Történetek

- Mégis, mit képzeltél? Ez egy igen forgalmas hely, és most ez a nővér nem fogja elfelejteni, amit látott, és ezen fog csámcsogni az egész osztály! Van fogalmad róla, hogy felfedted az igazi kiléted a külvilágnak?
- Lehetne hálásabb is, kisasszony! Ha nem tudná most mentettem meg az életét, azon kívül pedig teszek rá, hogy mit fognak sutyorogni egymás közt az ápolók! Túl hihetetlen a dolog ahhoz, hogy elhiggyék! Bolondnak fogják tartani! ...

Az arc, aki fel-fel tűnik előttem azé a lányé, akivel előző nap találkoztam. De vajon miért látom őt magam előtt? Miért álmodom róla? Hisz még csak pár órája ismerem. A mosolya, az arca, a szemei… ott vannak előttem. Úgy hiszem szerelmes lettem. De az még nagyon korai lenne! Vagy mégsem? ...

Még mindig nem ölt meg, csak nézte a szemem, láthatólag jól szórakozott. Majd szorításán engedett és ott hagyott. Ziháltam fulladoztam, még mindig nem voltam magamnál. Majd a falba kapaszkodva felálltam, és próbáltam lejutni, fájt mindenem és a faltól tiszta vér lettem. Megint lefelé mentem a sötétben, soha véget nem érő útnak látszott...

- Holnap csak késő délután jöjjön meglátogatni, mert a nap folyamán sok vizsgálatot fogunk elvégezni rajta.
- Miféle vizsgálatokat?
- Hát olyanokat, amelyekből megállapíthatjuk, hogy milyen kezelést válasszunk, amivel a lehető leghamarabb meggyógyulhat.
- Értem. Köszönöm, doktor úr.
- Nincs mit. Még fél órát maradhat, aztán a lányt el kell vinnünk néhány előzetes vizsgálatra...

Néhány nap múlva ismét megjelent a démon. Antonia nem várta meg, hogy gúnyos megjegyzésekkel illesse őket, hanem azonnal támadott. Tyr is besegített a lánynak, ám a harc végkimenetele nem nekik hozott győzelmet. Mindketten súlyosan megsérültek. Antonia nagyon rossz állapotba került, mikor a földre került nem mozdult onnan. Tyr nagyon megijedt, mikor magához tért...

Beléptek a kis szobába. Blakmun egyből odarohant a tükörhöz.
- Látod, még mindig itt van!
- És ott lesz egészen addig, amíg el nem mész onnét!
- Miért kéne elmennem?
- Nézd. - lépett a fiú mellé Noira, mire tükörképe megjelent Blakmuné mellett. Az döbbenten kiáltott fel.
- Egy N néni van a fiú mellett!
- Istenem- sóhajtott fel a nő. - Egészen eddig azt hittem, hogy ti szuper intelligensek vagytok... Lehet, hogy tévedtem...

Vacsoráztunk csendbe és kedvesen, csak a gyertya világította be rendesen! És miután vége a vacsinak, elmentünk föl borozni a szobába, hogy egy kis hangulata legyen, megfogta kezem és zöld fény világított be a szobába, megcsókolta a nyakam...

- Takarodj! Ha még egyszer ide mered tolni a képed, akkor véglegesítem az állapotod, és megöllek! Megvan hozzá a hatalmam, és most, hogy a lány testébe költöztem, meg tudom tenni! Arról álmodni se merj, hogy megölöd, mert nem tudod! Amíg én és a gazdám, Tyr védjük a lányt, esélytelen vagy! Csak úgy tudnád megölni, ha engem, vagy Tyr-t elintézed, ám arról is csak álmodhatsz, mivel egyikünket sem tudod legyőzni! Te hozzánk képes senki vagy! ...

Én senkinek sem kellek igazán, csak teher vagyok, belátható időn belül egy robban i készülő atombombára, fogok hasonlítani, aki bolyong a nagyvilágban s nem tudni hol fog felrobbanni, kikészülni. Az egyhelyben totyogástól vagy a túlzott folyamtól, amin átmegy a céltalanság, bolyongás, kutatás közben…

Hah bezártak ide, ők kik vakok és nem látják az igazságot. Bezártak ide, ahol bolondok motyognak magukban és minden éjjel a sikolyaikra, ébredek. De én nem vagyok ilyen, mégis gyógyszerekkel tömnek. Bár ezek sem segítenek így is, látom őket.
Ó nem, nehogy azt hidd, hogy szellemek, ó nem ezek nem visszatérő lelkek, nem ezek rosszabbak náluk...