Történetek

Miután Harry utolsó, határozott válasza is elhangzott a terem feszült csöndjében, Caramel megemelte pálcáját, és egy bonyolult varázslatot kezdett kántálni, minek hatására vörös fényszalag fonta körül a két egymást méregető fiú kezét. Szinte hallották egymás szívverését, olyannyira néma volt a pince. Mindenki megdöbbenve vette tudomásul, hogy csodák pedig vannak...

A gondolatra vér tódult ágyékába. Újra közel férkőzött a nőhöz, aki kész volt, hogy megnyíljon neki, ám hiába várta a megváltást és hiába akarta magába segíteni Agatont, a bajnok csak éppen hogy súrolta érzékeny pontjait lüktető kígyójával. Lassan, érzékletesen masszírozta vele a fáraónő szeméremdombját...

Az asszonynak alig volt ideje megfordulni, máris egy hatalmas tenyeret érzett ráncos arcához csapódni. Az erős férfikar leterítette lábáról, aminek következtében olyan gyorsan esett a falnak, hogy azt hitte, menten meghal. Jobb vállába belenyilallt a fájdalom, olyan fékezhetetlenül, mint amilyen fékezhetetlenül vágódik a sasmadár a fűben elterülő áldozatára...

- Viktor! Drága barátom, örülök, hogy látlak! Eltűntél erre a nyárra, már hiányoltalak!- szólt, mikor a férfi és a lány mellé ért, s rácsapott a hadisten vállára.
Ez a bizalmaskodás nagyon zavarta Antoniát, mert nem értette mire fel ez a nagy barátság. Tyr azonban kevésbé volt lelkes...

Az Európai Konföderáció, majd ezer éves nevén az Európai Unió, egy védelmi pajzsot szeretett volna kifejleszteni, és a háborúskodást kihasználandó az űr gyarmatosítások élére kerülni. Ismét csak a történelem ismétli önmagát, csak éppen nagyobb léptékben. Már voltak kísérletek féreglyukak meglovagolására, de a végeredmény egy üveggolyónyira zsugorodott valaha 250 méteres űrhajók maradtak...

- Tudja édesanyám Mariskáéknál ott lesz még néhány lány, meg az öreg Saski néne. Ővele fogjuk megjósoltatni, hogy ki lesz a jövendőbelink. Beszélgetünk, kicsit nevetgélünk is -
A lány nagyon szépen kérte az édesanyját, ezért Margit elengedte. Tudta, Juli egy-két éven belül eladósorba kerül, meg aztán jobb, ha vidámságban búcsúztathatja el ezt az évet...

Nem... nem, végülis... tényleg jobb, ha a jelenre koncentrálsz.
Dia hirtelen kiegyenesedett. Sanyi unottan fújta az újabb és újabb füstfelleget a levegőbe, láthatólag nem is figyelve.
- Sanyi – szólalt meg Dia kiszáradt szájjal. – Miért kérdezed ezt?
- Hm? Ja... semmi. Tényleg semmi. A jelenre koncentrálok – tette hozzá magyarázatképpen, és összevissza hadonászott.
Dia megmagyarázhatatlan módon elmosolyodott.
- Én is – mondta szelíden. – Csakis a jelenre......

Az erdő már rég nem olyan, mint rég.
A levegőt a félelem illata járja át.
Az állatok már csak halvány emlékképekben jelennek meg.
Rég nincs itt semmi,
csak megkopott zuzmók a korhadó fák tövében...

És veletek mi van?
- Zsigmond Nikivel él – fogott bele a mondókájába Gyula. – Én meg igazából hol itt, hol ott. Annyi a küldetés és munka, hogy nem érek rá állandó lakhelyet keresni magamnak. Hallottad, hogy a minap micsoda felkelés robbant ki Retón?
- Retón? – ismételte Sanyi, s ez a hír úgy tűnt, valóban felkeltette az érdeklődését.
- Sanyi öt évvel ezelőtt volt Retón – mondta Zsigmond. – Famiont állította meg Diával... ugye jól tudom? ...

Újra megszúrtam magam, de mostmár szándékosan, s a kés élét mélyen belemélyesztve a húsomba végighúztam a tenyeremen és a csuklómon. A vérem keskeny csíkokban folyt végig a bőrömön, s végül egyetlen patakocskába gyűlve csepegett le a könyökömről. Ugyanezt megismételtem a másik karomon, s hamarosan nagy vértócsa lett körülöttem...