Tyr a múlt harcosa 11

11. fejezet
Vigyázok rád!

Antonia állapota Tyr segítségével szépen javult. Két hét múlva magához tért a kómából, és önállóan is képes volt lélegezni. Az orvosok elámultak ezen a gyors javuláson.
- Ilyet még nem láttam. Ez a lány egy kész csoda!- jelentette ki a főorvos egy kollégájának.
- Igen, ez valóban nagyon érdekes. A hasán lévő sebe is szépen gyógyul, pedig mikor ide került majdnem meghalt a műtőasztalon.
Tyr is örült, mikor látta, hogy a Sowulo milyen jót tett a lánynak.
- Remekül nézel ki!- jelentette ki egy nap.
- Igen, bár még elég gyengének érzem magam, de tudom, hogy te segítettél rajtam, és ha továbbra is segítesz, akkor hamarabb hagyhatom el azt a helyet, és mehetünk démonra vadászni.
- Azt egyenlőre még nem teheted. Amíg nem gyógyulsz meg teljesen, és a varratokat nem szedik ki belőled, addig pihenni fogsz.
- Pedig már alig várom, hogy megint elkaphassam annak a nőnek a grabancát.
- Azt hiszem, azt inkább én teszem meg helyetted, mert nem engedem, hogy még egyszer ide kerülj!
- Annyira rossz volt az állapotom?
- Ne aggódj, annyira nem volt vészes a dolog, csak majdnem itt hagytad ezt a szép árnyékvilágot.- mondta a férfi gúnyosan.
- Nem kell gúnyolódnod, megértettem.
- Tudod, nagyon megijesztettél. Azt hittem, mikor kihoztak a műtőből, hogy halott vagy.
- De aztán megnyugodtál, mikor ide kerültem és nem a hullaházba.
- Hullaház?- pislogott a férfi.
- Egy olyan hely, ahol a halottakat tárolják, amíg el nem temetik őket.

Hosszúra nyúlt ezután a csend, majd a lány megkérdezte:
- Azért nem örültél volna, ha elpatkolok, igaz?
- Ne butáskodj, hát persze, hogy nem örültem volna! Képtelen lettem volna megbirkózni a gondolattal, hogy miattam haltál volna meg!- mordult fel az isten.
- Ugyan, hamar elfelejtettél volna, hisz a környezetem is hamar megfeledkezik rólam!
- Ne légy ostoba!
Csend borult a kórteremre. Ekkor felbukkant a főorvos.
- Na, hogy érzi magát, kisasszony?- kérdezte
- Sokkal jobban, doktor úr, köszönöm.
- Ennek örülök. Ha nem romlik az állapota, amiben erősen kételkedek, akkor kiszedjük a varratokat is.
- Mikor?
- Talán egy-két hét múlva.
- Aztán?
- Még egy kis megfigyelés, aztán három hét múlva kiengedjük. Ha akarnak, kimehetnek egy rövid sétára.
- Az jó lenne, egészen elzsibbadtam ezalatt a két hét alatt.
- De előbb szeretném látni, mennyire képes megállni a saját lábán, hisz két hete meg se mozdult.

Antonia óvatosan felült, majd leszállt az ágyról. Alig, hogy a lábra állt megszédült, de Tyr elkapta.
- Óvatosan, kedvesem!- intette. Lassan és bizonytalanul ment a járás, de hamarosan visszatért a lábába az erő. Másnap a kórház kertjében sétálgatott, és mikor Tyr nem volt ott, a folyosón is.
- Látom, már jobban van.- szólította meg egy nővérke, aki egy reggel behozta neki a reggelit.
- Igen, javulgatok. Meddig voltam kómában?
- Két hétig. A maga felépülése isteni csoda. Az egész osztály értetlenül áll az elmúlt két hét eseményei előtt.
- A bácsikám mesélte, hogy majdnem meghaltam, és azt mondták neki, hogy isteni csoda kéne hozzá, hogy egy hónap múlva elhagyjam a kórházat. Nos, azt hiszem, ez a csoda megtörtént.
- Az biztos!- nevetett a nővér is.
„Igen, csoda történt, és ezt a csodát Tyr idézte elő, csak azt nem tudom, hogyan.”- gondolta a lány evés közben.
- Mondd csak Tyr, hogyan lehetséges, hogy ilyen gyorsan felépülök? Csak nem te művelted ezt a csodát?- kérdezte aznap délután a lány, mikor sétálgattak a kertben.
- De én voltam, no meg Odin is besegített.
- Hogyan?
- Nekem adta a Sowulo nevű rúnát.
- Így már értem. A Sowulonak milyen mágikus ereje van?
- Segít a gyógyulásban és a termékenységben.
- Szóval te a gyógyító képességét használtad ki. Hogyan sikerült elválasztanod a többi rúna erejétől?
- Rengeteg gyakorlással, és kínlódással, de hidd el megérte.
- Tudom.
- Nagyon rossz érzés lett volna, ha még mindig ott feküdnél, és én tehetetlenül nézném, ahogy agonizálsz. Képtelen lettem volna végignézi, ahogy meghalsz. Tennem kellett valamit. Tartottam tőle, hogy a démon megtalál.
- Te, pedig nem tudtál volna megvédeni tőle, azt pedig nem hagyhattad, hogy meghaljak.
- Így van. Meg kellett gyorsítanom a gyógyulásod.
- Hálás vagyok neked ezért, köszönöm, hogy megmentetted az életemet.
- Ugyan, nem én vagyok az, aki megmentette, hanem az orvosok.
- Mégis, te mentettél meg isten tudja mennyi időnyi kínlódástól, és szenvedéstől. A kiszolgáltatottságról nem is szólva. Beleborsódzik a hátam a gondolatra, hogy a démon hamarabb talál meg, minthogy te elkezdtél volna gyógyítani.
- De nem így történt, és ezeken a gondolatokon nem érdemes rágódni.
- Igen, igazad van. Otthon minden rendben? Nem volt éjszakai látogató?
- Nem, de ne is legyen még egy darabig, mert addig él, amíg újra nem találkozunk, erről biztosíthatlak.
- Örülök az elszántságodnak.

Egy éjszaka váratlan látogató lepte meg a kórházat. Antonia aludt, mikor egy alak jelent meg az ágyánál. Kezében egy hosszú kés volt. Megállt a lány ágyánál, és felemelte a kést, hogy szíven szúrja az alvót. De csak akarta, mert váratlanul hatalmas fényesség támadt, a szél fújni kezdett, pedig be volt zárva az ablak. Antonia felriadt a váratlan jelenségre. Elvakította a fény, és ijedten figyelte a történéseket.
- Ha hozzáérsz ahhoz a lányhoz, akkor elpusztulsz!- szólt. Hangja mennydörgésnek is beillett volna csendes kórházi szobában. Antonia felismerte Tyr hangját.
A másik alak az istenség felé fordult, és így szólt:
- No mégis csak kimutatod a fogad fehérjét! Ez nagyon tetszik, ezt már szeretem!
- Nem sokáig fogod szeretni!- jósolta Tyr.

A kardja felizzott, és egy fénysugrat lőtt ki magából, ami eltalálta ellenfelét, aki térdre esett, felordított a kíntól, testébe villámok csaptak. Antonia rémülten nézte a harcot. Hosszan kínozta ellenfelét az isten, akiben a lány Tinát ismerte fel. Mikor abbamaradt a kínzás a nő dühösen lábra állt, és a haragtól izzó szemmel nézett a férfira, majd egy gyors mozdulattal Antonia felé dobta a kést, mire a lány gyorsan leugrott az ágyából, és a földre vetette magát, így a kés pengéje a falba fúródott.
„Ezt megúsztam!”- gondolta a lány megkönnyebbülten. Tyr ekkor ismét felemelte a kardját, és folytatta a kínzást. A nőben élő démon kezdett gyengülni, és a nő igazi személysége lassan kezdett a felszínre kerülni.
- Kérem uram, ne bántson!- sikoltott fel váratlanul.
- Tyr, kérlek, állj le, megölöd!- kiáltotta Antonia is, mikor a nő kérése süket fülekre talált.
- Nem teszem! Muszáj kiűzni belőle a benne élő gonoszt!
- Tyr, elég már!- mondta a lány, és miközben odaugrott a férfihoz, és el akarta kapni a kezét, hogy leállítsa, de a férfi látta a szem sarkából, s egyetlen intésével lelökte. A lány elvágódott a földön.
- Okosabban teszed, ha nem mozdulsz onnan, mert neked is könnyen bajod eshet!- adta a jó tanácsot a férfi.
- Majd szólok, ha szükségem lesz a tanácsaidra!- morogta a lány, és talpra állt. Mikor ismét be akart avatkozni egy éles hang kiáltott:
- Hé, maguk mit művelnek?
Egy kövér, rövid barna hajú nővér figyelte őket. Tyr-t meglepte a váratlan beavatkozás, és megszűnt a varázslat, Tina pedig köddé vált. A nővér közelebb jött, és megismételte a kérdést.
- Maga mi a nyavalyát művelt?
- Megmentettem a betegük életét, és ha nincs kérdésük, hagyjon magunkra a lánnyal!- parancsolta a férfi, mire a nő elsomfordált.
- Átkozott nővér! Pedig milyen közel volt a siker, de nem baj, lesz még legközelebb!- sóhajtott fel bosszúsan Tyr.
Antonia becsukta az ajtót, majd mérgesen az isten felé fordult.

- Mégis, mit képzeltél? Ez egy igen forgalmas hely, és most ez a nővér nem fogja elfelejteni, amit látott, és ezen fog csámcsogni az egész osztály! Van fogalmad róla, hogy felfedted az igazi kiléted a külvilágnak?
- Lehetne hálásabb is, kisasszony! Ha nem tudná most mentettem meg az életét, azon kívül pedig teszek rá, hogy mit fognak sutyorogni egymás közt az ápolók! Túl hihetetlen a dolog ahhoz, hogy elhiggyék! Bolondnak fogják tartani!
- És ha másokat is idecsődített volna?
- Csak rossz álomnak fogják gondolni néhány nap után a látottakat.
- Remélem, hogy igazad lesz! Most pedig, ha nem haragszol megkérlek, hogy távozz!
- Csak nem ki akarsz dobni?
- De igen. Ne haragudj, de jobb, ha néhány napig nem jössz. Majd felhívlak, ha szükségem lesz rád!
- Köszönöm. Ne várd, hogy máskor megmentsem az életed. Ha a démon megint idejön, szívbaj nélkül hagyom, hogy megöljön.
- Helyes! Nem is kell, hogy megvédj!- vágta oda a lány.
Tyr mielőtt elment volna ennyit mondott a lánynak:
- Vigyáztam rád, és ezután is azt teszem! Vigyázok rád!
- Köszönöm!- suttogta könnybe lábadt szemmel a lány. Tyr eltűnt, és a lány rávetette magát az ágyára, és sírni kezdett.