Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
A lány elátkozta magában a pillanatot, amikor rajongójává vált az együttesnek. Összeszorította a szemét, hogy ne lássa a férfi eltorzult arcát maga előtt. Azt hitte, nem érheti nagyobb fájdalom annál, hogy a szíve darabokra tört, de tévedett. A férfi ott lenn brutális kegyetlenséggel szakította szét, újra és újra beléhatolt, minden egyes lökésénél nagyot nyögött. A lány sikítani akart a fájdalomtól, mégsem tette, próbált valami szépre gondolni, valamire, ami tegnap még az övé volt, a boldogságra,...
Már beesteledett, amikor megpillantottuk Jeruzsálem magas, hófehér, mészkő városfalát a magaslaton, ahová a város épült. Az esti kivilágításban pompázó város fényei közül kiviláglott az aranykupolás Al Aksza mecset és szemben vele egy Gyönyörű Múzeummecset, csillogó kupolája. A buszban felcsendült az Alleluja című csodálatos karének, mely még felemelőbbé, meghatottabbá tette Jeruzsálembe való bevonulásunkat. A szerpentinen felaraszolva elérkeztünk a jaffai kapuig. Itt már megkettőzött...
Négy évig ez volt az iskolám… Milyen furcsa, hogy most már nem járok többet majd ide. Négy csodálatos évet töltöttem itt sok kedves osztálytársaimmal. De a legeslegjobb mindvégig Eva volt. Sajnos ezt sohasem mondhatom már el neki. Tegnap örökre eltávozott közülünk…
Játszadozni kezdtem bimbóival. Óvatosan fogaim közé vettem, és harapdálni kezdtem, majd szívogatni és nyalogatni. Éreztem, hogy tetszik neki, amit csinálok, hisz a teste jelezte. Még soha nem csináltam ilyet, de mégis tudtam, mit kell tennem. Egyik bimbóját a másik után nyaltam, és szívtam. Kezdtem elveszíteni a fejemet. Már nem tudtam gondolkodni, csak azt tudtam, hogy akarom őt! Teljes egészében! És nagyon. A hasát kezdtem el csókolni, és nyelvemmel izgatni. Teste megfeszült a vágytól.
- Ez lehetetlen. Az Anoptherion lakatlan bolygó!
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...
Nekivágtunk hát utolsó utunknak a nyáron. A lovak halk nyihogással jelezték izgatottságukat. Mindannyian csöndben voltunk csak a fák susogását lehetett hallani és a lovak patájának hangját, ahogy a falevelekkel borított földúthoz érnek. Nem volt kétség, közeledett az ősz. Már az út negyedén jártunk, mikor vágtára fogtuk bajtársainkat. Vad száguldásba kezdtünk, mintha soha véget nem érő út vette volna kezdetét...
Mielőtt még elkezdtem volna szerencsétlenkedni a kiszedésével, észrevettem, hogy a bal alkarom alján véres a blúzom. Leakadtam és lassan kimeresztettem a szememet.
- MI… EZ?! – mondtam hangosan, és a párkányra néztem. Egy kicsi vértócsa volt rajta. Csak azért nem vettem észre az előbb, mert a párkány elég sötét árnyalatú.
- Úristen Lora… - futott végig az agyamon.
Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy ez az ő vére. Mondjuk női megérzés.
HA-HA-HA! Én meg a...
- MI… EZ?! – mondtam hangosan, és a párkányra néztem. Egy kicsi vértócsa volt rajta. Csak azért nem vettem észre az előbb, mert a párkány elég sötét árnyalatú.
- Úristen Lora… - futott végig az agyamon.
Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy ez az ő vére. Mondjuk női megérzés.
HA-HA-HA! Én meg a...
Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is...
Tudom, csak 14 éves vagyok, jó esetben az életemnek még csak a negyedét éltem le... Tudom, sokan nem ismernek el. Azt is tudom, hogy sokan nem fogják elhinni azokat a szavakat, melyeket leírok, de úgy érzem, hogy megtanultam mi az a szeretet, szerelem, boldogság, melyekre más ember akár egész életében is a választ keresi! Igen, egész életében, mert hány olyan ember van a világon, aki kétségbeesetten keresi a boldogságot, mely lehet akár egy jó karrier, sok pénz, egy drága autó vagy lakás,...
Gondoltam magamban, de jó lenne megérinteni a harisnyás lábát. Nem kellett sokat várnom, hogy teljesüljön a vágyam, mivel minden második pillantásom a lábaira vetődött, amit hamar észrevett Viki, ezért úgy helyezkedett, hogy a lábujjaival hozzáérjen a kezemhez, majd amikor hozzáért elkezdte vele simogatni. Nekem se kellett több, kinyitottam a tenyerem és a talpa alá csúsztattam. Éreztem, ahogyan a finom puha tapintású harisnyás talpa jólesően simogatja a tenyerem. A másik kezemmel megfogtam...