A hold fenegyerekei 1. rész

A hatalmas űrhajó, a fekete, csillagos éghez közeledett.
Mindenki feszülten figyelt.
- Ez így nem lesz jó. Az ellenség bármikor megjelenhet.
A főnök, egy barna hajú, sovány, mogorva, de jó szívű ember volt. Az ő jobb keze, Bratt, és ő tudós. A csapat esze. Dia, csinos alakja, szőke haja, minden férfit megbolondított. Kerry, egy egér méretű, zöld moszat, aki tulajdonképpen egy űrlény volt. Bratt találta meg, miután egyedül sírdogált a holdon. A fiú megsajnált és a főnökhöz vitte. És befogadták a csapatba. A főnök nevét senki nem tudta, mindenki csak úgy hívta: A főnök.
- Itt is vannak! A francba! Most mi legyen?
- Támadunk! - mondta Bratt.
- Öltözzünk át!
Miután átvették az oxigéntartós holdjáró ruhát, óvatosan kisettenkedtek az űrhajóból.
- Csendben! - vezényelt Dia.
- Észrevettek! - mondta szokásos magas, sípolós hangon Kerry.
- Lőjetek! - Dia ordított!
Kerrynek furcsa volt, hogy a saját nemzete ellen küzd, de azt gondolta, hogy őt elhagyták, ezért ez a legkevesebb.
Hosszú ideje ment a harc az emberek, és az űrlények közt. 50 éve mindig a földönkívüliek nyertek. De mióta a főnök vezényli a csapatot, több az esély a nyerésre.
- Eltaláltam! - kiáltotta örömében Dia.
Sorozatban lőtték le őket, és a csapat nagyon elégedett volt. Ők nyertek. Megint.
- Vissza az űrhajóba!
Boldog mosoly közepette tértek vissza.