Eltévedve (2)

A képen a kocsija volt lefényképezve a ködben, mögötte pedig egy alak állt, valami hatalmas szerszámmal a kezében. Vagy a reflexei, vagy az ösztöne miatt, de egyből hátrafordult, és a nagy biztonsági üvegen keresztül a semmibe meredt.
Ki a fene szórakozik itt velem?
Eszébe jutott mit tanult az ehhez hasonló helyzetekről, még általánosban. Egyik tanára az óráján azt mondta: - Ha a helyzet olyan, akkor nem tehetünk róla, hogy félünk, de jusson eszünkbe, hogy a félelem hasznos is lehet, mert az adrenalintól, ami ilyenkor felszabadul a testünkben, sok dologra képesek vagyunk. Vegyünk tíz mély lélegzetet, és nézzünk szembe a dolgokkal.
Már akkor is baromságnak tartotta, de osztálytársai odáig voltak a férfiért, - mivel egy lányosztályba járt – és minden szavát úgy itták, mintha ambrózia lett volna. Most viszont gyorsan mély levegőt vett, majd ezután kilencszer megismételte a folyamatot. Egy kicsit talán tényleg megnyugodott, de nem annyira mint szeretett volna, viszont nem várhatott tovább. Felhúzta az ajtózáró reteszt, és kiszállt a kocsiból.
A köd nem akart tisztulni, így Cecile elhatározta, hogy csak a kocsi tíz méteres sugarában fog körülnézni, és amint valami gyanúsat lát, egyből visszarohan, és magára zárja az ajtót. Ettől a tervtől már megoldhatónak látta az egész helyzetet, és tett egy lépést előre.

Jack szemei olyan hirtelen felpattantak, hogy azt sem tudta hol van. Egy percnyi megerőltető gondolkodás után eszébe jutott, hogy a dolgozószobában van, és valami sztorit kezdett el írni, de hogy mit, arra nem emlékezett. Felpillantott a képernyőre, és visszaolvasott néhány sort.
De hát ezt nem is én írtam!
Ugyan már, fafej! Ki a fene írhatta volna, ha nem te?
Valami kezd nem stimmelni, ha már magammal is vitatkozom.
Megpróbálta elnyomni a kötözködő hangot a fejében, és néhány pillanat után kezdett derengeni valami beszélgetés Myssal, meg valami kiadó, vagy micsoda. Na mindegy.
Elmentette a szöveget, kikapcsolta a gépet, és gyorsan átöltözött. Kiment a konyhába, és bedobott egy előre elkészített szendvicset, amit zacskóban árulnak a sarki boltban, és aminek olyan íze volt, mint a hungarocellnek, majd ivott egy kávét, és már indult is a munkába.

Az első lépést egy második követte, majd egy harmadik, de még mindig nem látott semmi különöset. Idegei megfeszültek, és minden aprócska zajra hegyezte a füleit, amit csak sikerült kiszűrnie a ködből, de néma csönd uralkodott a levegőben. Kellemetlen érzés fogta el, és már azt sem tudta hogy pontosan mit érez. A félelem állandóan jelen volt, de fáradt tudata egyre jobban kezdte azt hinni, hogy valakik szórakoznak vele. Nem érdekelte, hogy ez logikátlan magyarázat, és az sem, hogy ezt milyen nehéz kivitelezni.
Hát, csaj. Komolyan mondom, te egyre hülyébb leszel. Összegezzük már hogy mi történt pontosan. Szóval. Először lerohadtam a semmi közepén, teljesen egyedül. Másodszor akkora a köd, mint az öcsém fejében egy matek doga írása közben. Harmadszor valami baj van a telefonommal, és nem tudok mit csinálni vele. Negyedszer rohadtul félek, és majd meg fagyok.

Rádöbbent, hogy tényleg nagyon fázik abban a vékonyka pulcsiban, így visszafordult a kocsihoz, és azt a három lépést, amit eddig haladt előre két nagy szökkenéssel tette meg visszafelé, majd gyorsan kinyitotta a hátsó ajtót, és kivette a puha bélésű télikabátját. Ahogy igyekezett magára ölteni, teljesen véletlenül az anyósülésre esett a tekintete, és ledermedt.
Az nem lehet az! Nem, biztosan tőlem származik. De hogyan?

Egy negyeddolláros nagyságú vérfolt vöröslött a huzaton. Cecile tudta, hogy nem biztos, hogy az vérfolt, de ösztönösen megérezte. Látszott, hogy nem lehet túl régóta ott, mert még nedvesnek tűnt, bár egyre fakult a színe, mint egy haldokló tekintete.
Igaz, hogy megjött, de én nem ültem azon az ülésen. Különben is egy vastag nadrág van rajtam, és tampont is felhelyeztem, szóval kizár, hogy az én vérem.
De akkor kié lenne?
Honnan tudhatnám?
A gondolatok egymást kergették az agyában, és ekkor valami azt súgta neki, hogy nézzen hátra. Általában nem szokott azonnal reagálni az ilyesfajta késztetésekre, de most egyből megpördült, és ekkor valami visszahúzódott a ködbe.
Csak egy pillanatra látta tisztán az alakot ez igaz, de abban biztos volt, látta. Méghozzá egy férfi volt. Tőle úgy egy fejjel magasabb lehetett, és nagyon széles válla volt, ezt még ennyi idő alatt is meg tudta állapítani.
Szállj már vissza a kocsiba, te picsa!
De nem bírt megmozdulni. Az az idegen nagyon közel volt hozzá. Elég közel ahhoz, hogy akár…

- Hahó! Föld hívja Jacket, vétel!
- Mi van?
- Haver, neked mi bajod van? Olyan, mintha elaludtál volna, már egy fél órája csak szólongatlak, ezek meg itt azt hiszik mindketten begolyóztunk.
- Jó, bocs Mys. Csak valami rohadtul nincs rendben velem. – A kövérkés férfi erre nem felelt, és Jack a többi reggelizőt méregette a vendéglőben.
- Te figyel már – kezdte – tegnap este ugye felhívtál telefonon?
- Mi van? Magadnál vagy?
- Igen, de válaszolj már! Este beszéltünk vagy sem?
- Persze, hogy beszéltünk. Szereztem neked állást, emlékszel? Kiadó, jó sztorit vinni holnap meg ilyenek. Mi van veled?
- Nem tudom – legyintett az író, és azon gondolkodott, hogy elmondja-e barátjának, hogy milyen furcsa az egész, ami vele történik.
- Odanézz, milyen jó csaj! – intett Mys a fejével a pult felé, és le sem vette a nőről a szemét. Jobban mondva a fenekéről, mivel éppen háttal állt nekik, de Jacket most sokkal fontosabb dolog foglalkoztatta.
- Veled volt már olyan, hogy elmosódott a határ a között amit csinálsz, és a között amit érzel?
- Nos lássuk – a kövér férfi még mindig a nő formás idomát nézte. – Összegezve eddigi életem tapasztalatait, és komolyan mérlegelve az adott kérdés tartalmi jelentősségét arra jöttem rá, hogy te hülye vagy.
- Menj már. Most komolyan kérdezem. – Mys végre levette vetkőztető tekintetét a nőről, és szembe fordult Jackkel.
- Mostanában olyanokat kérdezel, és olyan dolgokat mondasz, mint egy bolond.
- Mert olyan sok bolond ismerősöd van, vagy mi? – Mys arca komoly maradt, és szótlanul a barátját nézte. Jack sóhajtott egyet, és beszélni kezdett.
- Egy ideje kísért egy furcsa álom. Mindig ugyanaz történik benne, legalábbis történt egészen tegnapig. Elhatároztam, hogy leírom, amit láttam, de nem hagy nyugodni a dolog, és azóta folyamatosan tovább történik az esemény. Időnként elkap, és olyankor mindig felriaszt valami, de sosem magamtól lépek ki belőle. Tiszta baromság. – nevetett fel idegesen, és néhány darab sült burgonyát tömött a szájába, majd gépiesen rágni kezdte.

Mys egy ideig gondolkodó arcot vágott, aztán ő is enni kezdett. Néhány falat után ivott a kólájából, és megtörölgette a száját, majd ismét komoly arccal Jackre nézett, aki még mindig azt a néhány darab burgonyát majszolta.
- Amit most mondtál, azzal, nem mondom, a frászt hoztad rám. De ugye csak vicceltél?
- Sajnos nem.
- És ez tegnap óta tart?
- Az, hogy elbambulok? Az tegnap óta.
- Na várjunk egy kicsit – intett kövér kezével a férfi, amin még ott csillogott egy kis olaj. – Azt mondod, hogy egy ideje mindig ugyanazt álmodtad?
- Igen.
- És elhatároztad, hogy leírod?
- Igen, de ezt már mondtam.
- Jó, de most csak válaszolj. Tehát miután leírtad azt, amit álmodtál, hirtelen transzba estél, és tovább történt az álmod?
- Nem estem transzba, csupán olyan volt, mintha elaludtam volna.
- Nem ugyanaz? – vonta meg a vállát Mys, aztán folytatta. – Szóval tovább történtek az események?
- Igen, de miközben aludtam, vagy mi a csoda, addig le is írtam a dolgot, ami történt. Ott van benne a számítógépemben.
- Hm. Az orvostudomány ismer erre egy speciális szakszót, mégpedig azt, hogy hülye.
- Nagyon vicces, mondhatom.
- Na jó, bocs, de ez akkor is hihetetlen, nem? Képzeld el, mi lenne, ha én mesélnék ilyeneket neked! Te elhinnéd?
- Biztos, hogy nem, de most nem rólad van szó, hanem rólam. Nem szoktam ilyesmiket kitalálni. – csattant fel Jack.

- Mi lenne, ha elmennél egy orvoshoz?
- Képtelen ötlet, de most mennünk kéne, nem? Ma te vagy a soros vagy én?
- Persze, hogy te, én tegnap fizettem.
- Erre nem vennék mérget – morogta Jack, de azért felállt és kifizette a reggeli árát, majd kiléptek a vendéglőből.

Végre meg bírt mozdulni. Cecile oldalra lépett, de jobb lába beleütközött a nyitott ajtóba, és fájdalom hasított a combjába, amitől szerencsére kitisztult a feje, és gyorsan bevágta az ajtót, majd előrefutott, és szinte beugrott a kocsiba, majd ismét lenyomta a központi zár gombját.
Kétségbeesettségében eszébe jutott, hogy megpróbálja újra beindítani motort, hiszen annál rosszabb, hogy nem indul, nem történhet. Már nyúlt is a kulcsért, amikor keze a levegőbe kapott.
A kulcs nem volt sehol…