Az Álomember

Volt már úgy, hogy ültél a buszon és álmodoztál? Ha igen, te miről szoktál? Egy csinos nőről, esetleg férfiról? Egy sportkocsiról amit megláttál? Én egyikről sem. Ha nem kell valamire koncentrálnom (munka, problémák stb.) akkor olyanról szoktam ami csak a képregényirók fejében születik meg: kézből előugró energiapajzs, lézerszem, epikus küzdelmek a jó és gonosz között.

Álmodtál már? Milyen érzés volt? Sokmindent mondanak az álmokról. Szerintem az álommal kapsz egy esélyt a javitásra. Hogy mit kellene megjavitani? Gondolkodj el. Te nem tettél ma olyat amit megbántál? Én igen. Álmaimban ezeket élem újra. Vannak apróságok (például a buszon nem adtam át a helyem egy idős embernek) és vannak olyan dolgok is, amikről az ember nem szokott beszélni.

November 11. Este. A feleségem elutazott a szüleihez. Én otthon maradtam magamban. Elaludtam. Rémálmom volt. Egy harmincas éveiben járó férfi ki akart rabolni és kést rántott, le akart szúrni. Láttam a szemében az elszántság lángját. Benyúltam a zsebembe a gáz sprayért. A zsebem üres volt. Megfagyott bennem a vér. Az ember csak hadonászott a késével. Félelmem átalakult folyékony akarattá. Olyan erőt és elszántságot soha nem éreztem magamban. Az akaratom alá vontam az álmom. Rádöbbentem, hogy ez én vagyok. Az én álmom, az én világom. Arra gondoltam, hogy elkellne az a spray. Hirtelen a még mindig a zsememben levő kezembe akadt. Hirtelen kirántottam a kezem a kabátzsebemből és lefújtam gaz támadómat. Elkezdett hadonászni a késsel. Tusakodtunk. Kezemet hirtelen elöntötte a melegség, ami egy hideg téli éjszakán elég várratlan, de legalább annyira kellemes érzés is. Megöltem a férfit. Jobb kezem úgy nyomta gyomrába a kést, mintha a szombati viváson lettem volna és bemelegitek.
Furcsa mód örültem, hogy meghalt.
Elővettem a telefonom és felhivtam a rendőrséget.

November 12. Este. Megyek hazafele az ismerős úton. Egy ember megállitott és tüzet kért tőlem. Mivel a cigaretta a számban volt, nem mondhattam nemet. Nem vagyok olyan ember, aki megtagad embertársától egy kis szivességet. Bal zsebemből elővettem az öngyújtót és odatartottam a cigarettájához. Meggyúlt. Még az indulás halvány gondolata sem fogalmazódott meg bennem, máris egy acél penge várta a nyakamnál létének értelmét. Megijedtem. Nem voltam hasonló helyzetben már jó ideje. A régi szép időkben volt egy-egy ilyen eset, de azt nem vettük komolyan. Nem féltünk a haláltól. Ezért tettük azt amit tettünk.

Mikor kicsit magamhoz tértem az első sokkból meglepve vettem észre, hogy nekem is van valamim, amit még hirből sem ismertem. Halálfélelmem. Leirhatatlan ez az érzés. Elhagy minden erőm, és csak arra gondolok, hogy ez nem egy szép nap a halálra. Második gondolatom az volt, hogy valahonnan ismerős ez a férfi. De most nem foglalkozhattam azzal vajon, hol is találkozhattam támadómmal. A férfi a tárcámat követelte. Jobb kezemből eldobtam a cigarettát és automatikusan benyúltam a zsebembe. A tárcám helyett egy kis dobozt találtam zsebemben.

Nem emlékeztem hogyan kerülhetett oda. De tudtam mit kell tennem. Előkaptam és pontosan ahogy álmomban történt, megöltem támadómat. Akkor rájöttem honnan is ismerem Őt. Álmomban is ő szerepelt. Felhivtam a rendőrséget, a mentőket már nem volt értelme. Mikor hazaérkeztem bementem a mosdóba és lemostam magamról a vért. Ezután kimentem és mosolyogva üdvözöltem szeretett feleségem.

Nem tudhattam mi történt. A halált cseleztem-e ki, vagy nem volt osztályrészem sem rablás áldozata lenni sem valami harmadrangú boncnoknak az asztalán lenni főétel. Ma már tudom az igazságot, de ez már egy másik történet, amit lehet, hogy soha nem fogok elmesélni senkinek.