Az irodalom visszavág!

Az irodalom visszavág!
avagy kedvenc Mohánk újra nyeregben

Borzalmas sötétség köszöntött a földre… Mondjuk ez nem feltétlenül furcsa újhold idején hajnal kettő órakor. Miután az előző részben Moha megmentette a világot békésen hazament, majd, belegyömöszölt egy kakukkot a konyhaszekrénybe azzal az utasítással, hogy reggel 8-kor ébressze fel, gyanútlanul levetkőzött és nyugodni tért az ágy alá. Nagyon furcsa álmot látott. A sok ételmaradékról hatalmas légyflotta emelkedett a levegőbe, ellepték a szuperfürdőruhát, majd a nyitott ablakon át elrepültek vele. Mivel Moha tudta, ez csak álom így nem nagyon törődött vele, csak amikor egy hatalmas csótány kihívta dámázni, akkor jutott eszébe, hogy elfelejtett elaludni.
Ezek után kénytelen volt elfogadni a dámajátékra történt kihívást, majd miután elnyerte a csótány alsógatyáját, felhúzta és elindult megkeresni a legyeket. Ment mendegélt, ám hogy hogy nem eszébe jutott, neki este 8 órakor fel kell vennie a műszakot a csipszgyárban a szalag mellett.

Mikor a többi munkás meglátta egy szál csótánygatyában azonnal felébredt bennük a nemzőösztön, majd szolid recskázásba kezdtek. Amint erről értesült a gyár vezetősége, azonnal megtárgyalták a dolgot. A marketingosztály felismerte a dologban rejlő lehetőségeket, és az első cigarettaszünet alatt Mohát a szalag mellé bilincselték, ezzel is fenntartva a szexuális feszültséget az üzemben, közben a PR-osok már tervezték is az új termék a „tejfölös-snidlinges” csipsz zacskóját.

Mikor ezt meglátták az istenek az égben, akkor Jimi Hendrix leküldte tüzes gitárszólóját az égből, ami pont telibe talált egy burgonyaföldet valahol Ugargöröncs és Kurjantós között félúton. Az isteni szikra hatására a földből előmászott a terminátorkrumpli… Teste csupa izom, tekintete mozgásérzékelős és le tud vetkőztetni. Első útja egy kocsmába vezetett, ahol verekedést provokált, és miután mindenkit lezúzott felkapott egy bőrdzsekit meg egy napszemüveget és felpattant egy harley davidsonra, mellyel elrobogott a naplementébe. Ment hat éjjel és hat napon át, aztán durván elfáradt és aludt egy nagyot. Arra ébredt, hogy a csipszgyár burgonyahámozó üzemében fekszik tehetetlenül motorjától és napszemüvegétől megfosztva.

De nem hiába lüktetett benne a red house és a cocaine gitárszólója. Leugrott a szalagról, előkapta a lézerbicskáját, és a keze ügyébe eső összes támadóját meghámozta. Látta, amint Moha a szalaghoz bilincselve épp csipszet eszik. Nem késlekedett, elindult kiszabadítani, ám egy nem várt ellenfél került az útjába, a predatorsnail (ragadozócsiga)…
Igen, az a lény, aki fogait csiszolva lesi áldozatait akár éveken át is, vegetáriánusnak tettetve magát, majd egyetlen harapással képes akár egy vízilódarázs torkát is átharapni. Ott állt szemtől szembe a terminátorkrumplival, kezében egy hámozó és egy harcikolbász.

- Szeletleve kéred a kolbászt? - méregette terminátorkrumpli ellenfelét, de mindenki meglepődött, amikor a sötétből kinyúlt egy kar elragadva a kolbászt és így szólt:
- Naná, majd persze, mi az én seggem, malacpersely? - e szavak után az első részben olyan titokzatos módon kifelejtett faszosztóbuzi elszelelt a nyitott szellőzőn át és kéjes nyögéseket hallatott közben.
- Öt perc szünetet kérek, ehhez én már öreg vagyok - mondta a krumpli, azután leült a bárpulthoz rendelt két felest és kedélyes beszélgetésbe kezdett egy zellerlánnyal.
Az idő már rég lejárt de a csata csak nem akart folytatódni, végül is az elszomorodott ragadozócsigát a csapos vigasztalta, és meggyőzte róla, Jézus szereti őt, csak le kell tennie a hámozót, kopaszra kell magát borotváltatnia, és egy fél antiloppal a fején szambázva kell énekelnie a világbékéről és a rózsaszín fán gitározó majmokról.
A marketingosztály látva, hogy vesztésre áll a meccs cselhez folyamodott, 20%-os részesedést kínált Moha rabságának gyümölcséből, amit a krumpli elfogadhatónak ítélt és élete hátralévő napjait piálással és nőkkel töltötte.

Talán sosem szabadult volna meg Moha, ha barátja Dönci véletlen nem megy el az Arany-háromszögbe, és nem veszi észre, amint a legyek elhordanak egy szuperfürdőruhát.
De ismét Moha mellé szegődött a szerencse, Dönci egy bazinagy krumpliba belegyömöszölte a ruhát, majd fényes nappal, amikor minden dolgozó alszik, vagy fusizik, feltűnés nélkül becsempészte az üzembe.

Moha szuperérzékeivel észrevette a 2 méteres burgonya jelentőségét, lerúgta magáról az amúgy is szűk csótánygatyát; aminek hatására kész ondótenger keletkezett az üzemben; majd felöltözve az oroszlánszagú pálpusztait lövő csúzlijával leszámolt a gonoszokkal, majd egy szeretetteljes vallonveregetéssel megköszönte Döncinek a segítséget. Dönci miután magához tért a két hetes kómából megfogadta, ha valaha újra segíteni támad kedve bárkin is, inkább elbújik egy sötét sarokba, és megvárja, míg elmúlik. Ismét láthattuk mennyire igaz a közmondás: „hallgat, mint postás a jetiről”.