A barátság selyemszála...

Mióta csak eszemet tudom ismertük egymást. Az elején jóban voltunk, mint két testvér, aztán jött a suli, más osztály, más barátok. Majd jött a közép és főiskola is, és barátként újra egymásra találtunk. Úgy gondoltam, bebizonyítottuk, hogy a fiú-lány barátság működik, bármit is mondanak mások.

Láttam a csajait, akik eszüket és ruhájukat ledobva Gábor izmos karjaiba omlottak, és rendszerint nem tartottak tovább néhány hétnél, aztán a komolyabbakat is, akikkel már hónapokat is együtt volt. Persze mindent megbeszéltünk, beleértve a párkapcsolatot, szexet is. Én a főleg könyvből, tanulmányokból, no meg filmekből szerzett tudásomat, „tapasztalatomat” szívesen megosztottam vele, cserében a hús-vér történeteiért. Engem nem különösen érdekeltek a fiúk, és fiús, sportos kinézetemnek és ritkamód nagy számnak köszönhetően inkább haverokat, barátokat szereztem, mintsem szeretőket. Meg a barátaim vigyáztak is, nehogy véletlenül valaki túl közel kerülhessen hozzám, amiért különösen hálás is voltam.

Persze voltak pasik, akikért rajongtam ideig-óráig, de egyik sem volt különösen meghatározó. Egy alsóbb évfolyam gólyabálján kezdődött a kis történetem. Gondoltam végre eljött az idő, hogy igazi nő legyek, a többiek már régóta szekáltak miatta, hogy hagyjam már el a lezser pólókat, és az állandó nadrágviseletet, és az örökké összekötött hosszú hajammal is kezdhetnék már végre valamit. Szóval hagytam, hogy segítsenek a csajok a bál alkalmából. Egyből tuti fodrász, kozmetikus, manikűrös címeket kaptam (az utóbbit persze jó nagy ívben elkerültem), és segítettek kiválasztani első igazi báli ruhámat is. El kell ismernem, jó munkát végeztek. Ahogy a bál előtt végignéztem a tükörképemen, meg voltam elégedve. Sosem voltam modell alkat, de a sok sportnak köszönhetően nem panaszkodhattam az alakomra. Derékig érő hosszú barna hajam szelíd hullámokban, omlott a vállamra és vízesésként a hátamra. Szerencsére kék szememet szépen kihangsúlyozó smink is elegánsan szolid volt, mert hát emiatt majdnem ölre mentem a kozmetikussal, aki valami borzadályt akart először rámkenni. A ruháról meg csak szuperlatívuszokban. Szóval igazán boldog lehettem.

Gábor pont gyakorlaton volt előtte héten, úgyhogy telefonon egyeztettünk, hogy mikor és hol találkozunk, mert hát ki mást hívtam volna meg partnernek, mint a legjobb barátomat. No meg persze gólyabálos húgom barátnőjét, Évát szemelte ki újabban, akinek ugyancsak idén volt a báli szezonja. Szokás szerint rásegítettem a becserkészésre.
Már éppen ideje volt, hogy megérkezzen, és tőle szokatlan módon késett, úgyhogy kimentem elé a szálloda előterébe, nehogy elkerüljük egymást. Belépett a főbejáraton és, ha nem fogom vissza magam az állam biztos koppant volna a flancos márványpadlón. Jól szabott öltönyében, csillogó tengerkék szemeivel és férfias illatával teljesen lenyűgözött. Kezdeti magabiztossága ellenére láttam, hogy tanácstalanul áll előttem néhány méterrel, hogy merre is kellene mennie.
- Gábor! – szóltam rá mosolyogva – Késtél.
Zoé? Te vagy az? - Rám nézett és őszintén meglepődött, láttam rajta. Néhány másodpercig szótlanul nézett rám, de hamar feltalálta magát és határozottságát előhalászva udvariasan intett a törzse előtt, hogy követhessen az asztalunkig.

Ettünk, ittunk, mulattunk és roppant jól éreztük magunkat, míg apukám, aki hobbifotós szorgalmasan kattintgatta a képeket. Láttam, hogy anyu néha furán nézett rám, így hát, amikor ismét kiment egy kétbetűs kitérőre, nem haboztam kikísérni őt. Ahogy beléptünk a tükrök elé, egyből megkérdeztem tőle, hogy talán rosszul viselkedem-e, hogy olyan csúnyán néz rám. Anyu elgondolkodva nézett rám, mielőtt mondott volna bármit is. Majd előhalászta az időközben elorzott fényképezőt, néhány gombnyomással kikeresett egy képet és a kezembe nyomta a gépet. A képen a mellettem Gábor ült éppen furán rám nézett, én pedig bájos mosollyal igyekeztem apukám felszólításának eleget tenni a kamerába nézve, hogy végre rólam is szülessen néhány elfogadható kép.
- Igen? Mit nézzek rajta?
- Van köztetek valami? – kérdezte anyu, mire én nem is kicsit meghökkentem.
- Ugyan már! Hogy gondolod! Tudhatnád, hogy ő a legjobb barátom! – válaszoltam felháborodottan. Mindig feldühített, ha ilyent feltételeztek. Nem értem, hogy miért nem tudják megérteni, hogy semmi nincs közöttünk csak barátság.
- Jól van, na! Azért a fejem marad jó! – Mire mindketten elmosolyodtunk és a dolog annyiban is maradt. Hamarosan visszatértünk a társaságba és továbbra is felhőtlenül jól éreztük magunkat. Talán egy kicsit jobban is a kelleténél. A ritkán fogyasztott alkohol, viszonylag nagyobb mennyiségben hamar megártott, persze csak annyira, hogy a kultúrált viselkedés még megmaradjon. Sokat táncoltunk, majd a buli végeztével ellentétben a többiekkel a baráti társaságunk hazament, szüleink pedig a barátnőm szüleivel másfelé folytatták a megkezdett mulattságot.

Miután hazamentünk, előhalásztam egy jól behűtött fehérbort és Hugi, Éva, Gábor és szerény társaságomban szopogattuk a jóféle nedűt. A következőkben elfogyasztott négy üveg bor megtette hatását, mire mindannyian szétszéledtünk a szobákba. Éva és Gábor úgy döntöttek, hogy együtt, Hugi meg én, pedig a saját szobánkba vonultunk. Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy azok ketten mit fogtak művelni, elmosolyodtam, és már előre mosolyogtam azon, hogy Gáborral megbeszéljük másnap ezt a kis éjszakai kalandját. Lezuhanyoztam, felvettem kedvenc kétrészes pizsimet, és békésen álomba szenderedtem. Egyszer csak felriadtam, mert a bőrömet hűvös szellő érte, álomporos pilláimat résnyire nyitva konstatáltam, hogy Gábor mégis lejött, hogy nálam aludjon. Kajánul elvigyorodtam, hogy nem jött össze neki a mai éjszaka, mire nekiálltam volna törni a fejemet a dolgokon, már szuszogva bebújt a hátam mögé, átkarolt és én már aludtam ismét.

Azt hogy ismét felébredtem volna, azt ugyan nem mondhatnám, de a fáradtságtól, meg gondolom az alkoholtól eltompult érzékeim, nagyon is kellemes ingereket közvetíttettek álomittas tudatomnak. Tarkómat, nyakamat forró lehelet csiklandozta, vállamat pillekönnyű simítások kényeztették, egy gyengéd, de határozott mozdulat megfordulásra késztetett és a gyengéd, csiklandó érintéseket már a fülemnél érzékeltem.

Még mindig nem nyitottam ki a szemem, talán még mindig az álmaim játszanak velem… Puha, forró ajkak az enyémet környékezték, gyengéden libbent ide-oda és én, mint egy szomjazó vándor a víz után kaptam utána. Biztos álmodom… Testem a forróság forrását követve gördült tovább, míg egy akadályba ütköztem. Ujjaim izmos testet érintettek, gyönyörűen kidolgozott izmokon siklottak tovább. Éreztem sóhaj szakadt fel a kezem alól, és a csókot lehelő ajakból szinte megperzselte a nyakamat. Egy éhes és követelőző ajak tapad a számra, melynek sürgető kívánságától hajtva borzongás futott át a testemen. A hátamon ide-oda repkedő pillangók, mintha megdermedtek volna erre… Pillangók…? Tényleg álmodom? Elrepültek…

Azt hiszem most már elérte az ébrenlét a tudatomat végre. Segítő kezek megszabadítottak a felsőmtől. Végre hozzá simulhattam a meg-megremegő izmos mellkashoz, hagytam, hogy a karok odaszorítsanak. Ujjbegyek simították a gerincemet, bennem is növelve a forróságot, fokozva a remegést, az újra és újra testemen végighasító borzongást. Öntudatlanul kínáltam nyakamat a követelőző csókoknak, amelyek nem álltak meg egy helyen. Kusza alakzatokat rajzoltak a csókok a nyakamra, a kulcscsontomra. Majd egy pillanatra magamra maradtam, de rögtön ezután a forró, puha és nedves ajkak mellbimbóimon záródtak össze. Halk, önkéntelen nyögés hagyta el ajkaimat. A leírhatatlanul jó érzés egyre jobban lökött egy feneketlen örvénybe, testem öntudatlan táncot járt, kétségbeesve kapaszkodtam a hozzám simuló férfitestbe.
A simító, becéző kezek végigbarangolták lángoló testemet, gerincem ívbe feszült, még inkább felkínálva melleimet az éhes ajkaknak, amely engedve a csábításnak egyre nagyobb területet hódított meg magának.

Az izmos férfitest most felém magasodott, lecsapott a számra, forró csókot rabolva. Kutató szája és nyelve, ajkamról elszakadva nedves nyomokat hagyott testemen, folyamatosan simogató kezei megszabadítottak az utolsó felesleges ruhadarabtól is, míg el nem értek a bennem égő tűz forrásához. Nyelvének játékától lepattantak rólam az önuralomnak eddig megmaradt kis foszlányai is, csípőm megemelve kínáltam fel nőiességemnek rejtett kincseit. Kéjes sóhajok, halk nyögések szakadtak fel belőlem, amint átadtam magam az általa nyújtott élvezetnek. Szemhéjam mögött szikrák gyúltak, nem tudtam volna megmondani, hogy mit tesz velem és hogyan. Testem nem engedelmeskedett tovább, remegett, vonaglott… majd mintha bensőmben láng lobbant volna, mely magával ragadott és végül teljesen elemésztett… Nehezen tértem magamhoz, szemeimet résnyire nyitva megpillantottam az arcát.

- Gábor… - sóhajtottam. Könyörögtem (?) szememet újra lehunyva. Gyengéd szavakat suttogott, melyeket nem értettem, de egyetlen egy mondat áttört a homályon. - Vigyázok rád. Fölém emelkedett, éreztem, hogy testemet magának követeli. Éreztem, hogy lassan belémhatol, és én önkéntelen felkínáltam magamat ismét, hogy jobban érezhessem. Közeledése feszítő fájdalommá változott, majd egy hirtelen mozdulattal elmerült kelyhemben. Szemem felpattant, szinte teljesen magamhoz tértem. Belenéztem meglepetéstől tágra nyíló szemébe majd akaratlanul elszabadult egy könnycsepp. Gyengéden rám hajolt, megcsókolt és csókkal fogva tartotta az ajkamat. Nem mozdult. Várt. A fájdalom enyhült és én belül újra éreztem a késztetést, amely eddig is hajtott abba feneketlen örvénybe. Lassan újra elkezdett mozogni bennem, velem… Csókokkal hintette az arcomat, ajkamat, nyakamat, majd újra csókba forrtunk össze. Átvettem ritmusát, lábaimmal átfontam csípőjét és hagytam, hogy magával ragadjon a gyönyörbe…
Újra fel kell ébrednem. Morcos vagyok, valaki ráz, és magyaráz…az éjszaka kellős közepén. Ehh hagyjál már.
- Zoé fel kell kelned!
- Mmmm. – mormogok.
- Kelj fel! Nehezen magamhoz térek. Gábor kétségbeesetten néz rám és ráncigál a fürdőszoba felé. - Mi a fene ütött beléd? Beráncigál a fürdőbe, a tus alá tol, és nekiáll fürdetni, mint egy kisgyereket.
- Gábor állj már meg, mi a fenét csinálsz?
- Kérlek Zoé szedd össze magadat! Figyelj rám! Komolyan nem szedsz gyógyszert!
- Gábor, te ezért ébresztettél fel? Nem vagyok beteg, nem szedek semmiféle gyógyszert. Hagyjál már, és nagyon hideg a víz.
- Zoé, nézz rám! Nem emlékszel semmire? – kutatóan nézett a szemembe. - Zoé, jól vagy? – gondolom elsápadhattam az előtoluló emlékekre.
- Zoé! Kérlek, zuhanyozz le a kedvemért és most meg magad ott is! Muszáj magadat kimosni. – Ha nem tartott volna, most már biztos összeestem volna a rémülettől.
Arra már nem is emlékszem biztosan, hogy hogyan kerültem vissza az ágyba. Mindenesetre egyedül ébredtem másnap reggel. Felkeltem. Az ágynemű kicsit megviselt volt. Gondolkodva megálltam az ágy végénél, és félrerántottam a takarót. Úristen! A nyomok egyértelműek voltak. Kétségbeesetten leültem az ágyra, és fogalmam sem volt, hogy most mit tehetnék. Kimentem a konyhába. A házban senki nem volt rajtam kívül. Nem öltöztem át, egész nap a pizsiben voltam, teljesen elveszetten.
Anyu valamikor odajött hozzám és megkérdezte tőlem, hogy mi van velem. Nem tudom mit válaszoltam, vagy hogy válaszoltam-e egyáltalán. Mikor elment és visszajött egy tablettát nyomott a kezembe és mondta, hogy vegyem be. Megtettem.

Délután Gábor ismét eljött. Ültünk egymás mellett az ágyamon. Nem beszéltünk arról, ami előző éjjel történt. Próbált, de én képtelen voltam. Nem tudtam, mi legyen. Aztán elment haza. Az egész eddigi világom romba dőlt. Néhányszor próbáltunk még együtt elmenni valahova sörözni, vagy csak szórakozni, ahogy a régi szép időkben, de úgy éreztem, hogy nem vagyok rá képes. Eltelt öt év, és azóta sem találkoztunk. Nem megy.
Egyébként már biztos vagyok benne, hogy férfi-nő barátság NINCS.