Reggel volt még, és ősz. A fákról még nem hullottak a levelek, de a lovak már levedlették a nyári szőrüket, és sötétebb, vaskosabb bundát kezdtek növeszteni, innen lehetett tudni, hogy hamarosan beköszönt a hideg.
Az istálló előtt egy lány állt. Arca kortalan, szeme zöld, haja szénfekete. Vékony volt, tán túlságosan is, lényéből mégis erő sugárzott. Lovakat összeszoktatni jött ki. Egy sokáig beteg heréltet tett ki a többi közé, s most várta, befogadja- e a vezérkanca a régi-új ismerőst. Míg a lovak eléggé vihánc módon a soraikat rendezték, a lány figyelmét egy másik csoda kötötte le. A nap sugarai lassan átkéredzkedtek a lovardát borító ködfelhőn, szivárványt építve a karámok fölé.
Tekintetével újra a lovakat kereste, ahogy álltak egymással szemben, minden izmukat megfeszítve, a másik rezdüléseiben, érzéseiben olvasva, irigy lett és szomorú. Sajnálta, hogy az emberek elfelejtették, hogy így is lehet.
Motorzúgás zavarta meg a reggeli csöndet. Az autó ismerős volt, bár nem innen, s a lány meglepetten nézte az érkezőt. A férfi, egy szikár, szőke alak a múltból, tisztes távolságban megállva szó nélkül akasztotta a lányéba fekete tekintetét. Arca tükrözte, hogy túl sokat élt és látott, s azt hogy már nem fiatal. S mint a filmekben, mikor megáll az idő, nézték egymást néhány pillanatig, aztán a férfi felemelte a karját, előrelépett, megszokott, ösztönös mozdulatot tett, mintha megölelni akarná az előtte állót... a lány hátrahőkölt, pár lépéssel messzebb húzódva szívta magába a férfi kesernyés bánat-illatát. A fekete szemek felszikráztak, tán utolsó segítséget kérve, tán búcsúzólak. A szikrák opálos csillogást hagytak maguk mögött. A lány közelebb akart lépni, de bárhogy erőlködött, nem engedelmeskedtek a végtagjai. Szerette volna megérinteni a sovány férfiarcot, hogy elhiggye, nem a képzelet szüleménye az egész....
Nyerítésre rezzentek fel, s a karámba nézve a lány lassan elmosolyodott. A lovak befogadták a jövevényt, összeszagoltak, majd vígan bakolgatva elvágtattak a fák közé.
A férfi hátrált egy lépést, majd sarkon fordult, s a kocsijába ülve elviharzott.
A lány még állt egy darabig. Cigarettára gyújtott, és megvárta, míg eltűnik a szivárvány.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Felöltöztették este feketébe a lányt, esküvői díszeket festettek arcára és kezére, felékszerezték, fején a kendőt ezüst pánttal fogták oda, nyakába arany láncot akasztottak, ujjára égköves gyűrűket adtak, derekát arannyal átszőtt övvel díszítették, és lábára selyem szandált húztak. Aztán az asszonyok elénekelték neki a menyasszony dalát...
Hozzászólások
az az eroltetett szerintem amit te irsz, s felrugja az alapveto nyelvtani szabalyt..
Mit allitok?
(a lovak) befogadtak, osszeszagoltak .. elvagtattak.. s ez igy helyes nezd meg a nyeltankonyvet..)
A velemeny termeszetesen szabad.. mint a madar..
azért köszönöm.
főleg a jelzést az időszerűségre a sorok közt.
meg minden jót.