóta sem volt túl jóban, pedig az mindent elkövetett: húgának minden
szülinapjára ajándékozott egy cuki kis plüss Frankensteinfigurát. Marika mindig megfogadta, hogy nem sírja el magát, de hiába. Na de hát a bátyja egy első osztályú kis szarcsimbók volt, ezt tudta mindenki a határban.
Mindenesetre Marika ezután nem sokat kezdhetett finom bőrével és gömbölyű fenekével, ha egyszer az arca úgy festett, mint a hold túlsó oldala egy soron kívüli meteoritzápor után. Emiatt olykor elkeseredett, hiszen feltételezte, hogy sohasem lesz fiúja. Pedig akkortájt már a barátnőjének, Szabó Marcsinak is volt. Igazság szerint Marcsi maradt az egyetlen barátnője, és nem volt egy szépség ő sem: ráadásul hiányzott a jobb karja. Mégis bepasizott, ráadásul a barátja nem is volt rossz srác, focizott: és Marcsi le is feküdt vele.
Lefeküdtek, ízlelgette Marika a szót azokon a hajdani alkonyokon, és ilyenkor tompa izgalmat érzett a gyomrában. Lefeküdni valakivel, ez azt jelenti...
Nos, talán nem lényeges ez az egész. A pasik egy idő után otthagyják a lányokat;
ő legalább megspórolta ezt a tortúrát.. Ráadásul neki megvan mindkét keze: és tudja is, mit kezdjen vele a sötétben, lámpaoltás után. No meg hát, gondolta olykor somolyogva, vannak egyéb lehetőségek is.
De azért, mint a legtöbb tinilány, olykor ő is felrévedezett az égre, ő is kívánt
dolgokat: álmaiban sellő volt, vagy istennő, aki hatfogatú hintaján hajtott a kövér, tiszta
fényű hold felé. Álmaiban a hold tükréből egészséges, rózsás pofika bámult vissza rá, orcája kigyúlt, ajkai cseresznyepirosan duzzadtak, és várt, csak várt egy idegen méla, borzongató csókjára...
De mindig eljött a reggel, s ő fáradtan, kétségbeesetten hemperedett ki az ágya szélére, roncsolt arcát a kezeibe temetve, és azt kívánta, bár döglött volna meg a bátyja,
mielőtt megéri a második életévét.


2

Marikát az álmodozásból gyomrának korgása rázta fel. Örült neki. Elege volt az emlékeivel folytatott hasztalan harcból. Végül is, azóta eltelt vagy húsz év. Még férjet is sikerült fognia, aki még szebb is volt egy fokkal, mint az ördög (igaz, már vagy öt éve nem áll fel neki), született egy fia és voltak alkalmi szeretői is. Szóval, félre a depresszióval, különösen egy olyan szép napon, mint ez is.
Az álsáska, és a tinórugomba bekerült a kosárkájába.
Belekerült volna egy csiperke is, azonban az éhséggel viaskodó Marika annak már nem tudott ellenállni. Amúgy nyersen, jóízűen elcsámmogta a kalapost.
Marika felállt, és kicsit arrébb ballagott. Itt már sűrű fenyves kezdődött. A nő fintorgott, és a fenekéhez nyúlt, hogy kiráncigálja onnan a bugyiját. Reggel kakált, és nem törölte ki rendesen. Büdösnek és kissé igénytelennek érezte magát.
Délután négy óra volt. Nyár és napfény terült szét a tájon.
Egy pillangó röpte villant az üres égen át.
A rét felől egy alak közeledett. Sándor volt az, a nyúlőr. Két megnyúzott nyufit cipelt izmos vállain. Odament Marikához, szemérmetlenül méregetve a nő fenekét.
- Szia Marika, nem kell pár nyúl? Múltkor jó volt a menet, szavamra mondom. Most esetleg?
Marika elpirult, zavarta a csípő érzés ott alul.
- Nem, Sanyi, nem kell nyúl, és most nem akarom, hogy megcsinálj. De ha tudsz valahol búbosfüvet, kedden nincs otthon a férjem.
Sándor földre dobta a nyulakat, leült és rágyújtott.
- Az már kipusztult. És más is. A stációsok begyűjtik, hogy etessék vele a vágányfőnököt.
Marika nagyot nézett.
- Mi van?
- Hosszú história, drágám. Megmutatnám, de messze van. De ha leszopsz...
Marika csúf arca kigyúlt ettől az arcátlanságtól.
- Nem szoplak, te strici! Te bús paraszt!
Sándor borvirágos ábrázata is elborult a hozzávágott sértésektől.
- Kurva, büdös riherongy, tedd szét a picsádat, mint egyszervolt!
Meredtek egymásra, mint két párbajhős, a gyűlölet és vágy vert hullámokat köztük. Távol, a faluban harangszó csendült, s végül mindketten némasárgán motyogmotyog.
A réten újabb népek érkeztek. A golfpálya nem volt túl messze, de ez csak egy fiatal lány volt, Kamilla, és a barátja, Krisz. Marika és Sándor is tudta, hogy már két éve kefélnek egymással, ifjú húsuk kéjmámorban simul egymáshoz. Ez tűrhetetlen vágyakat keltett bennük, főleg Sándorban: a férfi csütörtökönként a réten fetrengve maszturbált e látományra, fennakadt szemekkel, mint egy kanló.
Sándor és Marika és Kamilla és Krisz összepuszilkodtak. Igaz, Krisz eleinte húzta a száját.
- Szét van égve a pofád, te asszony - mondta Kamillának.
- Anyádnak meg aranyere van, nyikhajkám.
- Van. Az van neki.
Az erdő mélyéről egy mozdony kürtje harsant. A hangban elsőre volt valami erotikusan izgató, amelyre a négy ember genitáliái egyszerre feleltek, bizonyos apró izomrángások és feltámadó képzetek formájában. Úgy csaptak össze e képzetek elméjükben és ösztöneikben, mint száradó lepedők a szélben. Aztán ez elmúlt, a nemi izgalom helyébe a szorongás és a megmagyarázhatatlan félelem lépett.
A réten fénysebességgel átsuhant egy alak, bukósisakban és vegyvédelmi ruhában, melynek hajtókájára e szavakat hímezték: ZÁRVÁNYÜGYI HATÓSÁG.
Az alak ahogy jött, úgy el is tűnt. A két férfi és két nő letelepedett a fűbe, hogy megvitassák teendőiket. Sándor magához vette a szót, és szétosztotta azt, mint kenyeret a názáreti.
- Még az előző rendszerben lettem itten nyúlőr, miután otthagytam az üzemet. Sok mindent láttam, megirigyelhetné karón varjú. Ezt a kiserdőt itten elég régen privatizálták, de immáron külön államot alkot. Egy vasúttársaság tette rá a kezét. Még senki sem járt odabenn, de azt mondják, nemigen megy az üzlet. És suttognak dolgokat, s mikor Marikát megláttam itten, állampolgárilag kötelességem volt figyelmeztetni.
- Valami csudaizgi dolog történik odabe, ugyi? - kérdezte Kamilla csillogó szemmel, és Krisz combjára tette a kezét.
- Aszondják - vakarta meg bölcsen a borostáját Sándor, és erekciót produkált. - Aszondják.
Krisz - vállain már szinte tegez, kezében íj, szemében sasfény - felpattant.
- Járjunk hát utána!
Sándor is feltápászkodott, a fiú fölé hajolt, tíz centi plusz, remélve elég érzékeltetni, ki itt az alfahím: - Rendben, fiam. De a nőknek ez veszélyes.
Csontvári Marika dühösen fújt egyet.
- Nincs helye patriarchialista sovinizmumusnak. Megyünk mi is, bátor asszonyok!
Sándor sóhajtott.
- Rendben. A Szüzek ösvényén haladunk majd, keletről kerülve. De óvatosan, az ég áldjon meg benneteket!
A másik három bólintott.
- Egy pillanat! - kérte Marika, és gyorsan leosont egy patakhoz, a füzesen át, letolta fékcsíkos bugyiját, és tisztára öblítette a popsiját. Utána felvidulva és vágyakkal telve csatlakozott az expedícióhoz.


3

A formátlan, fekete tömeg - Negroguy, avagy az Ordenáré Agyatlan Paca - lomhán emelkedett ki a gyepűsor mögül, amely eldobált gallyakból, olajpogácsákból és megrepedt üstökből állt. Beleszimatolt a levegőbe, és elfintorodott. Agyában kigyúltak a vörös lámpák.
Felemelte két hatalmas tappancsát, és lazán slattyogva nekiiramodott a Központ felé. Cuppoggó hangokat szívta a taknyát, közben felrúgott egy rozsdás kondért. Izgalom terjedt szét kocsonyás zsigereiben. Sietett, hogy mielőbb a főnök elé járuljon. A tisztáson túl már látta a sínpárok csillogását és az állomás épületét.


4

A mágikus négyes egy kiszáradt patakmedren, majd egy rügyező sarjerdőn vágott keresztül. Közben halkan beszélgettek, Sándor elhalmozta a csapat ifjabb tagjait haszontalan bölcsességekkel és fárasztó közhelyekkel. Csicsergésüket egy tábla akasztotta meg amely vészjóslón lengedezett egy fán, felette egy ürge kibelezett tetemével:

NE MENNY TOVÁBB MER MEGÖLÜNK!
A 34/345. rendelkezés értelmében a környéket lezárta a
ZÁRVÁNYÜGY
Vírustelepítés
Vasúti vágányfektetés
További információk a koreai szipolyozóktól
HALÁL A BETOLAKODÓKRA!

Marika, Krisz és Kamilla Sándorra néztek, aki megvonta a vállát.
- Tudja faszom, mi ez. Amolyan vegyes kulturális üzenet. Talán.
- Kulmináció - vakaródzott Krisz.
- Olyasféle.
Kamilla összecsapta a tenyerét.
- Emberek! Én még fiatal vagyok, bennem dübörög a tettvágy, én továbbmegyek.
Krisz átkarolta a lány derekát, Sándor pedig megmarkolta Marika ülepét. Az immár tisztaseggű Marika lágyan felnézett a nagy és erős nyúlőrre.
- Mindnyájan megyünk. Bizonyára semmi nincs erre, csak egy erdei vasút. Ezeket a táblákat meg a kirekesztő és szélsőséges rasszisták szegezték ide!
Az erdő bezárult mögöttük, s lépteik mögött édes ízűen felböfögött néhány vakondtúrás.