Boldogságot keresve 3.

Milli reggel egyedül ébredt. Álom lett volna? Hisz oly’ valóságosnak tűnt. Álomnak kellett lennie… Nehezen tudta helyrerakni magában az éjszaka történteket. Álmodtam – ismételgette magának. Sok lesz ez nekem… Norbi előző éjjel, most meg ez… Nem ilyen vagyok… Meg amúgy is… Barátnője van, a saját szememmel láttam… Le kell állítanom magam… De a lány agya folyamatosan pörgött.
- Hahó! Hol vagytok? – kérdezte a konyha falát, de felelet helyett csak egy levelet talált a pulton. Szülei elutaztak nagyszüleihez, így Millié volt a ház azon a napon. – El is felejtettem, hogy említették – mondta újra a konyhának.

Úgy döntött a délelőttöt magának szenteli. Vett egy kellemes fürdőt, megmosta haját és igyekezett kiverni a fejéből mindent, ami az elmúlt napokban történt. A csendet az ajtó csengője törte meg. Mire Milli kiért, már nem talált ott senkit. Majd visszajön, ha fontos – gondolta magában. Mikor bezárta volna maga mögött az ajtót, valami furcsára lett figyelmes. A lábtörlőtől jobbra, majdnem a fal mellett egy kis csomagfélét látott. Odabent, amint kinyitotta, nagyon meglepődött. Sok mindenre gondolt a perc alatt, amíg bement, de erre nem igazán számított. A csomagban egy szál fehér rózsa levágott feje volt. Fogalma sem volt, ki tehette oda. Kicsit meg is rémült.

Felhívta Brigit, hogy megnyugodjon. Barátnője hasonlóan meglepődött. Milli az előző napi kísérőjéről nem szólt neki, maga sem tudta miért. Nem vallott a fiú eddig megismert nyugodt természetére ez a fajta viselkedés. De tegnap megtudta, hol lakik a lány, tehát ennyi
erővel ő is tehette… De miért tette volna? Brigi felajánlotta, hogy most azonnal átmegy, de Milli visszautasította.
- Csak kellett egy baráti hang. Egyedül vagyok itthon.
- Szabadnapos vagy?
- Anyáék elmentek nagyiékhoz.
- Van kedved egy kis figyelem elterelésre?

Milli, ha tudta volna, mivel jár igenlő válasza, lehet, hogy alaposabban átgondolja azt. Két óra szobafestés után már folyt róla az izzadtság, haja is csapzott volt.
- Azt hittem valami lányosabb dologra készülhetek. Ma reggel mostam hajat!
- Jaj drágám, mi lenne lányosabb feladat, mint „kiszínezni” jövőbeli otthonomat? Jó érzéked van a színekhez, ezért is kértem, hogy segíts.
- Igen? És hol van Nita vagy Márk? Nekik nem lehetne ugyanígy kivenni a részüket a munkából?
- Márk egy óra múlva jön, addig dolgozik, Nitának viszont már itt kéne lennie. – Amint ezt kimondta, csengettek is az ajtón.

- Helló csajok! – robbant be barátnőjük az ajtón – Bocsi a késésért, de nem tudtam mit vegyek fel. – erre mindhárman jóízű nevetésben törtek ki. – Vásárolnom kellett előbb.
- Nem mondod komolyan – hüledezett Brigi.
- Na jó, csak egy olcsóbb pólót vettem magamnak.
- De a lényeg, hogy itt vagy! Ragadj egy ecsetet és segíts! – mondta Milli megkönnyebbülve, hogy végre itt a felmentő sereg.
Munka közben elmesélte Nitának is a délelőtt történteket. A lány egyből egy titkos hódolóra tippelt. Fejtegetésüket Márk hazaérkezése szakította félbe. A fiú segítségével már nagyon gyorsan végeztek. Búcsúzóul Brigi bíztatta Millit, ha újra rejtélyes ajándékot kapna és egyedül van, szóljon, ő segítségére siet.

A következő másfél hétben Milli rendületlenül kapta a csomagocskákat. Tartalmuk csak annyiban különbözött, hogy minden nap más színű rózsafej volt benne. Furcsának tartotta, hogy csak a virág fejét találja. Mindenesetre aggodalma alábbhagyott, hiszen semmi veszélyeset nem talált az ajándékokban. Ráadásul szülei is mindig a közelben voltak, nem kellett semmitől tartania, úgy érezte.
A péntek este megint a Kiwiben találta a három barátnőt.
- Milyen az együttélés?
- Jaj, ne is mondd. Abszolút igaz, hogy lakva ismerszik meg az ember. Volt néhány összekapásunk az elmúlt egy hét alatt, nem mondom, de tudjátok a kibékülős szex igazán jó dolog – pirult el Brigi.
- Szóval felavattátok már az egész lakást? – kérdezte nevetve Nita.
- Azt hiszem igen – mondta néhány másodperc gondolkodás után Brigi – nem, várjatok, a konyhában még nem csináltuk.
- Akkor tűnés haza felkapni valamin a vizet csajszi! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Nita. Mindannyian hangosan felnevettek.
- Inkább még maradok, a haverjaival most pókereznek. Meg lehet fulladni, olyan büdös van a szivarjaiktól. Azt hiszik, ettől lesznek Nagyfiúk
- Na akkor lesz min összekapni – nevetett tovább Nita.

Milli egy ismerős arcot látott a bárpultnál, de szinte azonnal el is tűnt szeme elől. Biztos csak hasonlított, nem hiszem, hogy itt lenne – morfondírozott magában.
- Kit bűvölsz ennyire? Csak nem eltanultad a taktikámat, hogy miközben beszélgetünk, bepasizol? – kérdezte Nita.
- Nem, dehogy. Egy időre elég volt a hapsikból. Csak azt hittem ismerőst látok, de valószínűleg tévedtem.
- Igen és kit? – Brigit furdalta a kíváncsiság.
- Mindegy, tuti nem ő volt. Nézd csak ki jön ott! – amint Brigi hátranézett, szeme felcsillant.
- Jó estét hölgyeim! – köszöntötte őket Márk. – Elrabolhatom a szerelmemet tőletek pár percre?
- De még éjfél előtt hozd vissza nekünk! – nevetett Nita, de Brigiék már valószínűleg nem hallották, úgy elmerültek egymásban.

- Szia! Van kedved táncolni? – Milli fel sem nézett, biztos volt benne, hogy a kérdés Nitának szól. De akkor mért volt ismerős a hang?
- Oh, szia! Hát te? Hogy hogy itt? – mikor a Buszos Fiú nem válaszolt, Milli így folytatta. – Végülis igen, van kedvem.
- Tudod, általában csak hétvégén vagyok itt és mivel a buszon nem láttalak már egy ideje, reméltem, itt találkozhatunk. – mondta a fiú, mikor a táncparkettre értek. – Szeretek veled beszélgetni.
- Én is. Mostanában vagy itthon vagyok vagy kocsival megyek valahová. – a zene lassabbra váltott.

- Maradunk még?
- Hogy érted?
- Nem tudom, mennyire állok jól a lassúzással – mondta a fiú kicsit elpirulva, de Milli ezt inkább a melegnek tulajdonította.
- Akkor most szakértői véleményt alkotok rólad – válaszolta nevetve. A következő pillanatban viszont majd’ elakadt a lélegzete. A fiú közelebb lépett hozzá, karjával a derekát átölelve magához húzta és válluktól a combjukig teljesen összeért a testük. Lassan mozogni kezdtek a zene ritmusára, Milli pedig hagyta magát vezetni. Nagyon jól táncol – állapította meg magában. Megszűnt körülötte a világ egy másodpercre, majd a zene – úgy tűnt hirtelen – újra gyorsra váltott.
- Nos, mi az ítélet? – kérdezte mosolyogva a srác.
- Nem olyan szörnyű – nevetett Milli. Nem merte bevallani még magának sem, hogy valami elindult benne a tánc alatt. – Azt hiszem, ideje lenne visszamennem a lányokhoz.

- Lenne kedved… - kérdezte volna szinte Milli szavaival egy időben a fiú – Mindegy, rendben.
- Mihez lenne kedvem?
- Mindegy, mondom, ha vissza akarsz menni, akkor menjünk.
- Mihez lenne kedvem? Ha elmondod, még akkor is dönthetek úgy, hogy visszamegyek.
- Látom veled nem érdemes ellenkezni. Szóval lenne kedved sétálni egyet?
- Hát nem is – mosolygott Milli – Van kedvem sétálni. Csak szólok a csajoknak. A bejáratnál találkozunk – mondta és már ment is.
- Lányok, én most búcsúzok. – mondta egy fél perccel később barátnőinek.
- Vele? – intett fejével Brigi a Buszos Fiú felé.
- Igen. Sétálni hívott.
- Persze „sétálni” – mosolygott Nita.
- Komolyan. Szeretek vele beszélgetni és meleg az éjszaka, jól fog esni a séta.
- Rendben, csak vigyázz magadra. Hiszen még a nevét se tudod!
- Igyekszem. Tudom, de most olyan cikinek érezném megkérdezni, már egy ideje ismerem. Amúgy meg ő sem tudja az enyémet. Jó ez így. Legyetek jók lányok. Sziasztok!
- Szia! – mondták egyszerre.

A kinti levegő hűvösebb volt, mint ahogy Milli gondolta. Vagy csak bent volt túl meleg. Vagy csak azért érezte a környezetét hűvösebbnek, mert a mellette sétáló fiú – nem is, hiszen ő már sokkal inkább férfi – gondolatára is úgy érezte, végig fut a pír az arcán. Mondj már valamit! – unszolta magát is és őt is, hiszen mióta kijöttek némán haladnak egymás mellett.
- Merre laksz? – pff ebből most lehet, azt gondolja fel akarok hozzá menni… de legalább megszólaltam.
- Nem messze. Szép a házatok, akartam már mondani.
- Köszi, de igazából a szüleimé az érdem. Sokat dolgoztak azért, hogy ilyen otthont teremtsenek nekünk.
- Szóval van testvéred?
- Igen, van egy öcsém, de ő most munkával és nyelvtanulással tölti a nyarat Angliában. Neked van testvéred?
- Anglia csodálatos hely. Én pár éve egy hónapot töltöttem ott. Persze rengetegszer volt ködös, esős idő, de valami mégis megfogott benne. Bár a napsütötte helyek se rosszak. Te merre jártál már külföldön?
- Csak nyaralni voltam eddig: Olaszországban, a görögöknél meg legutóbb Szlovéniában. Gyönyörűek a hegyeik. – Milli megjegyezte, hogy a fiú már megint elmellőzött egy kérdést. – Mész nyaralni valahová ez éven?
- Nem, már pár éve nem voltam. Most nem ennek van az ideje. Te mész valahová?
- Ez az év az öcsémé. Megbeszéltük a szüleimmel, hogy amit a nyaralásra fordítanánk, azt most rá szánjuk. Jó gyerek, kevés baj van vele, kifejezetten jól tanul, úgy gondoltuk megérdemli, és így könnyebben tud majd nyelvvizsgázni.

- Mennyi idős?
- 17 múlt nemrég. Most lesz végzős. Milyen szuper képességet választanál, ha lehetne? – Millinek már elege volt abból, hogy a testvéréről beszélnek.
- Na most megleptél. Fogalmam sincs. Adj egy kis gondolkozási időt. Te mit választanál?
- Valami passzívat. Olvasnék mások gondolataiban. Tudom, ennek megvannak a maga veszélyei, de szerintem sokszor segítne, ha tudnám, mit gondol a másik. Te jössz!
- Talán repülnék, vagy időutazó lennék, azt hiszem. Mért pont ezt választottad?
- Néha úgy érzem, fogalmam sincs jó irányba haladok-e egy-egy beszélgetés alkalmával vagy akár egy szóbeli vizsgán. A barátaimmal más a helyzet, ők nagyon közel állnak hozzám, de egyéb helyzetekben jól jönne alkalmanként. És te?
- Jó lenne időnként eltűnni a gondok elől, szárnyalni, nem foglalkozni semmivel, csak élvezni a repülést. Tudsz olyan pillanatot mondani, amit megváltoztatnál az életedben? Én igen. Az időutazás erre is jó lenne.
- Én úgy gondolom, minden okkal történik. Mármint persze van, amit úgy érzek, megváltoztatnék, de akkor most lehet, hogy nem lennék itt és beszélgetnék veled, azt pedig sajnálnám, szóval inkább elfogadom, ahogy a dolgok történtek.

- Ebben igazad lehet. – egy időre megint elhallgattak. Elmerültek gondolataikban. – Nem fázol? Hűvösebb van, mint gondoltam.
- Most, hogy mondod, egy kicsit igen.
- Itt a pulcsim. Nem örülnék, ha megfáznál.
- Oh, köszönöm szépen. Aranyos vagy. – mondta Milli és elpirult. Ahogy a fiú a hátára terítette a pulóvert, egy pillanatra olyan érzése volt, mintha át akarná ölelni, de aztán hirtelen elfordult. Kellemes illatot érzett maga körül Milli. A pulcsiból jött. Maga a fiú volt.
- Így már jobb?
- Igen, határozottan.

Még vagy egy órát sétáltak, néha néma csendben, néha elmerülten beszélgetve, általában tudomást sem véve a világról körülöttük.
- Nem itt laksz? – törte meg egyszercsak a pár perce beállt csendet a fiú.
- De, tényleg. Nem is vettem észre, hogy erre jövünk. Hát akkor, köszönöm a sétát, nagyon jól éreztem magam.
- Én is. – Ekkor közelebb lépett hozzá és Milli úgy érezte, itt az idő egy csókra. Lehunyta a szemét, mikor már egészen közel hajolt hozzá. A fiú egy hatalmas puszit nyomott az arcára, miközben elvette pulcsiját. Milli igyekezett nem csalódott arcot vágni. – Jó éjt! És buszon utazz, ne kocsival. Tudod a környezetvédelem… - mosolygott rá még egyszer, majd sarkon fordult és elindult.
- Olyan tökéletesnek tűnt az este – csak az a csók hiányzott belőle. – mondta másnap a telefonban Briginek – Tudod, olyan volt, mint egy randi. Mint egy JÓ randi, de csak akkor lett volna az, ha csókkal zárul.
- Tudom, mire gondolsz. Nekem is ilyen volt az első „randim” Márkkal. De látod, aztán minden jól ment. Amúgy meg, mért zavar ez ennyire? Te mondtad, hogy egy időre elég a pasikból meg azt is, hogy barátnője van.
- Ez igaz, de ha már így alakult az este… Elég lett volna akár egy szájra puszi is. A barátnő-dologban kezdek kételkedni. Nem vall rá a megcsalás. Legalábbis amennyire megismertem. Majd legközelebb rákérdezek. Ajj, annyira randi-feelingem volt…
- Elhiszem. Figyi, van mára programod?
- Megint festeni kell?
- Nem. A bútorokat kellene elrendezni. Márk is itt van, segít, csak tudod, mi lányok jobban értünk az esztétikához – nevetett.
- De egy kisasztalnál vagy fotelnál többet nem vagyok hajlandó arrébb tenni.
- Rendben megegyeztünk. Hívom Nitát is. Szia!
- Szia!

Fél óra múlva Milli már össze is kapta magát és kilépett az ajtón. Amint bezárta, egy már szokottnak nevezhető mozdulattal felkapta a kis csomagját is, ami az ajtó mellett várta. Szüleit már zavarta ez a mindennapi rutin, többször ajánlották lányuknak, hogy forduljanak a rendőrséghez. Mindig azzal szerelte le őket, hogy teljesen ártalmatlan az ajándék, úgysem foglalkoznának vele, csak kinevetnék érte őket. Ma egy gyönyörű vörös rózsa volt a dobozban. Zsebre tette és elindult barátnőjéhez.
- A telefonban nem akartam mondani, de képzeld milyen estém volt. – nyitott ajtót Brigi – Márk leszaladt a boltba – tette hozzá barátnője csodálkozó arcát látva. Mások előtt nem szokták kitárgyalni nemi életüket és Milli sejtette, hogy ilyen beszámoló következik.
- Hello Csajszi! – köszöntötte Nita. – Na halljuk végre. Nem volt hajlandó semmit mondani, amíg te is ide nem érsz.
- Szóval, miután eljöttél a Kiwiből, mi még maradtunk egy jó darabig. Mikor hazajöttem, gondoltam Márk már mélyen alszik. Bementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Egyszer csak hátulról átölelt Márk és éreztem, hogy igencsak be van indulva. Nem tétovázott sokáig, felültetett a pultra, le se húzta a szoknyámat, csak a bugyimat… Lányok, ekkorát már rég élveztem.

- Tehát végre felavattatok minden helyiséget – mosolygott Nita.
- Akkor most nem kérek semmit inni vagy enni egy darabig – nevetett Milli.
- Tudjátok mondtam már, hogy olyan ritkán spontán. Mostanában mindig én kezdeményeztem. De tegnap meglepett.
- Jajj lányok… Engem is meglephetne valaki. Már két hónapja nem találok senki igazán ínyemre valót. – vallotta be Nita. – Egy dolog az, hogy táncolok „fiúkákkal”, de már jó lenne valaki, akivel utána haza is tudok menni és akár még reggelig is ott maradhatna – biztos te „fertőztél meg” Brigi – mosolyodott el megint.
- Tartós kapcsolatot szeretnél? – csodálkoztak a lányok.
- Úgy mondjátok, mintha képtelen lennék rá. Nem feltétlenül tartósat, de legalább egy pár napos románcot vagy egy szeretőt, akivel egy kis ideig elvagyok.
- Akkor nem biztos, hogy a Kiwi a legjobb hely a keresésre. – mondta Brigi.
- Arra gondoltam, jó lenne egy kerti partit összehozni. Jönnétek ti, meg az egyetemi barátaimat is elhívnám. Úgyis már találkoztatok velük.
- Ez tetszik – mondta Nita. – A szép szeműt is elhívod?
- Ezt nem ígérem. Nem tudom milyen lenne, hiszen lefeküdtem vele. Azóta még csak egyszer volt egy futó találkozásunk. Meg amúgy nem lenne furcsa, hogy mindketten voltunk vele?
- Na jó, ez igaz. Mindenesetre hívd a facér barátaidat, ki tudja kivel hoz össze a sors. Mikorra tervezed?
- Még nem tudom, ma jutott eszembe. Körbekérdezem a srácokat, kinek mikor jó, aztán találunk valami időpontot. – Ekkor megérkezett Márk. – Felhívom Alizt, addig mondjátok el neki is. Valakinek fát kell majd aprítania – nevetett és már tárcsázott is. Szerencsére nem kellett sokáig várnia. – Szia Lizi! Mi újság?

- Szia Milli! Jajj, ne is kérdezd… Ez a nyári meló tiszta szívás, egész nap csak kávét főzetnek velem, meg titkárnőként kezelnek, pedig én gyakornok vagyok. Ráadásul értem is miről beszélnek a megbeszéléseken, de a kisfőnököm nem engedi, hogy beleszóljak. Az a véleménye, hogy most még csak zöldfülű vagyok. Ráadásul még szombaton is be kell jönni fél napra. – hadarta egy szuszra.
- Huhh, az tényleg szívás. Figyelj csak, mit szólnál egy kerti partihoz nálam? Szalonnasütés meg minden.
- Ó ez nagyon jól hangzik, mióta vége a sulinak nem is volt együtt a banda. Mikor lenne?
- Még nem tudom. Ezért is hívtalak téged először. Segítenél, hogy mindenkivel beszéljünk a társaságból? Aztán amikor mindenkinek jó lesz, akkor tartjuk.
- Rendben, most viszont mennem kell, a kisfőnök csúnyán néz, mert telefonálok. Majd még egyeztetünk. Puszi! – mondta és a választ sem várva, bontotta a vonalat.
A pakolással hamarabb végeztek, mint Milli remélte. Úgy gondolta sétál egy kicsit, nem megy egyből haza. A héten először végre nem volt száz fok, eső készült, aminek imádta az illatát. Nem kellett sok idő, cseperegni kezdett. Szerencsére szél nem fúj, akkor meg is fagynék egyből – gondolta magában. Rótta az utcákat, céltalanul, gondolatai összevissza cikáztak. Észre sem vette, hogy lelassított mellette egy autó.

- Hahó! Milli! - csak mikor nevét hallotta nézett fel – teljesen el fogsz ázni!
- Jé, te mit keresel itt? – ettől jobban valószínűleg meg sem lephették volna – Ráadásul micsoda kocsid van – mosolygott.
- Gyere, szállj be! A munkahelyemről kellett elhozni egy csomagot egy itteni cégnek és mivel én vagyok a gyakornok, azt mondták, rám bízzák. – felelte Norbi. – Elvigyelek valahová? – Milli közben beszállt, mert az eső kezdett erősödni.
- Értem. Igazából csak sétáltam. Neked is kell szombaton dolgozni? Meg áll az eszem. Jó, hogy adtam magamnak még egy utolsó szabad nyarat. Nemrég beszéltem Alizzal, ő is még bent volt.
- Igazából tegnap délután kellett volna elhoznom, de akkor közbejött néhány dolog és itt meg azt mondták nekik elég, ha hétfőre itt van a csomag. Mit beszéltél még Alizzal? Rég láttam.
- Hát igazából csak erről volt szó meg arról, hogy nem bírja a főnökét. – Na jó akkor elhívom. Nem is biztos, hogy ráér, bár még azt sem tudjuk, mikor legyen. De legalább nem lesz baj, hogy nem szóltam – morfondírozott magában. – Meg éppen felmérést végzek, hogy mit szólnátok egy kerti partihoz valamikor a közeljövőben.
- Ez nagyon jól hangzik. Mikor lenne pontosan?
- Nem tudom még, csak ma kezdtem el kérdezgetni. Valamelyik délután, amikor a többségnek megfelel.

- És engem is elhívsz?
- Ez meglep?
- Csak tudom, hogy én nem tartozom annyira szorosan a társaságotokhoz. Persze mindenkivel jóban vagyok, csak nem töltök veletek annyi időt, mint ti egymással.
- Akkor itt az idő! Senki nem lesz ellene, ebben biztos vagyok.
- Nos, akkor rendben. Hová menjünk? Hazavigyelek?
- Mennyi időd van? Nekem szabad az egész napom.
- Végülis, most, hogy ezt elintéztem, ráérek. Mit tervezel?
- Meghívhatsz egy fagyira. – mosolygott.
- Ilyen időben te még fagyizni akarsz? – csodálkozott a fiú.
- Ha hideg lenne, jég esne. De ez eső, szóval nincs hideg. Akkor meg mért ne? De sütizhetünk is.
- Oké. Mondd, merre menjek.
- Én leszek a GPS-ed – nevetett. Öt perc múlva már bent voltak a cukrászdában. – Azt hiszem, maradok a fagyinál.
- Én viszont inkább egy sütit választok. Nem jönne jól egy megfázás.
- Pedig vinnék neked húslevest kis piros fazékban – nevetett Milli. Maga sem tudta miért, de flörtölni kezdett Norbival. Közben megzavarta egy ismerős arc. Nem volt benne biztos, hogy ismeri, de már látta valahol a pultos lányt. – Most mit választasz?
- Akkor legyen nekem is fagyi. Ezért megéri. Hello – mondta a lánynak – egy citrom és egy kókusz lesz. Neked?
- Én is kókuszt kérek és egy epret.
- Rendben. 480 lesz. – mondta a lány. Közben odakint varázsütésre elállt az eső.
- Nem kérek vissza – mondta Norbi és egy 500ast tett a pultra.
- Te aztán nagyvonalú vagy. Még nem láttam senkit, aki cukrászdában adott volna borravalót.
- Közép suli alatt én is dolgoztam ilyen helyen. Tudom, nem fizetnek túl sokat. Én meg azzal a pár forinttal úgysem megyek semmire.
- Értem – mosolygott rá a fiúra. És ekkor bevillant. Ez a lány ugrott a Buszos Fiú nyakába. Ő lehet a barátnője. – Sétálunk? – nem akart sokáig egy helyen lenni vele.
- Vezess! Szép ez a város.
- Menjünk itt a park körül. Jártál már itt máskor is? – kérdezte és elkezdte fagyiját nyalni.
- Pár éve egyszer átutazóban igen. Megkóstolod a fagyimat?
- Az enyémben is van kókusz. De azért köszi.
- Már a citromnál járok.
- Te aztán gyorsan – khmm – megetted. – Igazából azt akarta mondani nyalsz, de nem volt benne biztos, nem értené-e félre akárhogy is Norbi a megjegyzését. – Akkor a citromra kíváncsi vagyok. Ekkor Norbi nagyot nyalt a fagyijába, majd megcsókolta, átadva a citromos hűsítőt is.

- Na, hogy ízlett? - Milli alig jutott szóhoz.
- Finom volt, de ezt most mért vagy, hogy gondoltad? – összezavarodott. – Hiszen nem is olyan rég pont te mondtad többször is, hogy nem akarsz tartós kapcsolatot és ne is számítsak tőled semmi ilyesmire.
- Ezt továbbra is tartom, csak adta magát a helyzet. Viszont mit szólnál, ha gyakrabban találkoznánk?
- Őszintén szólva, van most valaki, akivel nem tudom, hányadán állok, ezért nem akarok se veled, se vele szemét lenni.
- De éppen ez az! Nem akarok kapcsolatot veled.
- Ezt jó hallani – mondta savanyú mosollyal.
- Félreértesz. Tudod milyen egy nyitott kapcsolat? Egymással is – mással is randizunk. Ilyet tudnék ajánlani. Így nem számít nekem, kikkel kavarsz még.
- Egyáltalán nem tudom, mit gondoljak, vagy mondjak. Nekem ez most kicsit hirtelen. Adj időt átgondolni. Legkésőbb a kerti partin majd megbeszéljük rendben?
- Oké. Megkedveltelek, ezért mondtam azt, amit. – Ekkor megszólalt Milli telefonja.

- Bocsi, ezt muszáj felvennem. Otthoni szám. Szia! Mizujs? – öt percig beszélt anyjával, de közben gondolatai csak a nemrég elhangzottak körül forogtak. Anyja megkérte, hazafelé jövet vásároljon be, de biztos volt benne, jó ha a felét sikerült megjegyeznie. – Bocsi még egyszer… Bevásárló lista…
- Most rögtön kell menned?
- Hát igazából jó lenne, mert apukám 15 perc múlva ott lesz értem, addigra jó lenne végezni is.
- Rendben, akkor. Elvihetlek?
- Köszönöm, elfogadom – mondta és átvágtak a parkon, úgy, hogy pont a cukrászda hátuljánál lyukadtak ki. Itt pedig a pultos lány és egy másik nő épp cigi szünetet tartottak. Milli fülét nem tudta elkerülni a lány hangja
- Tegnap is késő éjjel jött haza. Tuti kavar valakivel a hátam mögött. Pedig én tényleg szeretem! – Milli nem volt többre kíváncsi. Felgyorsította lépteit.
- Hová rohansz ennyire? Így szeretsz bevásárolni? – heccelődött Norbi.
- Nem, csak félek nem lesz elég az időm. Anyám rengeteg dolgot sorolt el, aminek a felére már nem is emlékszem. – miután beszálltak a kocsiba, Milliben kezdett érni a döntés. –

A kerti partit szerintem hétvégén fogjuk tartani, hogy a munkától ne függjön.
- Na akkor az tuti jó lesz nekem. Majd hívjuk egymást a részletekért. – pár perc alatt a szupermarkethez értek. – Na lesz még elég időd?
- Igen, remélem. Köszi a fagyit és a fuvart. – mondta és ekkor megcsókolta Norbit.
- Ezt akkor most vehetem igennek?
- Ezt akkor most veheted nem nemnek. Még gondolkodnom kell. Vigyázz az úton – mondta és kiszállt – Szia!
- Szia!

Milli még nem tudta, hogy fog dönteni, mint ahogy azt sem tudhatta, hogy a boltból épp a csók pillanatában jött ki a Buszos Fiú, aki látott mindent és gyorsan az ellenkező irányba indult, nehogy találkoznia kelljen a lánnyal.