Valéria

Valeria először mérgében rugdalta a kocsi kerekét, de egy idő után megfájdult a lába és sírva szidta a hűtlen autót. Mikor a könnyei is fogyóban voltak, rászánta magát arra, hogy megpróbáljon segítséget kérni. Integetni kezdett, de senki sem figyelt a jelzésére, a kocsik lassítás nélkül húztak el mellette.
- Beképzelt nagyfejű hólyagok!- kiabált elkeseredetten és már megbánta, hogy megvette ezt az olcsó használt kocsit, ami ilyen hamar cserbenhagyta. Az eső is esni kezdett, de ő nem ült vissza a kocsiba hanem teljesen elázva is integetett tovább. A könnyei egybefolytak az esőcseppekkel az arcán. Lassan besötétedett. A z elhaladó autók lámpái a szemébe világítottak. Ő úgy döntött, hogy még vár tíz autót aztán beül a hűtlen jószágba és száraz ruhát vesz.

Nem akart hinni a szemének mikor a második kocsi lassított, majd az övé előtt leállt. Odaszaladt és lassan, hogy nehogy tévedjen beszélni kezdett.
- Leállt a kocsim és nem tudom, hogy mit tegyek most. Tudna nekem segíteni? - .
Férfihang szólt ki a kocsi sötétjéből.
- Azt ne várja tőlem, hogy megjavítsam, de magát elviszem a legközelebbi városig, ahol találhat egy műhelyt és be tudják vontatni.
- Hagyjam itt egyedül a kocsimat? - nézett be bizonytalanul a lány a sötétbe.
- Igen, azt tanácsolom. Szerintem egy éjszakát ki fog bírni maga nélkül-
- Igaza van, amilyen hűtlen volt és cserbenhagyott meg is érdemli, hogy itt hagyjam. Hozom a táskámat. megvár? - kérdezte a férfit.
- Igen - azt hiszem - mormogott a férfi, de ő ezt már nem hallotta, mert szaladt a kocsijához a csomagjaiért.

Tom már órák óta vezetett mikor meglátta az elázott lányt az út mellett integetni. Nem gondolkodott, rögtön megállt. A magányos autóút nagyon lehangolta az elmúlt néhány óra alatt lejátszódtak előtte a húsz évvel ezelőtt történtek.
A lány csöpögve ült be mellé és a táskáját a hátsó ülésre dobta.
- Köszi, hogy elvisz. Mit gondol, van még ilyenkor autójavító, ami nyitva van?
- Nem tudom, de fél óra múlva beérünk a legközelebbi kisvárosba, és ott megtudjuk. Fázik? - nézett a vacogó lányra.
- Csak egy kicsit - válaszolt Valéria és ez nála azt jelentette, hogy majd meg fagy. A férfi fölcsavarta a fűtést és a csöpögő lányt nézte.
- Hová készült?
- Megismerni Amerikát- mondta és rémülten nézett az őt figyelő férfira. Azt hiszem jó lenne, ha előre nézne, mert szerintem vezetés közben úgy szokás.
A férfi nevetve fordította a fejét az út felé.
- Ja most én vezetek? Teljesen kiment a fejemből. Na és milyen ország ez? Sokat látott már belőle?
- Még nem - válaszolt szomorúan a lány- Egy évig babysitter voltam egy családnál és maradt még egy hónapom a hazautazásig és ez alatt akartam utazni. Tegnap indultam, de ez a dög cserben hagyott - mutatott hátra a kocsijára utalva.

- Honnan jött? - most már az utat figyelte a férfi.
- Magyar vagyok- mondta büszkén a lány - Gondolom azt sem tudja az hol van Magyarország.
- Csak sejtem- mosolygott a férfi- Talán Európában, nem? -
- Igen eltalálta. Tíz pontot kap. Ha megmondja mi a fővárosa, akkor a középdöntőbe jut. mondta a lány némi gúnnyal, mert abban biztos volt, hogy azt már nem tudja egy amerikai.
- Budapest- jött rögtön a válasz - de ha ilyen nehezeket kérdez akkor feladom.
- Tudta. Ez hihetetlen. Eddig olyan amerikaival nem találkoztam, aki ezt tudta volna. Csak nem maga is magyar?
- Nem - nevetett a férfi - Ez már a középdöntő? - A lány nevetett.
- Ez még versenyen kívüli kérdés volt. Maga hová megy? -
- A legközelebbi városba-
- Ott lakik? - a férfi elgondolkodott. Valeria már azt hitte nem is fog válaszolni mikor végre megszólalt.
- Nem is tudom-
- Azt hiszem kissé lelassult a felfogásom. Ezt nem értem.
- Talán én beszéltem kissé zavarosan - kezdte a férfi - tudja itt születtem, itt éltem, de húsz éve elmentem innen és azóta most jövök vissza először. A férfi nagyon komor lett, újra előjöttek az emlékei.
- Meg is érkeztünk - állt meg a férfi egy hatalmas régi ház előtt.
- Köszönöm, hogy elhozott. Meg tudná mondani, hogy merre induljak, hogy egy autószerelő műhelyt találjak? - a férfi elgondolkodva nézett a lányra. Ha megmondja a középdöntő első kérdésére válaszolt és nagy lesz az esélye a döntőbe jutáshoz. a lány próbálta a sötétben kivenni a férfi vonásait

- Tudja mit ajánlok? - a lány kérdően nézett rá. - Bejön hozzám, száraz ruhát vesz, rendbe szedi magát, én meg addig telefonon elintézem, hogy a város legjobb szerelője gondos pártfogásába vegye az autóját, azt a hűtlent.
- Megsajnált? - fürkészte a sötétben a lány.
- Igen. Na és most már bejön?
- Jó, bemegyek és megkapja a két pontot.
Az eső még mindig zuhogott mikor az ajtó elé értek. A férfi a csengőre tette a kezét, de megnyomni nem is tudta, mert kinyílt az ajtó. Az idős nő, aki az ajtóban állt széles mosollyal köszönt rájuk.
- Na végre! Isten hozta újra itthon Tom. Jöjjenek már be gyorsan, ne ácsorogjanak ott kint az esőben. De örülök, hogy a feleségét is elhozta! Remélem tetszeni fog itt nálunk!- fordult oda a lányhoz.
- Kérem Lisa vezesse őt a szobámba, mert megfagy szegény - állította meg a szóáradatot a férfi.

Valeria szó nélkül ment föl a lépcsőn az idős nő után és egy szóval sem tiltakozott, az ellen, hogy ő ennek az idegen férfinak a felesége. Az igaz, hogy nem is tudott megszólalni mikor a világos előtérbe léptek és meglátta milyen jóképű is a jótevője.
A szobában ahová Lisa vezette egy hatalmas baldachinos ágy uralkodott.
- Ez itt jobbra a fürdőszoba, ha bármire szüksége lenne csak szóljon bátran. Hogy is hívják Kedves? Hogy szólíthatom?
- Valerie vagyok. Köszönöm, mindenem megvan.
- Megcsinálom a fürdővizét, most egy forró fürdő nagyon jót fog tenni. Nem is tudom hogy tudott így megázni - mormogott amíg a vizet engedte.
- Tudja lerobbant a kocsim… kezdte volna a lány, de aztán elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy a férfi sem mondta meg a nőnek, hogy ő kicsoda. Éppen vetkőzni akart a lány mikor a férfi belépett. Látta, hogy még mindig a vizes ruhájában áll ott Valerie és morcosan szólt rá.
- Még mindig nem öltözött át? Meg fog fázni. Legjobb lenne, ha venne egy forró fürdőt.
- Én is ezt javasoltam neki, már el is készítettem a fürdővizet. lépett ki a fürdőszobából Lisa.
- Most megyek és készítek valami finom vacsorát. Gondolom éhesek és fáradtak - egyedül hagyta őket.

A férfi a fürdőszoba felé terelte a lányt.
- A kocsijáért nem kell aggódnia, mert perceken belül itt lesz egy szerelő aki elmegy a kocsijáért és a város legjobb műhelyébe vontatja. A kulcsokat szeretném elkérni. A lány dobogó szívvel adta oda a kulcsot és vonult be a fürdőszobába. Mikor becsukta az ajtót, nekidőlt a falnak és csukott szemmel állt egy pillanatig. Megjelent előtte a férfi ragyogó kék szeme, sötét dús haja , érzéki szája és nagyot sóhajtott. A férfi nem volt már fiatal a hajába ősz hajszálak vegyültek, de olyan vonzó volt, hogy attól dobogott annyira a lány szive.
Fürdés után egy fürdőlepedőbe csavarva lépett ki az ajtón és rögtön a táskájához ment száraz ruhákért. A férfi az ablaknál állt. És őt nézte, amitől úgy érezte, amitől úgy érezte mintha valami forróság öntené el a testét. Mikor már felöltözve, vizes hajjal jött ki a férfi eléje állt.
- Tom Richards vagyok - nyújtotta a kezét.
- Valerie Kiss - fogta meg a lány a kezét és majd elolvadt a férfi mosolyától.
- Lisa hozott vacsorát- mutatott az asztalon lévő tálcára, ami finomságokkal volt megpakolva, majd a bal oldali ajtóra- ez lesz az én szobám. . Ha valamire szüksége van csak szóljon nyugodtan. Jó éjszakát - elköszönt és már ment is ki.
- Várjon!- szólt utána a lány. A férfi már az ajtóból lépett vissza. Kérdőn nézett a lányra.
- Köszönöm, hogy segített, de én nem akarok zavarni. Ez különben is a maga szobája…-
Jó éjszakát Valerie, aludjon jól. Nem zavar és a kocsiját is csak reggel fogják átnézni addig mindenképpen maradnia kell. Na és meg is sajnáltam, tudja! - mosolygott a férfi.
- Köszönöm- suttogta a lány - maga nem akar enni?
- Nem- és már csukta is be az ajtót maga után. Örült, hogy elhozta a lányt, mert így nem volt olyan nyomasztó a visszatérése. Lisa sem halmozta el kérdésekkel, bár tudta, hogy ezt nem sokáig halogathatja, mert másnap az idős házvezetőnő tudni akar mindent.
Mikor bebújt az ágyba még végiggondolta a másnapi találkozásukat aztán ő is elaludt.

Valerie azt hitte nem fog tudni aludni azután, hogy találkozott élete legcsodálatosabb férfijával, de evés után bebújt az ágyba és pillanatok alatt el is aludt. Szerette volna ha az álma is erről a kékszemű degenről szól, de nem álmodott.
Reggel az ágyban fekve ábrándozott, mikor Lisa tálcán hozta neki a reggelit.
- Jó reggelt asszonyom, remélem jól aludt. Hoztam egy kis reggelit. Na és Tom fölébredt már? -
- Nem tudom -epődött meg a lány a kérdésen. Amikor a tálcára nézett látta, hogy két személyre szól a reggeli. Félretette a tálcát és zavartan kelt föl.
- Megnézem. - Lisa kiment ő meg mezítláb, kócosan, hálóingben nyitott be a szomszéd szobába. A férfi az ágyon feküdt és aludt, mikor a lány belopózott. Odahajolt fölé és megsimogatta az arcát.
- Tom- suttogta a fülébe. A férfi megmozdult és kinyitotta a szemét. Csodálkozva nézett a lányra.
- Valerie vagyok, tegnap lerobbant a kocsim és… - kezdte a lány, mert azt hitte a férfi már nem emlékszik rá.
- Tudom- könyökölt föl a férfi. Valami baj van?
- Nem hiszem, hogy az baj- kezdte a lány- de az az idős nő reggelit hozott és valami miatt azt hiszi, hogy a felesége vagyok. Tom elgondolkodva nézett a lányra.
- Bocsásson meg, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, de tegnap este nem volt hangulatom magyarázkodni Lisának. Bevallom, ma sem teszem szivesen, de ígérem ma mindent elmondok neki és akkor nem fog kellemetlen kérdéseket föltenni.
- Nem tett föl kérdéseket, csak olyan hirtelen jött és nem tudtam maga mit is akar.
Ebben a pillanatban csörgött a telefon a másik szobában és a lány tanácstalanul nézett a férfira, aki ledobta magáról a takarót és egy szál pizsamanadrágban odament a telefonhoz.

Val ámuldozva nézte az izmos férfitestet. Arra nem is figyelt, hogy a férfi miről beszél, aztán arra lett figyelmes, hogy a telefont már letette és hozzá beszél. Elpirulva kérdezett vissza és most már a férfira fókuszált. Szégyellte, hogy ennyire elábrándozott és nagyon zavarban volt.
- Valerie, az autószerelő műhelyből telefonáltak és sajnos azt közölték, hogy a kocsijához az alkatrészt meg kell rendelniük, ami csak három nap múlva fog megérkezni. Azt mondtam, hogy maga ezt természetesen megvárja.
- Mennyibe fog kerülni? - tette föl a legfontosabb kérdést a lány.
A mikor Tom kimondta az összeget a lánynak nem kellett számolnia, mert összesen volt annyi pénze mint amennyibe a kocsi javíttatása kerülne és neki még egy hónapig élnie is kellene ebből a pénzből.
- Hol tudnám eladni a kocsimat? - volt a következő kérdése. A férfi fürkészőn nézte, majd leültette az asztalhoz és nagyon komolyan kezdett beszélni.
- Üzletet ajánlok. Legyen névleg a feleségem egy hétig és én fizetem a kocsija összes költségét. Egy hét múlva elutazom és maga is oda megy ahová tervezte.
A lány nem értette, miért kapja ezt a nagyon kedvező ajánlatot és rá is kérdezett.
- Húsz éve elmentem innen tele sérelmekkel és fájdalommal. Most hazajöttem, de egyedül és nem akarom, hogy magányosnak és megkeseredettnek lássanak, mint amilyen vagyok. Azt szeretném, ha boldognak és elégedettnek látnának, akik annak idején megbántottak. a férfi lehajtott fejjel ült és lassan fölnézett. Valéria a kezét nyújtotta a férfinak.
- Vállalom. Mondja el mit kell tudnom magáról, hogy hihető legyen az, hogy a felesége vagyok - ekkor kopogtak az ajtón és Lisa lépett be mosolyogva.
- Hallom Timmel beszéltél, mondtam neki, hogy milyen gyönyörű feleséget hoztál.
- Igen, meghívott délutánra a házába, de előtte a temetőbe megyünk ki Valerieval.

Amikor elhagyták a házat Tom végig átölelve tartotta a lányt. Gyalog mentek a temetőig és közben a férfi mesélt a lánynak. Mutogatta a házakat, ki hol lakott, hová járt iskolába, a kedvenc fagyizóját és az autómosót ahol annak idején a szünetekben dolgozott.
Mikor Tom szüleinek sírjához értek a lány elhúzódott és arrébb akart menni, hogy egyedül hagyja őt, de a férfi nem engedte, erősen szorította a karját.
- Maradjon - súgta. Valerie feszengve állt mellette, főleg mikor meglátta a férfi arcán a lefutó könnycseppet. Önkéntelenül odanyúlt és letörölte.
- Amikor elmentem még mind a ketten éltek. Akkor szakítani akartam mindennel és mindenkivel, aki a városhoz kötött. Azóta csak telefonon beszéltünk és én gyenge voltam ahhoz, hogy visszajöjjek. a lány hozzásimult és szerette volna megvigasztalni, de nem tudta mit is mondhatna. Újra megtörölte a férfi nedves arcát. Tom hálásan nyúlt a keze után amit a két kezébe fogott és belecsókolt a tenyerébe.
- Indulhatunk - mondta halkan a férfi.

Valerie sajnálta, hogy nem tudott segíteni, de a férfi hálás volt, hogy a lány vele volt, bár azt nem tudta ezt hogyan mondja el neki. Hazafelé az autószerelő műhely felé mentek és a lány már látta miért is kerül olyan sokba a kocsija javíttatása. Az elegáns autószalon amiből a modern szerelőműhely nyílt túl jó volt az ő öreg rozzant kocsijának. Amikor beléptek a lány belenézett a hatalmas tükörbe ami a bejárati ajtóval szemben állt és a kopott szűk farmerjában és szűk pulóverjában azon gondolkodott, hogy el fogják- e hinni, hogy ő ennek az elegáns férfinak a felesége. Megpróbálta összekuszálódott hajfürtjeit rendbeszedni és észre sem vette azt, hogy közben egy magas szőke pocakos férfi lépett oda hozzájuk.
- Maga Tom felesége- kiáltott föl a férfi- csak maga lehet, mert Lisa azt mondta, hogy fiatal és gyönyörű. Tom öregfiú engem esz az irigység!- harsány volt és erőltetetten vidám.
Tom visszafogottan mosolygott.
- Megismersz még Tim?
Megismerte és felidéződtek benne a régi emlékek. Timmel mindenért megküzdöttek. Szinte sportot űztek abból, hogy versenyeztek mindenért és mindenkiért. Azért a lányért is akit aztán Tim szerzett meg. Most megölelték egymást és Tom nem érzett haragot.
Tim sokat beszélt és nagyon hangosan. Tom szeretett volna szabadulni. Szabadkozott kicsit, elmondta, hogy be kell mennie a gyárba is körülnézni, de Tim még marasztalta, majd egy ajánlattal állt elő.
- Menj be a gyárba és végezd a dolgodat a kicsi feleségedet hagyd itt nálunk vacsorára. Legalább megismeri a fiamat és a feleségemet. Majd mi hazavisszük vacsora után. A férfi rögtön beleegyezett és szinte elmenekült. Valerie tehetetlenül állt ott és ő is szeretett volna elmenekülni a férfival, de az gyorsan odahajolt és csókot nyomott a szájára és már ment is.
Tim az irodából a szalonba kísérte a lányt és egy nagyon szép kétüléses kocsit mutatott neki.
- Ezt tudom adni csere kocsiként, amíg a magáét megjavítjuk - mondta és a kezébe adta a kulcsot. Valeria ámuldozva nézte a csodajárműt.
- Ezt én nem fogadhatom el - mondta, de azért beleült és a kormányra tette a kezét. Egy pillanatra elképzelte milyen is lehet vezetni.
- Próbálja ki- noszogatta a férfi- biztos vagyok benne, hogy Tom meg is fogja venni magának, ha meglátja ebben a szépségben ahelyett a csotrogány helyett.
- Ne sértegesse a kocsimat- kérte ki magának a lány.
- Örülnék, ha megismerkedne a feleségemmel és a fiammal - átfogta a lány vállát és úgy hajolt oda hozzá. Valerie alig kapott levegőt.
- Vigye csak a kocsit - hallotta a lány közvetlenül a füle mellett a férfi hangját. Nem merte megmozdítani a fejét, mereven nézett előre.
Tim éppen telefonálni akart a feleségének és be akarta jelenteni, hogy vacsoravendéget visz, de Valerie leállította.
- Fáradt vagyok, kérem, halasszuk el a vacsorát. Talán majd együtt Tommal egy jobb időpontban.
- Rendben. Egyezett bele Tim. Holnap este mind a ketten átjönnek hozzánk.
Valéria beleegyezett és még a gyönyörű mogyorószín kétüléses Porche ellen sem tiltakozott. Beült és gyorsan elbúcsúzott, majd hazahajtott.
A kocsit a ház előtt parkolta le és mosolyogva csengetett. Ezt a járművet élmény volt vezetni.
Lisa rögtön nyitotta az ajtót és rácsodálkozott a szép kocsira.
- Csak cserekocsiként kaptam, amíg az enyémet javítják - mondta a lány - Tom még bement a gyárba szétnézni - magyarázta meg azt is miért jött egyedül. Rögtön a szobájába ment.

Tom elkeserítő állapotban találta a gyárat és mivel a megbízott vezető nem volt valami készséges nagyon elhúzódott a papírok átnézése. Hat óra körül elengedte a férfit, de ő még ottmaradt a könyvelést átnézni. Már éjfélre járhatott mikor fáradtan dörzsölte meg a szemét. Valeriere gondolt, arra, hogy a lányt alig egy napja ismeri mégis közelebb áll hozzá mint ebben a városban bárki, pedig ő itt nőtt föl. Szorongva jött vissza és nem is jött volna, ha a szülei ügyvédje a végrendeletük végrehajtója rá nem beszéli, mert a papírok aláírására személyesen kellett megjelennie. A gyár elhanyagolt volt, mert az apja már nagyon beteg volt és az utólsó időben be sem járt, de a ház a szülőháza változatlanul jó állapotban volt Lisának köszönhetően.

Az ügyvezetőtől Carl Niedertől tudja, hogy Tim meg akarja venni a gyárat ahol egy alkatrészgyártó részleget akar nyitni. Elmondta azt is, hogy Tim az autók és a nők megszállottja még mindig. .
Eszébe jutott, hogy Carol a nagy szerelme ehhez ugyan mit szól. Még mindig fölkavarta Carol gondolata. Remélte, hogy ez alatt a pár nap alatt nem kell majd a nővel találkoznia. Nagyot nyújtózott és eldöntötte, hogy hazamegy. Eszébe jutott Valerie és az, hogy már biztos alszik, de már várta, hogy reggel találkozzon vele. Fölidézte a lány ajkának érintését és megnyalta a száját.
A ház elé érve amikor meglátta a Porchet a bejárón állni szinte megdermedt- Tim itt van-
A lámpa csak az ő szobájában égett ahol Valerie aludt múlt éjjel, de csak hangulat világítást látott.
Iszonyú féltékenység lett úrrá rajta.
- A hálátlan kis dög- csapott a kormányra, de nem szállt ki a kocsiból és nem rohant be ahogyan kedve lett volna, hanem várt, majd amikor úgy érezte megnyugodott nagyot sóhajtott és bement a házba.

Reggel minden tagja fájt és zsibbadt volt, mert rosszul aludt és keveset. Az ablakon kinézve a Porschet még mindig a fölhajtón látta. Dühös volt- Ez a pofátlan kis nő már első éjjel megcsalja az ő legnagyobb riválisával. Most bemegyek és kidobom mind a kettőt- gondolta és már rohant is, de az ajtó előtt megállt és inkább a fürdőszobába ment zuhanyozni aztán köszönés nélkül ment vissza a gyárba és az igazgatói szobában reggelizett és közben úgy döntött, hogy minél előbb elmegy erről a helyről örökre.
Valerie egész éjjel égve hagyta a lámpát a szobájában, hogy a férfi amikor megjön lássa és bemenjen hozzá. Aztán ő elaludt és nem is hallotta amikor az hazajött csak azt amikor elment. Várta, hogy majd benyit, de hiába várakozott.

Amikor végre megcsörrent a telefon vidáman kapta föl, mert azt hitte, hogy férfi hívja, de női hang szólt bele.
- Valerie? Carol Scheers vagyok. A férjem Tim biztos mondta, hogy mi Tommal gyerekkori barátok voltunk. Nem tudom, hogy a férjed mit mesélt, de azt is mondhatjuk, hogy az elődöd vagyok.
- Kedves, hogy hívott. Tom nem nagyon mesélt rólatok, de másról sem ami itt történt.
Aztán a nő elkezdett beszélni, és amikor végre Valerie letette a kagylót már zsibbad a karja és csak arra emlékezett, hogy meghívták őket estére , mivel Carolék az ő tiszteletükre partit szerveznek. Először próbálta lemondani azzal, hogy meg kell kérdeznie a férjét, de a nő szerint Tom is örülni fog a viszontlátásnak.
Valerie elgondolkodva és tanácstalanul ült az ablaknál és már nagyon várta vissza Tomot, hogy megbeszélhessen vele mindent. Lisa mozdította ki a merengéséből azzal, hogy ebédelni hívta. A lány kérte az idős nőt, hogy adja meg neki a gyár telefonszámát, mert föl akarja hívni a férjét, hogy megkérdezze vele ebédelne- e.
Reszketve tárcsázta a számot és amikor meghallotta a férfi hangját majdnem leejtette a kagylót.

- Valerie vagyok és beszélnem kell magával.
- Tessék hallgatom- a férfi hangja hideg és elutasító volt.
- Carol Scheers fölhívott telefonon és hogy ő a maga gyerekkori barátja és partit rendez a maga tiszteletére és én azt mondtam elmegyünk.
- Maga eligérkezett Tim Scheershez?
- Igen, vagyis Carol hívott és hiába mondtam, hogy magával meg kell beszélnem, megígértette velem, hogy elmegyünk…
- Tudja mit? Menjen el és érezze jól magát. Szórakozzon jól! - szinte ordította és lecsapta a kagylót.
A lány bénultan állt, a szemét könny futotta el és zokogva borult az ágyra. Pár perc múlva Lisa kopogott.
- Mr Ricards hívott, és azt mondta szeretne magával beszélni, de nem tette le jól a kagylót, mert foglaltat jelez…-
- Köszönöm - törölgette a szemét és az orrát a lány és rohant a telefonhoz. Megvárta amíg a nő kimegy és akkor vette föl.
A férfi zavartan kezdte - Valerie, ne haragudjon, de semmi kedvem Scheersékhez menni. De ha maga már megígérte hát elmegyünk. Dühös voltam az előbb, bocsásson meg.
A lány még mindig könnyes szemmel és szipogva, de már boldogan válaszolt.
- Köszönöm Tom, köszönöm, hogy újra hívott. Azért azt meg kell mondanom, hogy nem irigylem az igazi feleségét, ha ilyen könnyen begurul.
A férfi elhúzta a száját.
- Mikor lesz az a parti?
- Hétre várnak, de Carol azt is szeretné, ha holnapra is ott maradnánk… de ugye nem fogunk ott is aludni? Kérem ne haragudjon rám, de én nem tudtam, hogy mit is mondjak és nem akartam, hogy mérges legyen.
- Nincs semmi baj Valerie, ne izguljon, nekem kellene köszönetet mondani amiért elvállalta ezt a fura szerepet. Oda tud menni egyedül Scheersekhez? Hétre én is odamegyek és ott találkozunk.
- Rendben, ott találkozunk. búcsúzott a lány.
A lány aztán leült a táskája mellé és ruhákat válogatott , majd gondosan készült az eseményre.
Lisa segítségével megjegyezte az utat a Scheers házaspár házához.

Tom jóval hét után ért oda, mert még haza is ment átöltözni. Carol sietett ki elé amikor beállt a mogyorószín Porsche mögé. A gyomra összeszorult mikor a kocsit meglátta , de mikor Carol odalépett hozzá mosolygott és látszólag jókedvűen üdvözölte.
- Carol, Te gyönyörű vagy!- a nő odahajolt hozzá és megcsókolta.
- Mindent meg is teszek azért, hogy ez így is maradjon. Örülök, hogy végre visszajöttél. Carol tényleg szép volt. A haja Marilyn Monroes és a sminkje is, bár a derekán már kis párnácskák rakódtak le, de még mindig nagyon jó alakja volt.
- Valerie megjött már? -
- A kis feleséged? Hát persze. Tim körbevitte éppen a házon amikor megláttam, hogy megjöttél. a nő hangjában gúnyt vélt felfedezni és ettől megint nagyon feszült lett. Ekkor a terasz felől a nevét hallotta és meglátta Valeriet sietni felé, szinte repült a lány a karjaiba. Tim messze lemaradt mögötte. Mikor elé ért egy pillanatra megállt előtte, de Tom habozás nélkül a karjaiba kapta a lányt és megcsókolta.
- Hiányoztál kicsim - mondta Tom úgy, hogy a többiek is hallják.
- Milyen megható - hallotta Carol gúnyos hangját újra.
- Te mikor kaptál föl így utoljára? - kérdezte Timet.
- De drágám, ha te is ilyen peheylsúlyban lennél mint Valarie akkor állandóan emelgetnélek, de így képtelenséget kérsz tőlem.
A két férfi kezet fogott.
- Örülök neked - mondta Tim és megveregette Tom hátát. A férfi közben Valeriet sem engedte el és a lány boldogan simult a férfihoz.
- Kevin itthon van már? - kérdezte Tim Carolt.
- A szobájába ment.
- Szólj neki, hogy jöjjön le - intézkedett majd Tomhoz fordult. Ma este nem hívtunk más vendéget, úgy gondoltam jobb lesz négyesben elbeszélgetni, ja ötösben, ha megismered a fiamat. Holnap aztán majd jönnek a vendégek a régi ismerősök is délután.
Aztán folytatta amikor a magas fiú megérkezett
- A fiam Kevin aki húsz éves és szerintem kezelhetetlen, mostanában csak az étkezéseknél futunk össze.
A fiú a bemutatkozáson kívül meg sem szólalt. A haja a válláig ért, kopott farmerban és pólóban volt. Vacsora után Tim megkérte Tomot, hogy menjen vele a dolgozószobába. Valerie tétován állt az ajtónál és Tom után lépett, de Tim visszaszólt:
- Kevin kérlek, vidd föl a szobádba Valeriet, hogy ne unatkozzon, amíg mi tárgyalunk!
A lány inkább maradt volna a szobában egyedül , de nem akarta Timet megsérteni. Tomra nézett aki lehajtott fejjel állt és ő hiába kereste a szemét nem kapott tőle útmutatást. Carol a konyhában volt és nem kapcsolódott bele a párbeszédbe. Kevin nem túl boldogan, de invitálta.
- Gyere, megmutatom a szobámat - ekkor Carol bekiabált a konyhából szokott gunyorossággal- - A fiatalok hamar megtalálják a közös hangot.
Valerie már nem látta, hogy Tom hangja megrándult a szúrástól, de nagyon kényelmetlenül érezte magát.

A fiú a szobájába érve leült egy fotelba és körbemutatott:
- Ez a szobám.
A lány leült a másik fotelba és átvette a hangnemet. Nem érdekel a szobád. , csak udvariasságból jöttem ide veled. Nem akarlak zavarni, pár perc múlva lemegyek a nappaliba és békén hagylak. a fiú durván felelt.
- Az nem fog megfelelni a szerepednek. Azt hiszed nem tudom, hogy csak játszol?Te is beálltál a két hiéna közé akik sajna a szüleim , hogy mégegyszer megkínozd ezt a szegény ördögöt.
Valerie rémülten nézett a fiúra.
- Miről beszélsz? Ki, kit kínoz meg? - a fiú gúnyosan nevetett.
- Olyan ártatlanul tudsz nézni, hogy nem is csodálom, hogy Tom bedőlt neked. De tudod mit? Engem nem használhattok föl, mert nekem nagyon szimpatikus a pasid és amint lehet mindent elmondok neki. Csak azt sajnálom, hogy húsz évvel ezelőtt az anyám nem őt választotta.
- Kevin…- szólt halkan a lány és odaguggolt a fiú fotelje mellé. Jól látod, hogy szerepet játszok, de nekem itt valami nagyon nem világos. Te Tom oldalán állsz? -
- Igen, de láttam, hogy te is belementél a szüleim játékába, hogy segíts megkínozni Tomot.
- Én?!- a lány elkeseredetten védekezett. Pont én? Aki annak is örül, ha csak hozzám ér, ha rám néz? A fenébe, hát mi folyik itt?Mibe csöppentem? Miért szenved Tom?.
Kevin a lány szemébe nézett és látta, hogy könnyek csorognak le az arcán.
- Akkor mit keresel most itt, ha ártatlan vagy? Lisa már az egész városnak elmesélte, hogy külön szobában alszotok.
A lány szipogva mondta el, hogy lerobbant a kocsija és , hogy Tom mit kért tőle.
- Lehet, hogy nem hiszed el, de én beleszerettem. a fiú odaült mellé a szőnyegre és átölelte.
- Azt hiszem, hogy nem árt, ha tudod mi is folyik itt, te kis szerelmes buta kislány.
Halkan beszélt és közben a síró lány haját simogatta.
- Tim és Tom barátok voltak, de állandó riválisok is és egymás barátnőit csábítgatták el , de ez csak szórakozás volt, aztán megismerték Carolt aki Tom barátnője lett, de Tim rögtön ráhajtott és elcsábította és akkor Tom elment a városból és azóta sem jött vissza. Itthagyott mindent és mindenkit. Most viszont Carol el akarja csábítani, mint minden férfit aki a közelébe kerül, mert ez neki sport, na és Tim téged akart , de látta az elutasításod és ezért most velem akarja féltékennyé tenni Tomot csak azért, hogy újra ő győzzön és szenvedni lássa Tomot. Tim meg akarja venni Tom gyárát is, mert Carol úgy óhajtja. Csodálkozol, hogy így beszélek a szüleimről?Lehet, hogy furcsa, de utálom a játékaikat, hogy az anyám férfiakat csábít el és az apám velem egykorú lányokkal szórakozik.

Valerie halkan kérdezte- Itt rajtad kívül mindenki azt akarja látni, hogy Tom boldogtalan? -
A fiú barátságosan mosolygott a lányra- Na és te sem azt akarod ugye? -
- Kevin, te nagyon jó fej vagy!- mondta a lány- Segíts nekem, hogy Tom ne szenvedjen.
- Te kis buta ebben én nem segíthetek. Neked kell bebizonyítanod, hogy őt szereted és nem csaltad meg Timmel és velem sem. Te vagy a nő, neked vannak eszközeid. Azt tudod, hogy most azért küldtek ide, hogy gyanút ébressz benne? -
- De hát hogyan győzzem meg? - Kevin végigsimította a nő arcát.
- Mondd meg neki, hogy szereted. Nő vagy tudnod kell, hogyan kell elcsábítani egy férfit. Vagy ezt nem tudja minden nő? - együtt nevettek, amikor kinyílt az ajtó és a két férfi állt az ajtóban.
- Mondtam, hogy a fiatalok majd megértik egymást- harsogta Tim amikor meglátta, hogy Kevin átöleli a lányt és a földön ülve nevetgélnek.
- A fenébe erről beszéltem –súgta a fiú a lány fülébe és levette a kezét a válláról közben, majd fölállt és Tomhoz lépett.
- Nagyszerű lány de számomra elérhetetlen. Tom tényleg szenvedett és ezt Tim és a közben megérkező Carol is elégedetten szemlélte.
Valerie nem mert a férfihoz érni, csak halkan súgta neki.
- Nagyon fáradt vagyok Tom menjünk haza.
Tom egyetértett vele, elbúcsúztak és hazamentek. Otthon a szobába lépve némán álltak egymással szemben, Valerie volt az aki elsőnek megszólalt.
- Beszélnem kell magával-
- Azt hiszem fölösleges a magázódással bajlódni. Megint én vagyok a balek, de megérdemlem. Az ablakhoz lépett és a kertet nézte. A hangja olyan fájdalmas volt, hogy a lány szerette volna megölelni és megvigasztalni, de félt közeledni ehhez a sebzett férfihoz. Aztán mégis rászánta magát és odalépett a férfi mögé, megérintette a vállát.
- Nem jön aludni? - a férfi nem mozdult, de érezte, hogy megfeszül a válla. A lány bátortalanul megpróbált odabújni a férfihoz, de az megint elfordult és a fejét az ablaknak támasztotta. Valerie úgy gondolta muszáj valamit tennie, hogy a férfi ne szenvedjen.

- Mit gondolsz rólam Tom? - a férfi lassan felé fordult és a lány most látta meg, hogy az arca könnyes.
- Tényleg akarod tudni? - kérdezte rekedten. Valerie letörölte a könnyeket az arcáról, de az elkapta a kezét és megszorította.
- Te egy olcsó kis …kis…. ringyó vagy azt gondolom. suttogta dühösen és még jobban szorította a lány kezét.
- Fáj- mondta a lány halkan és ekkor az elengedte a kezét majd már közömbösnek tűnő, de mégis gúnyos hangon szinte élesen mondta.
- Ha úgy gondolod, akkor menjünk lefeküdni.
Egymást nézték amikor vetkőztek és szinte egyszerre bújtak az ágyba. Mereven feküdtek egymás mellett. Most Tom volt aki előbb megszólalt.
- Valerie - a lány reménykedve mozdult felé- elmondtad nekik, hogy nem is vagy a feleségem? -
- Nem! Nem! Nem mondtam el! - mondta a lány boldogan, mert úgy érezte, végre megmagyarázhatja mi is történt és mit érez. Kevin szerint Lisa ezt terjeszti a városban, mert külön szobában aludtunk.
- Nem érdekel mit mondott a szeretőd- szaladt ki dühösen a férfi száján és most nagyon távolinak tűnt, hiába feküdt mellette.
- Tom ő nem a szeretőm! Na és Te nem vagy a férjem ezt jegyezd meg!- fordult oda a lány dühösen az igaztalan vád miatt. Én szívességet tettem azzal, hogy a feleségednek adtam ki magam. Nem vagyok hajlandó eltűrni a gyanúsítgatásodat. A lány közben felült és gesztikulált. Tom is fölült és ő is kiabálni kezdett.
- Igen, szívességet tettél. Köszönöm, de te azt vállaltad, hogy úgy teszel, mintha a feleségem lennél és akkor talán elvárhatom, hogy a feleségemet ne ölelgesse egy neveletlen kamasz és ha ezt megteszi akkor az én feleségem ne olvadozzon a karjaiban, hanem keverjen le neki egy pofont. De te láthatóan élvezted az ölelését és odasimultál, és ahogy néztél rá… a végén már kiabált. Valerie is kiabálva válaszolt.
- Te féltékeny vagy a fenébe is!Na és mi van akkor, ha szerelmes lettem? Te akkor is megmaradsz a féltékeny férj és bosszút állsz? - hirtelen csend lett. Tom halkan kérdezett vissza.
- Valerie szerelmes lettél? - a lány habozott.
- Igen… nem…vagyis…
- Mondd meg nyugodtan. Szereted?Nem játszom tovább a féltékeny férjet, félreállok, elmegyek és nem lesz gond.
- Félreállnál? Elmennél megint? Átadnád a helyed a másiknak? Miért nem harcolsz? Ne futamodj meg mindig, mert akkor magányos maradsz.
- Ki mondta el mi történt? - a férfi hangja éles volt.
- Tom itt mindenki azt várja, hogy összetört leszel. Tim mindent megtett, hogy elcsábítsa a feleségedet, Carol azért, hogy téged és a hűséges Lisa még azt is kibeszéli, hogy nem aludtunk együtt . Azt akarják, hogy szenvedni lássanak, hogy eladd nekik a gyárad és a házad és még szórakozni is akarnak közben azzal, hogy boldogtalannak látnak - a lány már újra szinte kiabált. - Tom én azt akarom, hogy megpukkadjanak az irigységtől, mert téged boldognak és szerelmesnek látnak a 20 évvel fiatalabb feleségeddel, és hogy lássák mennyire szerelmes vagyok beléd. Tom én mindent megteszek azért, hogy téged boldognak lássanak és hidd el, hogy Kevin az egyetlen, aki ugyanezt akarja. Ő neked szurkol!
A férfi odahajolt és szájon csókolta a lányt, aki dobogó szívvel simult hozzá, de az elhúzódott.
- Irigylem Kevint, de örülök hogy egymásra találtatok. a lány az arcához húzta Tom kezét.
- Mostantól szerelmesek vagyunk egymásba, mi vagyunk szerelmesek és Kevin nevét nem akarom hallani.
- Igenis Kedvesem! - ölelte át a lányt, de már nem csókolta meg csak szorította és összeölelkezve aludtak el.

Reggel Valerie mikor kinyitotta a szemét Tom mosolygó arcát látta
- Jó reggelt Kedvesem, hogy aludtál? -
- Csodásan- suttogta a lány és odasimult még jobban a férfihoz és átölelte a nyakát. Tom szája odaért az övéhez, de aztán rögtön el is húzta.
- Ez volt a főpróba. a hangja szomorkás volt. Ma egész nap ilyen szerelmes és boldog párt fognak látni. Bevallom, hogy én Kevin helyében megőrülnék a féltékenységtől. Remélem ő bírni fogja a látványunkat. A lány nagyot sóhajtott, hisz ő sajnálta, hogy Tom azt hiszi ők Kevinnel szerelmesek egymásba.
- Én téged szeretlek nem Kevint - suttogta és hajolt a férfi szája felé, de az kitért. A lány eldöntötte, hogy majd Kevin segítségét kéri, hogy magyarázza meg Tomnak a kapcsolatukat.
Amikor már felöltözve mentek le a lépcsőn Tom odasúgta.
- Remélem Lisa a tegnap éjjeli ordítozásunkat nem fogja nagydobra verni.
- Szerelmesek is szoktak civakodni. Azt hiszem mi természetesen viselkedtünk. És ma bemutatjuk milyen édes is a kibékülés. Tom magához vonta és szájon csókolta
- Bevallom, én nagyon élvezem ezt a játékot. súgta majd újra megcsókolta, de ekkor már a nyelvét is a szájába dugta. Lisa megköszörülte a torkát a konyhából kilépve.
- A reggelit az ebédlőben tálaltam.
- Köszönjük - momdta Tom, majd a lány fülébe súgta- Ha úgy érzed túlságosan beleélem magam ebe a szerepbe rúgj a bokámba.
A lány boldog volt a férfi érintésétől.
- Ha kellemetlen lenne valami, akkor szólnék, de most azt hiszem plussz pontokat kell adnom és ezzel már a döntőbe jutottál.

Délelőtt a kisváros üzleteit járták végig és a férfi elhalmozta a lányt ajándékokkal, majd megmutatta a kedvenc gyerekkori helyeit. Délután szerelmesen összebújva mentek egy lovardába és mivel a lány elárulta, hogy nem tud lovagolni a férfi maga elé ültette és úgy haladtak óvatosan a mezőn. , majd egy erdei úton végig ahol egy kis tóhoz jutottak. Itt leszálltak és leültek a fűbe. Valerie boldognak érezte magát a férfihoz simulva, aki úgy csókolta, mintha az igazi érzelmeket takarna. Arra gondolt, hogy erre a pillanatra mindig szeretne emlékezni itt a tóparton ahol egy ló legelészik a közelükben, fekszenek a fűben és nevetgélve beszélgetnek. A kezük össze – összeér és amikor fölnéz a férfi kék szemei ragyognak rá.
Még mindig összeölelkezve értek oda Scheersékhez ahol Carol fogadta őket negédesen.
- Minden rendben kedveseim? -
Bementek a házba és az este folyamán elégedetten látták, hogy Tim és Carol bosszúsággal szemléli az ő turbékolásukat. Kevin csak odaköszönt majd el is ment otthonról. . Tom aggódva kérdezte
- Lehet, hogy eltúloztam valamit? - súgta oda a lánynak.
- Nekem csak te vagy fontos!- csimpaszkodott oda Valerie és megcsókolta.
- Két nap múlva aláírjuk a szerződéseket és a kocsid is rendben lesz akkorra és elmehetünk. Én is eltűnök innen örökre. Na és te elmész megismerni USÁ- t?
- Nem, azt hiszem, ha itt végzünk én hazautazom.
- Otthon mit fogsz csinálni?
- Egyetemre szeretnék menni, de nálunk nagyon nehéz bejutni.
- Miért nem maradsz itt.
A lány nevetett.
- Nehogy azt hidd, hogy panaszkodom, de nincs pénzem rá.
A férfi körülnézett.
- Azt hiszem én vagyok itt a leggyönyörűbb nővel és most meg kellett tudnom, hogy okos is.
- Kedves vagy- kuncogott a lány. Azt hiszem ilyen boldog házasság nem is létezik és mindig nosztalgiát fogok érezni ez után a nap után.
- Talán igaziból is meg kellene próbálnunk - gondolta a férfi, de nem mondta ki.
- Azt hiszem Carol meg fog pukkadni ma este, mert annyira hamvas vagy mellette. kicsit eltartotta magától a lányt és végigmérte fekete egyszerű testhezálló ruhájában, magassarkú szintén fekete szandáljában. .

A házban már sok vendég volt és Tim rögtön elragadta Tomot és magával vitte, hogy a régi ismerősöket megkeressék. Carol Valeriet vitte körbe és mindenkinek bemutatta, bár a lány egyetlen nevet sem jegyzett meg.
Valerie észre sem vette, hogy Kevin mikor érkezett meg, egyszercsak ott volt mellettük és megpróbálta kiszabadítani a lányt az anyja karmaiból.
- Kölcsönadod nekem a vendégünket? - a nő felvidult.
- Hát persze drágám. , csak arra vigyázz, hogy Tom meg ne haragudjon rád. Tudod egy negyvenéves szerelmes férfi veszélyes. Kevin elhúzta a száját és belekarolt a lányba.
- Menjünk innen, mert már hányingerem van tőlük. súgta és kivezette a lányt a teraszra.
- Tom boldognak látszik és te is azt hiszem…
- Szóval boldognak látszunk? - kérdezte a lány szomorúan.
- Ne mondd, hogy csak játszottatok!Annyira látszik, hogy szerelmesek vagytok. Valerie szomorúan nézett.
- Részemről igazi, de ő azt hiszi mi ketten együtt vagyunk…
- Azt hiszem megint bajt csináltunk, nézd ki áll az ajtóban- súgta a fiú a lány füléhez hajolva.
A lány meglátta Tomot és azt, hogy az arca el van torzulva az indulattól. Valerie bénultan állt a korlátnak dőlve és nem tudott mozdulni, még a szemét is becsukta úgy várta a vihart.

Tom amikor finoman közölte vele Carol, hogy a fiú a feleségébe karolva kiment a teraszra úgy tett, mintha nem érdekelné, de ahogy teltek a másodpercek egyre idegesebb lett. Végül elindult az ajtó felé, bár tudta Caroléknak ez volt a céljuk és most minden szempár őt figyeli. Kilépve az ajtón meglátta a lányt és a fiút beszélgetni. Valerie a korlátnak dőlve csukott szemmel állt. Kevin ellépett mellőle és zavartan köhécselt. Tom odalépett a lányhoz, a kezébe fogta az arcát és lágyan megcsókolta. Tudta és érezte, hogy a házból sokan figyelik, de már nem érdekelte.
- Szeretlek Valerie - súgta. Aztán a fiúhoz fordult- Ne haragudj, de ez is a szerepünkhöz tartozik.

A lány kinyitotta a szemét és odasimult a férfihoz. Kevin lemondóan legyintett és szó nélkül otthagyta őket. Aznap este már nem is látták. Tom egy percre sem hagyta magára Valeriet.
Éjfél is elmúlt mikor a lány nagyon álmosnak érezte magát és szólt a férfinak, hogy menjenek haza.
- Tom fáradtságra hivatkozva elbúcsúzott a társaságtól és hazamentek. A hálószobába lépve amikor becsukták az ajtót azt mondta.
- Mára vége a viszontagságaidnak, vége a színjátéknak.
A lány szó nélkül ment a fördőszobába és mikor már hálóingben kilépett a férfi már az ágyban feküdt. Odasimult hozzá és a száját megcsókolta.
- Csodálatos nap volt ez Tom. Köszönöm!-
- Hány pontot kapok érte? - kérdezte a férfi rekedten, viccelni akart, de közben annyira fölizgatta a lány érintése, odasimuló teste, hogy alig jött ki hang a száján. Odahajolt a lányhoz és vadul csókolni kezdte. Tom pillanatok alatt lerángatta a lány hálóingét és ő is megszabadult a pizsamájától, meztelen testük forrón simult egymáshoz.
- Szeretlek Valerie- súgta, lihegte- szeretnék szeretkezni veled.
- Szeretlek Tom- suttogta a lány is, de nem folytatta és ekkor a férfi kicsit elhúzódott, majd szomorúan mondta.
- Bocs, azt hiszem félreértettem valamit és elragadtattam magam. Bocs!-
Valerie ismét hozzásimult.
- Ne húzódj el Tom, én nagyon szeretlek és kívánlak is, akarom, akarom, nagyon akarom…- Tom nem várt tovább, ölelte, simogatta a lányt és gyengéden szeretkeztek. Amikor már lecsillapodtak kicsit azt súgta a lány fülébe.
- Azt hiszem, megkaptam a fődíjat is! Te vagy a fődíj!- Boldognak érezte magát és érezte, hogy elmegy ezzel a lánnyal akár a világ végére is csak együtt lehessenek.