Történetek

Aztán egy nap a Sors megadta neki a végső csapást: ahogy ott üldögélt a kórház várótermében, kezében a kórlapjával, lepergett előtte az élete, összetörtek az álmai... Tüdőrák. Ez az alattomos betegség belülről rágta, ő pedig semmit sem tehetett ellene.
Az orvosok szerint maximum 1 éve volt hátra, mégis, 10 év múltán ő még mindig (ha nem is a legjobb körülmények között), de élt.
Persze ehhez szükség volt az alku megkötéséhez...

- A karperec áldás, Kathleen. Lehetőséget ad mindannyiunknak arra, hogy eldöntsük, milyen úton szeretnénk járni. Leegyszerűsítve kétféle út létezik: a jó és a rossz. Mivel ezen a bolygón mindenki tudja, meddig fog élni, annak megfelelően alakíthatja saját életét. Mondok néhány példát. Ha rövid ideig élek, akkor kihasználok minden percet, nem henyélek és lustálkodok, hanem hasznos munkával töltöm az éveket, segítek az embereknek, hatalmas tudást igyekszem felhalmozni: pontosan úgy, ahogyan...

Kalitkám már rég nem börtönöm volt, sokkal inkább önként vállalt rabságom biztonságos otthona.
Elfelejtettem repülni, elfelejtettem az lenni, aki vagyok!
Taníts meg újra repülni, tanítsd, meg hogy kell élni nélküled.
Hogyan kell szárnyalni a messzi fellegekben? Hogyan kell nem gondolni rád?

- Miért... - szólaltam meg lassan. Még mindig szorított belül valami kellemetlen érzés. - Miért nem haltam meg?
A vámpír rám emelte a tekintetét. Szemei kicsit fáradtak voltak. És haja is kicsúszott a lófarokból így kissé ziláltan festett.
- Mert nem akartalak megölni.
Eltátottam a szám.
- De ezt hogy érted? De hát belém haraptál...
- Igen - felelte a vámpír. – Azért, hogy felkészítselek.
Megcsóváltam a fejem. Túl zavarosnak hatott minden.
-...

Mikor ezt meglátták az istenek az égben, akkor Jimi Hendrix leküldte tüzes gitárszólóját az égből, ami pont telibe talált egy burgonyaföldet valahol Ugargöröncs és Kurjantós között félúton. Az isteni szikra hatására a földből előmászott a terminátorkrumpli… Teste csupa izom, tekintete mozgásérzékelős és le tud vetkőztetni. Első útja egy kocsmába vezetett, ahol verekedést provokált, és miután mindenkit lezúzott felkapott egy bőrdzsekit meg egy napszemüveget és felpattant egy harley davidsonra,...

Amikor a háborúk egymás után robbantak ki, az emberek élete megtelt rettegéssel és félelemmel. Az emberiség mindig félt a haláltól, de azokban az időkben a félelmük mindennapossá vált. Bármikor meghalhattak – vagy legalábbis ők azt hitték. Természetesen már akkor meghatároztuk, hogy kinek, mikor ér véget az élete. Valakinek el kellett döntenie, s az nyilvánvaló volt számunkra, hogy ilyen fontos döntést nem bízhatunk rátok. Ezért mi vettük a vállunkra a terhet és felelősséget, pontosabban...

Aztán egy nap a híreket nézve meglátta az afrikai menekülttábort, ahol az a rengeteg ember élt összezsúfolódva, éhezve, sokan betegen. Anna érezte, hogy neki oda kell mennie, ott talán tud segíteni, tud valami hasznosat tenni. Megjegyezte a segélyszervezet nevét, akinek az autóját látta a híradós felvételeken, és másnap az Interneten rákeresve telefonszámokat is talált, és nekiállt a kapcsolatfelvételnek. A felajánlkozását szívesen fogadták, és találkozót beszéltek meg a szervezőkkel....

Felugranál egy kávéra - jön az sms...Várlak - válaszolom...
Megérkezel, míg felérsz, megszabadulok a bugyimtól, s egy szál háziruhában várlak... kisfiam itthon, nem sok esélyünk van egy jó dugásra, de megoldottunk mi már mást is!
Bejössz… puszi... dumálsz kicsit a gyerekkel... én felteszem a kávét... míg várjuk, hogy lefő a gyerek kitalálja , lemegy a játszótérre… gyors öltözés, kioktatás után egyedül vagyunk... isszuk a kávét, semmi dolgokról dumálunk...
- Megdugjalak?...

A helyzet, nagyon bizarrnak tűnt. Itt áll, és pálcát szegez három valakire, akik bizonyára jóval képzettebbek nála. Ezt azonban ők nem tudták, kiiszkoltak, magukkal hurcolva holmijukat.
Leült. Hevesen zihált, ám észrevette, hogy az ismeretlen lány őt nézi.
- Mi van?
- Ha akarod, elmagyarázhatom mi a kviddics - készségeskedett a lány.
Denem bólintott.
Figyelt és hallgatott. Fél óra múlva már kívülről fújta a kviddics szabályait. A seprűkön lovagló sportjátékot,...

- Lenne kedved… - kérdezte volna szinte Milli szavaival egy időben a fiú – Mindegy, rendben.
- Mihez lenne kedvem?
- Mindegy, mondom, ha vissza akarsz menni, akkor menjünk.
- Mihez lenne kedvem? Ha elmondod, még akkor is dönthetek úgy, hogy visszamegyek.
- Látom veled nem érdemes ellenkezni. Szóval lenne kedved sétálni egyet?
- Hát nem is – mosolygott Milli – Van kedvem sétálni. Csak szólok a csajoknak. A bejáratnál találkozunk – mondta és már ment is...