Történetek

- És mi a cél?
- Lawren Sanyi feltámasztása.
Zsigmond a homlokát ráncolta.
- Az Élet Barlangjában – fűzte hozzá Niki, mire a fiú szeme elkerekedett.
- Miii?! Ti tisztára meggágyultatok?!
- Miért? – hökkent meg Dia.
- Be nem teszem oda a lábam! Ott simán meghalnánk mind a hárman!
- Zsigmond, nem fogunk meghalni – jelentette ki Niki. – Elvégre Dia mester...

Sokszor igazán nagy erőfeszítések árán leplezte örömét, tetszését, vagy erőszakkal vette rá magát a hallgatásra, ha Erik épp valami általa ismert dologba is beavatta az osztályt. Ezek a megnyilvánulások voltak azok, amikről nem tudta eldönteni, hogy eredetileg neki szóltak-e a kávézó kerek asztalánál ülve, vagy csak egy kezdetleges tesztalany akart lenni a bemutatás előtt. A szünet alatt elhitethette magával, hogy ezek neki szánt személyes bemutatások voltak, mint például: a szeretett...

- Mekkora a kirepülő denevérek száma?
- Nem tudom, nem számoltam őket, de annyit mondhatok, hogy elsötétítik az eget kirajzáskor. A szó legszorosabb értelmében.
- Akkor beszéljünk a dolog üzleti oldaláról.
- Elvállalja az ügyet?
- Fogalmazzunk úgy, hogy felkeltette a kíváncsiságomat. Nos, jobb, ha tudja, hogy nem dolgozom olcsón. Mennyit tud nekem felajánlani? ...

Ám ahogy azt a férfi mesélte, egyszer mikor bonbont adott a kedvesének, a nő azzal jött, hogy miért bonbont ad neki, hiszen úgy is olyan kövér már. A férj persze mondogatta, hogy nem is kövér, de a nő nem tágított, és amikor a férfi azt találta mondani, hogy „Ő akkor is szereti, ha kövér”, a nő egyenesen a férfi orrához vágta a bonbont. Ezután vezetett a férfi útja egyenesen a kocsmához, ahol is Páltól és a rövidektől várta a magyarázatot a történtekre. Pál nem merte mondani, hogy lehet,...

A vacsora további részében Ifjabb Pellegrin unottan turkált az ételében. Hol a tányérján lévő ételmaradékokat bámulta, hol a vacsoraasztalon felsorakoztatott temérdek finomságot. Kaviár, lazac, pulyka, báránysült, mártások, gyümölcsök, 5 féle torta, pezsgő, whisky… Hiszen ennek még a felét sem fogyasztják el! Micsoda pazarlás! Pedig ő tud olyan emberekről (ha nem is találkozott velük még soha), akik a szemétből kikotort ennivalón is összemarakodnak, még akkor is, ha az étel már romlott...

Ábel még csak fel sem ocsúdott az újabb meglepő változástól, máris majd szörnyethalt egy a szemközti falon értetlen képpel bámuló, kócos egyéntől, aki egyre furcsább fintorokat vágva, majd a rádöbbenés megnyugtató arcvonalaival meredt vissza rá. Hirtelen fejmagasságban, vízszintesen futó tükör szelte körbe a zöldre festett falakat. A középütt villódzó wolframcsövet kitúrta helyéről az alacsony energiaszintű xenon égő, mire az társaival együtt feldúltan távozott az egész vonatból...

Elolvasom »