Az első, aki részesült benne

Késő, meleg nyári éjszaka volt. A Dublin Streeten pompás házak ácsorogtak sötétbe burkolózva, hatalmas kertek terültek el álmosan.
Napközben megszokottá vált a levegő lanyha, mozgásnak éppen nem nevezhető cselekvése, de hogy éjszaka is állt? Na hát ez már végképp kibírhatatlan volt a kisváros lakóinak. Tárva nyitva hagyott ablakok, ajtók, és ventillátorok emlékeztettek az elviselhetetlen melegre.
Pár hete azonban még valami történt, mely felháborodásra adott okott az embereknek. Elviselhetetlen bűz terjengett a városban - beszivárgott a bezárt ajtókon, ablakokon (úgy tűnik, mérgük nagyobb volt, mint a melegük), és kényelmesen elterpeszkedett a lakásban. Esze ágában sem volt elhagyni kuckóját, hiába próbálkozott mindenki légfrissítőkkel, szellőztetéssel, ventillátorral kifújni a szagot.
Mára azonban mintha feladták volna - elismerték tán, hogy legyőzöttek a büdössel szemben, így már csak a hőség ellen harcoltak.
Ez az éjszaka különösebb volt. Leírhatatlan. Ha lehet azt mondani, hogy a szokásosnál nagyobbra erősödött a szag elviselhetetlensége, már-már öklendezővé vált, akkor bizony ezt állítom. A halk, sötét éjjelen mérges emberek kászálódtak ki ágyaikból, hogy dühös tehetetlenséggel vágják be az ablakokat - hasztalan.

A bokrok közül kiemelkedett egy árnyékba burkolózott emberi alak.
- Medard... másszál már ki a bordáim közül baz’meg - ingerülten rázta magát, mire a Medardnak nevezett fazon esetlenül oldalra dőlt.
- Dehát éhes vagyok Felix - morogta hátborzongató hangon.
- Nekem beszélsz, vagy csak a szél lengeti a pofád - vágta rá Felix, láthatóan nem félt a másiktól.
- Nincs is szél a kurva életbe - motyogta Medard megadóan.
- Esetleg hasznossá tehetnéd a bűzös szájnak kikiáltott kloákanyílásodat, és szólhatnál Izabellának. Hozza a hordát - a megszólítottnak feltehetően nem volt ínyére a feladat, elengedte füle mellett, és ráérősen turkált a fogai között meglehetősen hatalmas karmaival.
- Még mindig itt vagy - förmedt rá Felix.
- Nézd már, Izabella még mindig dühös rám, hogy a múltkor véletlen elszalasztottam azt a kis ribancot. Mi lenne ha...
- Most megüsselek, vagy összeesel magadtól is - sziszegte a másik, és fenyegetően meglengette öklét. Medard megijedhetett, mert azonmód megfordult, és eliszkolt.

Ezzel egyidőben egy fiatal lányka ácsorgott az ablaka előtt, és álmosan nézegette a sötét utcát. Orrát fintorba kényszerítette a hetek óta lévő szédítő szag, de ez most még undorítóbb volt. Szemügyre vette a bokrot, mely mögött mintha mozgást látott volna.
Biztos csak egy kóbor állat.
Mi okozza ezt a rémes büdöset? Már rengeteg szakember járt az utcákban, eldugult lefolyókat, csatornákat vizsgáltak, de nem tudták beazonosítani az okát.
Behajtotta az ablakot, és megfordult, így nem látta meg a bokor mögül előugró, négykézláb elvágtázó emberi formát, Medardot.

Felix a bokor mögül leste a csendes házakat. Melyik, melyik, melyik is... melyik legyen a szerencsétlen első? Melybe ő fog betörni, és teszi magáévá az első asszonyt, lányt, akit megtalál. Kiknek hála a hordájuk szaporodni, létszáma nőni fog.
Izabella kezdte. Nem tudni, őt ki hozta világra.
Úgy számolták, hogy egy-két évtizeden belül uralmuk alá hajtják a földet. Senki sem menekül.
Halk nesz hallatszott a háta mögül. Megfordult.
- Maga mit csinál itt - egy pongyolás nő ácsorgott mögötte a gyepen. Mellette nem sokkal egy kutya könnyített magán - feltehetően ezért mászott ki éjnek évadján ágyából az asszony - Hívom a rendőrséget!-rémült meg, amint egy lépést tett felé. Az utca lámpája pont a rejtőzködő Felixet, és bokrát nem világította meg, így a nő csak a körvonalait láthatta.
Felix elvigyorodott, ám ebből a pongyolás mit sem érzékelt.
- Velem semmit sem tehet a te rendőrséged, ribanc.
- Parancsol - kapkodott levegő után amaz. Felix kidugta fejét a sötétség és a fény határvonalán, láttatni engedvén arcát.
Vagyis inkább csak ami maradt belőle.

A nő felsikoltott. Aszott koponya, ördögi vigyorgás, és félig meglévő, rothadó bőr tárult szemei elé. Ez utóbbi már csak félig uralta arcának nagyrészét, szájáról szinte teljesen lerohadt, világ elé tárva teljes fogsorát. Zombi.
Határozott léptekkel tartott a hátráló, döbbent nő felé. A kutyája nyüszítve elrohant, kis beszari tacskó. Csontváz kezeivel megmarkolta az asszony telt, gömb formájú melleit, fogsorát alsó ajkába mélyesztette, és egy groteszk mozdulattal letépte.
Patakokban csorgott a vére le a mellkasán, a nőszemély hörgött, kapálózott, és üvölteni próbált a kíntól. Felix hatalmasra tátott szájjal itta vérét, nyelve már nem volt meg, így lenyalni nem tudta.
Letépte a ruhadarabot áldozatáról, hanyatt döntötte, és elővette kukacos, oszlásnak indult falloszát.

A nő dobálni kezdte magát a földön, de a zombi fél kézzel sikeresen lefogta. Másik kezével féltve óvó, finom mozdulatokkal becézgette péniszét, és elgondolkodva nézett a hősiesen küzdő asszonyra.
- Kussoljál már, némber - dörrent rá, majd elengedte legbecsesebb kincsét, és a nő szájának maradványába nyúlt. Cibálni, tépni kezdte fogsorát, az asszony tehetetlenül köhögött, belátta, hogy hasztalan az ellenállása.
Hátborzongató reccsenéssel szakadtak az erei, vált el ínyétől a fog, szájürege tele volt vérrel, fekvő helyzetben ki se tudta köpni, az összes lecsúszott a tüdejébe. Visszahányni sem volt ideje, mert Felix azonmód belenyomta büdös faszát megcsonkított szájába.
Tartva a fizikai roncsolódástól (elkopó, netán leszakadó pénisz) nem sokáig dugta a potyogó könnyű áldozatát.
Ránézett a nőre. Már most olyan volt leszakadt pofájával, mint egy zombi. Mosolyogva megszólalt:

- Mi a neved - az asszony tágra nyitotta rémült szemeit, de nem szólalt meg.
- Azt kérdeztem mi a neved te szerencsétlen kurva - ragadta meg a haját. Ennyi kellett neki, hogy a feje kissé függőlegesbe kerüljön, rögtön öklendezve hányni kezdett. Saját magát hányta le, de jutott belőle Felixre is. A férfi nem szólt, nem mozdult, csak lesöpörte magáról a híg löttyöt, és maga felé fordította a nő véres, hányástól lucskos arcát.
- Válaszolj, de azonnal, és akkor könnyítek szenvedéseden.
- Tereza... - hörögte az asszony.
- Tereza... féled a halált - a megszólított keserves arccal bólintott.
- Hát akkor had ajándékozzalak meg az élettel - suttogta Felix, és nyakára hajtotta fejét. Tereza egy pillanatra elcsodálkozott, majd eszelősen felüvöltött. Rángatta fejét jobbra-balra, de a zombi rátapadt, úgy harapta, tépte bőrét, és nyelte, csak nyelte testétől elváló darabjait.
Miután kellően megcsonkította, a nő oldalra dőlt. Felix elégedetten állt fel, és várta, hogy a halott Tereza átalakuljon.

Zajt hallott. Megfordulván vette észre a házak között lépkedő testvéreit, élükön Izabellával.
- Felix, a keservedet, hogy elkezdted! - mennydörögte a horda vezére, Bella.
- Sajnálom - felelte kimérten Felix - Tereza rámtalált, mikor kihozta a dögjét.
- Így volt - hallatszott a földről. Mindenki elhallgatott, és lenézett. Tereza állkapcsát próbálgatta, ide-oda mozgatta.
- Kéne egy protézisz - jelentette ki - Ez a szrác kitépte a szaját fogszorom.
- Felix a nevem - sziszegte a megnevezett - És takarodj hátra, a horda végébe.
- Medard azt mondta, tiszta a terep. De mégis előmerészkedett egy korcs - mondta Izabella elégedetlenül.
- Már nem korcs - javította ki Felix dühösen - Ártalmatlanná tettem. Arról igazán nem tehetek, hogy a húgyos kutyája ki akart jönni. Inkább annak örülj, hogy nem verte fel a várost.
- Arra ne vegyél mérget. És vigyázzál a büdös pofádra, ha hozzám beszélsz.
-I gen - felelte elfojtott dühvel Felix. Izabella intett a hordának, és vonulni kezdtek az utca másik végébe.
- Hát akkor jó étvágyat kedveseim - szólalt meg lágyabb hangon a vezérnő, mire az összes zombi földöntúli, hátborzongató hangon felüvöltött, és megkezdte a betöréseket.
- Te nem mész Felix - kérdezte Izabella, miközben a többszázezres zombiserege ellepte a várost.
- Mindig én kezdem... - morogta a férfi nem titkolva nem tetszését.
- Te már elkezdted - vonta meg a vállát a zombinő.
- Védekezés volt! - emelte fel a hangját Felix. Izabella olyan hirtelen fordult meg, hogy Felix önkéntelenül hátrább lépett. A főnök szeme (a jobb, mert a bal már születésekor nem volt meg) haragosan villant rá engedetlen alárendeltjére.
- Sose halaszd el az alkalmat arra, hogy befogd a szád - sziszegte - Ez jó alkalom lett volna erre. Miért kell folyton ellenem szegülnöd? Úgysem veszed át a posztomat, szánalmas kis takony. Én vagyok a kibaszott vezéretek már évszázadok óta, mikor is Ivan atya feltámaszott ősi Voodoo hitének segítségével. Rámbízta a feladatot. Énrám Felix, és nem rád! Jobb lesz, ha ez lebeg a szemeid előtt.

Felix elgondolkodva bólintott.
- Rendben van, de nem tudom honnan vetted, hogy a posztodra fáj a fo.. - Izabella csontos ujjai ráfeszültek torkára, úgy szorította a másikat a közelben álló ház falához.
- Azt mondod - kiáltotta. Már nem volt szükség arra, hogy csendben maradjanak (bár eddig sem nagyon figyeltek oda erre az apróságra). Körülöttük kúszó-mászó zombik, röpködő végtagok, és épp átalakuló megkínzottak voltak.
- Iz...Izabell..aaa.... engedj... máá...máár eeeeee....eel!-hörögte Felix, és próbálta lefejteni a nő ujjait gigájáról. Nem fájt neki a szorítás - valójában semmi sem fájt nekik, zombiknak, de hangot nem bírt kiadni, és ez bosszantotta.
- Hát jól nyisd ki azt az oszlásnak indult füledet!-harsogta Izabella - Amíg világ a világ, addig te csak egy mocskos szolga leszel, aki kényemre kedvemre teljesíti minden kívánságomat!-eleresztette Felix torkát, és körbenézett. A lámpák fényében izzottak a cselekmények - helyenként gyilkolás, csonkítás történt, néhol pedig pár szexuálisan túlfűtött, mohó zombi tette magáévá az elkapott, még nem átalakított prédát.

A zombik maguk közt is kefélhettek, de korántsem volt annyira kellemes, mint élővel csinálni. Az élő emberek lédús húsa sokkal élvezhetőbb volt, mint a zombik aszott, bomló, csontos teste. Mindezek mellett szórakoztató volt az ellenkezők rémült, kilátástalan küzdelme.
A zombinőknek lényegesen kényelmesebb volt a dolguk - nem kellett attól tartaniuk, hogy partnerük pénisze idő előtt mond fel. A hím zombi ezzel szemben meglehetősen rosszul járt, mert nem mehetett saját élvezetéig, ha a fallosza éppen készült leszakadni.

- Felizgat a látvány igaz - susogta Izabella Felix fülébe.
- Ugyanmár - dohogott a másik - Csak egy rakás szerencsétlenkedő. Úgyis csak a nők élveznek el. Egy zombiférfinak esélytelen orgazmust átélnie.
- Ez hülyeség - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Izabella - Azért kell óvatosnak lennetek, mert könnyen elválhat a kicsike tőletek. Nem kell egyből a közepébe vágni, és vadul baszni. Persze, hogy az ilyen meggondolatlan mozdulatoktól volt faszod, nincs faszod - Felix meglepetten nézett rá.
- Van olyan lehetőség, hogy orgazmus után megtarthatjuk a farkunkat - volt pár olyan hím, aki nem bírt ellenállni a kísértésnek, és nem törődve a következményekkel, addig dugta áldozatát, míg elérte a hőn áhított édes kínt, mely úgy dübörög végig a gerinceden, mint egy megvadult ló, és úgy önti el mámorosan tested minden porcikáját, hogy ívbe feszít. A kielégülés, a beteljesülés.

Ilyet csak előző életükben élnek át a zombiférfiak. Utána csak irigykedve leshetik, ahogy a nők csillapíthatatlan vágyukat elégítik ki újra és újra, újra... és újra, és újra...
- Igen - felelte Izabella, és fél szemében felcsillant valami - Szeretnéd netán? Kapni is, és közben megtartani?
- Igen - lehelte Felix. Izabella rátapasztotta ajkait Felix fogsorára. Meglévő nyelvével nyalogatta a férfi fogait, és szájüregét, szájpadlását, és az azon keletkezett, rohadó lyukat.
- De azért meg kell dolgoznod.. - lihegte a nyalakodás közben.
- Nekem... ahhh... Izaaa... nincseeen...
- Mid nincsen?
- Nyelvem - a zombinő kéjesen felkacagott.
- Azon ne múljon - megfordult. Közel állt tőle egy zombi, aki éppen hátulról kefélt egy 14-15 körüli lányt. Izabella elnézte a párocskát, meglepődve konstatálta, hogy a kislány kéjsóváran nyőgdécselt, és arcát elborította a vágy.
- Riherongy - sziszegte - Azonnal fejezd be Medard!
A férfi kelletlenül lelassított, a négykézláb lévő lányka pedig egyenesen felsikoltott.
- Ne, most ne, most nehogy abbahagyd! Érezni akarom a farkadat, ahogy a puncimban van! Hallottad, tedd vissza, kérleeek...

Izabella karmos kezével irgalmatlan pofont adott a visítozó lánynak, majd szétfeszítette állkapcsát, kiszakította a nyelvét, és Medardhoz fordult.
- Nem jót tenni kell a kis ribanccal! - jelentette ki dühösen - Ha élvezi a baszást, alakítsd át, és keress olyan nőt, akit ezzel megkínzol!
-É...értem kegyes asszony - nyelt nagyot Medard, és nekikészült megcsonkolni a bőgő lányt. Izabella visszament a várakozó Felixhez.
- Hatalmamnál fogva... - mondta, és kezével kinyitotta a férfi száját - ...hatalmamnál fogva beleillesztem ezt a nyelvet a régi helyére. Használd.. - elvigyorodott - ...fürgén, a puncimon - elengedte a nyelvet, mely önálló életre kelt. Fel le mozgott, ahogy gazdája próbálgatta.
Izabella levette szoknyáját, és bugyiját.
- És most dolgozz meg azért, hogy a farkad jót kapjon, és ne kelljen elválnod tőle.

Felixnek nem kellett kétszer mondani. Rábukott az oszló, büdös, zöldesre rothadt pinára. Új nyelve fürge, és nyálas volt. Izabella belekapaszkodott a két fülébe, és próbálta mégjobban magába nyomni a zombi fejét.
-Ezaaaazzz... ahhhh, igeeeen Feeeehhhliiix, gyorsabban, kéhhééérleek.. - a férfi felnézett, Izabella becsukott szemmel dobálta magát, de ő, mint egy porszívó, rátapadt ölére.
Észrevette a közelben csonkító Fatime-t. A zombi öregasszony eszelősen tépkedte a húst áldozatáról, amely már biztosan nem élt. Fatime olyan hévvel teljesítette feladatát, hogy a halott férfi keze leszakadt (ennek nem fog örülni zombi korában) és egészen közel repült Felix szaporán nyaló fejéhez. Kinyújtotta kezét, és a friss végtagot markába fogta, majd határozott mozdulattal könyékig merítette Izabella lucskos, bűzös pinájába. Az meglepődve felsikoltott, és még hevesebben mozgolódott.

Harsogva élvezett el, szinte megdermedt a levegő, ahogy a horda vezére átélte orgazmusát. Felix felemelkedett, és elnézte az előtte fekvő nőstényt. Az mozdulatlanul hevert, lehunyt szemmel. A többi zombi meglepetten kacarászott, majd folytatta tevékenységét.
Felix finoman simogatta a vezérnő bomló combjait. Rettenetesen felkorbácsolta vágyát Izabella üvöltő gyönyöre. Alig bírta kivárni, míg a nő felnyitotta szemeit, és megkereste tekintetét.
- Csodálatos volt - nyekeregte. Felix türelmetlenül bólintott - Komolyan mondom, te aztán tudod használni azt a nyelvet. Én komolyan mondo...
- Hmmmm.. - szakította félbe a férfi, és ágaskodó péniszére mutatott.
-Ohh, hát persze. A jól kiérdemelt jutalom - mosolygott huncutul Izabella, és feltápászkodott - Nem szedem ki a fogaim.
- De hát...
- Ne aggódj. Óvatos leszek. Az élők is tudnak foggal cumizni - majd ráhajolt Felix péniszére.

Nedves nyelv siklott végig rúdján. Ajkai közül egy sóhaj tört utat magának - te jó ég, mit művel ez a nő már az elején? Egy nyirkos tenyér finoman magába ölelte jelentősen értékét vesztett golyóit, és lágyan masszírozgatni kezdte. Elfogyott a levegője, kapkodnia kellett, hogy tüdejébe oxigént juttasson.
A nyelv most a heréit nyalogatta, ajkak zárultak rá, és szívták lágyan. Légzése úgy felgyorsult, hogy szinte fájt minden levegővétel. Mi lesz, ha végre a szájába veszi...?
Kínzó lassúsággal haladt felfelé a nyelv, megállapodott a makkon, egy pillanatra elhitette vele, hogy bebocsátást nyer szájüregébe, végül mégis újra lesiklott a pénisz oldalán, hogy lelkesen köszöntse a rég nem látott golyókat.

A nyalakodás egyre gyorsult, fel-le, herék, fel-le, herék... de aztán mikor Felix lihegése szaporább tempót diktált, hirtelen megállt.
Egy szívdobbanásnyi ideig úgy tűnt, megunta az egészet. Izzadságcsepp préselte át magát a férfi elhalt hámszövetén, hogy aztán üde frissességgel csorogjon le a homlokáról, a füle mögötti barázdába.
És akkor Izabella ajkai végre rászorultak. Apránként tört utat magának boldogan a makk, beljebb, beljebb ebbe a sötét, rendkívül nedves, szűk barlangba.
Mikor elérte a torkát, tehetetlenül csúszott vissza a külvilágba. Majd újra vissza, újra ki... egyre gyorsabban. Lágyan, semmi durva mozdulat, a fogak jól elrejtve.
És akkor megmagyarázhatatlan, ismeretlenné feledt érzés indult útnak a gerincén haladva. Dühödt erővel, hatalmas elégedetlenséggel készült fel rá, hogy most, na most végre kitör az újjászületése óta száműzetésben tartott orgazmus.
Görcsbe vonaglott a teste, nem tudott uralkodni magán, arca felismerhetetlenségig torzult (pedig így sem volt egy szépség), száját merev ívbe feszítette a megkönnyebbült, boldog kielégülés.

- Mostmár igazán felkelhetnél a földről - szólt egy hang távolról, a messzeségből.
- He - morgott, és némi küzdelem árán résnyire felnyitotta szemhéját. Pirkadt. Felugrott fekvő helyzetéből - Uramisten, mindjárt felkel a nap!
- Na ne mond, Einsteinkém. Ezért lenne jó, ha nem heverésznél itt tovább - nem tudta, ki volt a férfi, aki elindult vele hazafelé. Biztos egy éjszakai áldozat. Sietve körbenézett. A házak megszokott nyugalomban álltak a helyükön, az utcán hullámzott a körülbelül két centi magasan lévő vérpatak. Ottfelejtett végtagok, és egyéb testrészek pihentek szanaszét. Úgy tűnt, néhány férfi nem tudta visszafogni vágyát. Elvigyorodott, majd feltűnésmentesen lenyúlt, hogy megvizsgálja saját büszkeségét. És igen, ott kuporgott álmosan, boldogan, elégedetten. Minta meg is fiatalodott volna kissé.
- Itt végeztünk, de meg kell várnunk a holnap estét, mielőtt továbbállunk - mondta az újonc.
- Öregem, kussolj - felelte Felix - Te még apád faszában versenyeztél a többi kis gecivel, mikor én már itt élősködtem. Úgyhogy leszel szíves nem kioktatni.
-E...elnézést, én azt hittem, hogy ön a sokktól maradt fekve, mert ön is ezen az éjjelen született - mentegetőzött a másik. Felix ráérősen baktatva lekezelő grimaszt vágott.

Ő volt az első zombihím, aki orgazmus után ott tudhatta gatyájában bomló, oszló, rothadó, kukacos farkát.