Történetek

Pár pillanatra megállt, hátha be tudja magát tájolni, hogy mégis merre lehet. A hangot, amit követett már nem hallotta. Helyette valami más zaj erősödött meg a háta mögött. Egy gonosz hang, mely őt akarta. Liza megijedt és gyors iramba elindul egy irányba, de a hang nem hagyta abba...

Soha többé nem láthattalak. Soha többé nem hallhattam hangodat. Szavaid továbbra is bennem élnek, és minden egyes alkalommal tudatják velem, hogy az én hibám, amiért nem tudtunk rendesen, békében elbúcsúzni. A bűntudat mind a mai napig mardossa szívemet, és nem hagy nyugodni...

Úgy döntött, még egyszer megáll és megnézi a térképet, bár már harmadjára teszi ugyanezt, de mégsem bírta elhinni, hogy eltévedt. Lehúzódott az út szélére, és széthajtva a kormányra terítette, majd összeszűkült szemmel vizsgálgatni kezdte.
Egyáltalán hol a fenében vagyok? ...

A főnök, egy barna hajú, sovány, mogorva, de jó szívű ember volt. Az ő jobb keze, Bratt, és ő tudós. A csapat esze. Dia, csinos alakja, szőke haja, minden férfit megbolondított. Kerry, egy egér méretű, zöld moszat, aki tulajdonképpen egy űrlény volt. Bratt találta meg, miután egyedül sírdogált a holdon...

Tom már órák óta vezetett mikor meglátta az elázott lányt az út mellett integetni. Nem gondolkodott, rögtön megállt. A magányos autóút nagyon lehangolta az elmúlt néhány óra alatt lejátszódtak előtte a húsz évvel ezelőtt történtek.
A lány csöpögve ült be mellé és a táskáját a hátsó ülésre dobta.
- Köszi, hogy elvisz. Mit gondol, van még ilyenkor autójavító, ami nyitva van? ...

Leírni egyszerűbb most, mint megcselekedni akkor. Elmentem és én is rendbe hoztam magam. Rossz szokásom szerint mindenfelé, amerre jártam, amennyire csak tudtam, körbe néztem. A lakás rendezettsége semmiben sem különbözött a szobájától. Villanyt nem nagyon kapcsoltam, de amit láttam, azt ind tetszett. Nem tudom mennyi időt voltam távol. Amikor visszatértem, egy székben találtam, amint ugyan azt a könyvet olvassa, amit én.
- Oszd meg velem kedvenc versed! ...

- Na várjunk egy kicsit – intett kövér kezével a férfi, amin még ott csillogott egy kis olaj. – Azt mondod, hogy egy ideje mindig ugyanazt álmodtad?
- Igen.
- És elhatároztad, hogy leírod?
- Igen, de ezt már mondtam.
- Jó, de most csak válaszolj. Tehát miután leírtad azt, amit álmodtál, hirtelen transzba estél, és tovább történt az álmod?
- Nem estem transzba, csupán olyan volt, mintha elaludtam volna...

- Tereza... féled a halált - a megszólított keserves arccal bólintott.
- Hát akkor had ajándékozzalak meg az élettel - suttogta Felix, és nyakára hajtotta fejét. Tereza egy pillanatra elcsodálkozott, majd eszelősen felüvöltött. Rángatta fejét jobbra-balra, de a zombi rátapadt, úgy harapta, tépte bőrét, és nyelte, csak nyelte testétől elváló darabjait.
Miután kellően megcsonkította, a nő oldalra dőlt. Felix elégedetten állt fel, és várta, hogy a halott Tereza átalakuljon...

Elolvasom »