Történetek

- Rendben. Holnap felhívom, Charlotte-ot, és megmondom neki!
- Nem holnap, ma!- parancsolt rá keményen a lány. A férfi megijedt ettől a hangnemtől, és a még benne volt még a vereség keserűsége, és felcsattant:
- No nézd csak, a nagyságos kisasszonyt! Még engem mer utasítgatni? Honnan veszi magának a…?
- Szeretnél meghalni? Én győztem, én adom az utasításokat! Mióta volt olyan háború ezen a világon, ahol a vesztes mondta meg a győztesnek, hogy mit tegyen? - kérdezte a...

- Szia, mi a gond apa?
- Nem tudok egy rendes ügyvédet keríteni, ez is csak egy pénzhajhász...! - mérgelődött tovább az édesapja.
- Nemsokára tárgyalás, és nem akarom, hogy anyádhoz kerülj - szólt az apa.
Susi csak könnyekkel a szemében nézett maga elé és felment a szobájába. A sírástól elaludt másnap reggel arra ébred, hogy az apja valakivel beszélget a nappaliban. Stephen volt az...

Visszatérve a „bulizós” haverokra, akik becsajoztak, tényleg nem kell félreérteni, nekem nem a nőkkel van a bajom, mert tényleg mindkettőjük megérdemelte már, csak a bökkenő azzal van, ha ők már megérdemelték, akkor én miért nem. A másik, ahogy összejött nekik, szinte semmit nem kellett tennie az egyiknek, a másik meg szintén csak az ölébe hullott a csaj, ezzel kur….a teli a tö…m én meg ba… meg gebedhetek, akkor se jön össze...

„A fenébe! Most aztán játszhatom a jó kislányt, és csak titokban sírhatok, mint egy szerelmes! Remélem, útközben kap egy telefont, és a rá következő félórában már megy is a következő géppel, csak ne jöjjön haza!”- gondolta dühösen. Felment Tyr szobájába. Körülnézett, és azonnal megrohanták az emlékek, amiktől sírni kezdett, és rávetette magát a férfi ágyára. Fejét belefúrta a párnába, és érezte Tyr illatát. Ettől teljesen elkeseredett, és álomba sírta magát...

A lány odahozta a kést, Tyr pedig intett, hogy üljön vele szemben. Mikor a lány is letelepedett, Tyr belenyúlt az egyik, még vérző sebébe, arca eltorzult a fájdalomtól előredőlt, majd véres ujjával felrajzolta a Teiwaz-t a lány homlokára, aki nem szólt semmit, és úgy fogadta, mint egy áldást.
- Minden hatalmamat elvesztettem, de egy dolgot nem vesztettem el! A Teiwaz hatalmát, amit most át fogok adni neked! ...

Halott vagyok.
Ez a gondolat kattogott a fejemben. Elképzeltem ahogy Carla, Tom és a többiek ott állnak a sírom fölött, és szép igéket mondanak nekem. A gondolattól könnybe lábadt a szemem. Kilenc éves korom óta nem sírtam, de úgy gondoltam, a saját halálom a legmegfelelőbb erre. Talán ez egoizmus? ...

Dermedten néztem őket. Ez nem történhet meg velem! Biztosan, csak egy rossz vicc. Nem gondolhatom komolyan, hogy ezzel a fiatal csitrivel fog megcsalni. Hiszen, ő hűséges típus. Az elmúlt kétszáz év alatt, sosem okozott nekem fájdalmat.
Mozdulni sem mertem. Még egy hangos szó sem hagyta el didergő ajkaimat. A szívem mélyén azt kívántam, hogy ne vegyenek észre. Sőt az lenne a legjobb, ha itt sem lennék, hisz akkor, nem láthatnám ezt a felháborító jelenetet...

Minden koppanás után megremegtek. Halk, tompa és kísérteties volt… Az árny látta, hogy ezzel nem sokra megy. A hatodik koppantásnál meggondolta magát és csuklyája felé emelte a kezét. Lassan, óvatosan csúsztatta hátra a ruhadarabot. Hermione érezte, ahogy Harry megfogja a bal kézfejét és szorítja minden centinél, amennyit csak haladt az árnyék. S ekkor elérkezett a pillanat. Az árny többé nem volt árny...

Régen sokat meséltek róla, hogy ott egyszer valaki leesett, és azóta kísért ott a szelleme, vagy valami ilyesmi. Nem mindig tudtam jól kihallgatni a felnőttek beszédét. Egyszer arra gondoltam, hogy megírom a hasadék szellemének történetét, de letettem erről: kevés volt a háttérismeret, és a szüleim úgysem számoltak volna be egy öngyilkosságról, ami a házunktól nem messze történt meg...

Remek. Ez egy jó hír. A beszélgetések általában két és fél órásak voltak, egy röpke teával keresztezve. A tea maga nagyon finom volt, de utána az ember legszívesebben bebújt volna egy jó nagy paplan alá, és az álmaira bízta volna magát. De ilyenről szó sem lehetett itt, jöttek a kérdések, azon a nyugtató, bárgyú hangon. És az ember bármennyire is zárkózott személyiség volt, önkéntelenül is kitárulkozott. Tehát, ma ez a kis tea kimarad, és csak egy száraz, rideg beszélgetés lesz...