Boldogságot keresve 6.

A következő napon mindenki legnagyobb örömére Dávid kinyitotta a szemét. Levették a lélegeztetőről, és bár beszélni még nem tudott, de úgy tűnt ért mindent, amit mondanak neki. Jobb kezét viszont nem tudta mozgatni. Az orvos azt mondta, ez még nem biztos, hogy végleges, remélhetőleg gyógytornával majd újra tudja használni. A combcsonttörés miatt mindenképpen kell majd tornára járnia. Szerdára már lassan, rövid mondatokban tudott beszélni. Az agyrázkódásnak és a fejét ért ütésnek voltak hatásai: az első napokban nem igazán működött a rövidtávú memóriája, az utolsó emléke eleinte az volt, hogy szakítottak Millivel. Szerencsére a napok múlásával lassan minden visszajött. Milli mindennap meglátogatta. Próbálta megértetni vele, hogy már nem érez iránta semmit. Úgy tűnt, kezdi elfogadni a helyzetet. A lány igyekezett úgy menni, hogy Dávid előtt vagy után összefusson Gáborral is. Mióta a fiú azt mondta, nem a barátnője volt az a lány, hanem a mostohahúga, Milli megint úgy érezte, lehetne valami köztük.

Norbi naponta felhívta és addig beszélt neki, míg ő is belátta, nem tehet az eseményekről. Péntek estére randevút beszéltek meg egymással. Bulizni még nem volt kedve, de egy vacsora és utána egy DVD-zés úgy érezte, belefér. Így pénteken kora este buszra ült és visszautazott a városba, ahol az ideje nagy részét töltötte már néhány éve. A fiú a buszmegállóban várt rá. Köszönésképp egy érzéki csókot adott neki. Milli azonnal távolinak érezte az otthonát és az elmúlt hetet.
- Hello – köszöntötte mély hangján a lányt.
- Szia! – nem igazán tudta, mit mondjon. Elindultak a fiú lakása felé. – Nem úgy volt, hogy vacsorázunk valahol előbb?
- Nálam nem valahol vagyunk?
- De, végülis igen – mosolygott. Csendben mentek tovább, majd úgy tíz perc múlva megérkeztek. Ahogy beléptek, az előszoba szekrényről Norbi egy csokor mezei virágot kapott fel.
- Ezt neked szedtem még otthon. Nem akartam fárasztani azzal, hogy kiviszem a buszhoz, remélem nem baj – mosolygott ellenállhatatlanul. Milli szóhoz sem jutott. Lehet, hogy másokkal is ugyanígy randizik a fiú, de nagyon hálás volt ezért a figyelmességért.
- Gyönyörűek. Köszönöm! – megcsókolták egymást.
- A vacsora pedig hamarosan kész. Remélem, szereted a spagettit. Kevés dolgot tudok főzni – vallotta be, miközben beljebb mentek.
- Tökéletes lesz.
- Amíg elkészülök, ülj le, ott vannak a tv mellett a DVD-im válogass közülük!
- Mennyi romantikus filmed van – mondta Milli, miután szemügyre vette őket – Ez nem vall a fiúkra.
- Na, most lebuktam – mondta mosolyogva. – Szeretem őket. Persze ha megnézed ugyanannyi akciófilmem meg horror is van ott. Készen vagyok. – mondta pár perc múlva – Gyere, kérlek.
- Hmm, nagyon jól néz ki.
Miközben vacsoráztak, Millinek eszébe jutott valami.
- Muszáj valamit megkérdeznem.
- Csak tessék!
- Tudom, hogy nem vagy fából szóval hogy tudtál annyira erős maradni, mikor Dávidot a kórházba vittük, meg amíg ott voltunk? A többi fiún még másnap is látszott egy kicsit, hogy megrázták őket a történtek.
- Ez egy szomorú történet. Ígérem, egyszer elmondom, de ne rontsuk el vele ezt az estét.
- Rendben, elfogadom. De szavadon foglak majd.

A vacsora után kiválasztották a filmet, majd összebújva nézték. Közben többször is hosszas csókcsatába kezdtek, míg végül már nem bírtak tovább a vérükkel. Norbi kikapcsolta a tv-t, majd magához ölelte Millit. Valahogy sikerült bekavarodniuk a fiú szobájába. Óvatosan végigdöntötte a lányt az ágyán és lassan levetkőztette. Mikor már csak a fehérneműje volt rajta, felkelt és levetkőzött gyorsan, az alsónadrágja rajta maradt, de Milli már nagyon is látta az alatta feszülő, izmos testrészt, melyet annyira kívánt. A fiú ráfeküdt és csókjaival elhalmozta a száját, majd a nyakán haladt tovább. Mire a melleihez ért, Milli érezte, készen áll mindenre. Norbi kiszabadította a mellét a melltartóból, majd nyelvével finoman kényeztetni kezdte. Keze azonban nem állt meg itt, végigsiklott a lány combján, egyre közelebb kerülve a forrósághoz. Milli nagyon várta már ezt az érintést, de nem kielégülést, hanem további izgatást kapott tőle. A fiú szája felváltva kényeztette a melleit és úgy tűnt, sosem fogja abbahagyni. Mikor már nagyon felizgult, nem bírta tovább, megtörte az erotikától fülledt csendet, mely körbelengte őket.
- Kérlek! – nem tudott többet mondani, szája teljesen kiszáradt a sóhajoktól.

Norbinak nem is kellett többet hallania. Lehúzta a lány nedves bugyiját, miközben hasa alját csókolgatta, majd szétnyitotta combjait. Milli szinte abba a pillanatban élvezni kezdett, amint a nyelve hozzáért csiklójához. De a fiút nem érdekelte. Csak ingerelte még jobban és még jobban, majd mikor a lány nyögései elhalkultak, megkereste a bejáratot a testébe és nyelve teljes hosszával ki-be járt benne. Milli úgy érezte nincs tovább… A fiú egy zenész, aki tökéletesen tudja, mit tegyen vele, ha orgazmusa hangjait akarja testéből előcsalogatni. Hamarosan nyelve visszatért csiklójára és ujjaival „kínozta” tovább a lányt. Teste teljesen kimerült a folyamatosnak tűnő orgazmusoktól, de úgy érezte még nem elég. Mikor kicsit alább hagyott az élvezése, felhúzta magához, és hosszan csókolgatni kezdte száját, nyakát és mellkasát. Lehúzta az alsónadrágját, majd szájával kényeztette a fiú oly kitartó farkát. Mikor már úgy érezte, nem bírja tovább nélküle, Norbi felé térdelt, készen arra, hogy magába fogadja. A fiú egy pillanatra megállította és éjjeli szekrényének felső fiókjából egy óvszert vett elő és húzott fel.

Milli épp azt akarta mondani, hogy még szedi a gyógyszert, de akkor meglátta, hogy ez nem a védekezés miatt van elsődlegesen, hanem domború az élvezetért. Nem gondolkodott tovább, tövig engedte magába a fiút. Élvezte, hogy ennyi kényeztetés után, ő irányíthat mindent. Eleinte csak fel-le mozgott, majd csípőjével körözött és örömmel töltötte le, mennyire élvezi a fiú is. Előrébb hajolt, hogy melleit tudja csókolgatni, miközben ő farkán mozog. Norbi hirtelen teljesen magához ölelte és ugyan lehetetlennek tűnt, de ő kezdett mozogni a rajta fekvő lányban. Simogatta a hátát, a legmélyebb lökéseknél pedig belemarkolt a lány fenekébe. Milli nem tudott mást tenni, csak nyögött. Aztán a fiú került felülre, mire ő ösztönösen dereka köré fonta a lábait. Ekkor elszabadultak ösztöneik. Vad, kielégíthetetlennek látszó vágyuk úgy tűnt, feléget mindent körülöttük. Ősi szerelemritmusra mozogtak, míg el nem érték a csúcsot. Egyik sem tudta volna megmondani, melyikük ért oda hamarabb és indította el a másik orgazmusát.
Miután szívverésük visszatért a normálishoz közeli állapotba, Norbi elhagyta a lány testét. Oly hamar! – gondolta magában. Hamarosan egymás karjában zuhantak álomba, kimerülten, kielégülten.

Másnap jó sokáig aludtak, melynek köszönhetően kipihenten ébredtek – Milli egész héten alig tudott pihenni, felzaklatták a Dáviddal történtek. Zuhanyzás után leültek reggelizni. Végig kavargott benne a kérdés, hogy mi történhetett a fiú múltjában, de nem merte végül megkérdezni, hiába ígérte meg neki, hogy majd elmesélteti; félt, hogy túl mély sebet szakítana fel. Miután befejezték, érezte, ideje mennie.
- Kikísérlek.
- Odatalálok egyedül is, nem kell, de köszi, hogy felajánlottad!
- Oké. Vigyázz magadra, valamelyik nap majd hívlak. Szia! – mondta, majd még egyszer megcsókolták egymást.

A buszmegállóba érve meglepetten tapasztalta, hogy Gábor is ott állt.
- Neked nem kellene dolgoznod?
- Hajnalban végeztem, utána egyből ide jöttem.
- Miért?
- Igazából én még itt lakok. Illetve itt van a lakásom. – közben megjött a busz és mindketten felszálltak.
- De akkor hogyhogy otthon dolgozol? Mármint nekem otthon – mosolyodott el.
- Nem rég kaptam ott állást. Így egyenlőre kétlaki vagyok, de már tervbe van véve a végleges odaköltözés is.
- A húgodékhoz? Mennyi idős?
- Igen, hozzá. 18 lesz hamarosan.
- De most ez hogy van? A szüleid meg a tesód – nem baj, ha a tesódnak hívom? – otthon laknak, neked meg ilyen fiatalon már saját lakásod van? Jól megy – mosolygott. Meglepődött, hogy a fiú mennyire elkomorult, kérdése hallatán.
- Ez egy hosszú történet. Ha nem baj, inkább máskor mondanám el… Te mi járatban vagy itt? – váltott témát gyorsan.
- Egy barátomnál voltam, tegnap DVD-ztünk, aztán nála aludtam. – Ezek a fiúk… Mindegyiknek van valami hosszú története? Amúgy meg nem kell mindent tudnia, még a végén megint félreérti – gondolta magában.
- Értem. Mit néztetek?
- Egy romantikus filmet.
- Naná, a lányok mindig azt szoktak – vigyorgott rá.
- Mondtam már, hogy szeretem a horrort is, de most ehhez volt kedvem.
- Szóval te választottál?
- Mindig én választok.

- Uralkodó típus vagy? – Milli érezte, hogy nagyon másfelé halad a téma.
- Uralkodni meg nem szeretek, közösen dönteni inkább. Sokszor nehezen megy, de a választásom mellett mindig kitartok. És te?
- Egy átlagos srác vagyok. Kell a szabadság, de nem csak elvárom, hanem meg is adom.
- Ezt a szabadság-dolgot, hogy érted?
- Tudod, ha együtt vagy valakivel, úgy igazán, mikor alig várod, hogy újra láthasd, vele lehess stb. Na nekem ilyenkor is szükségem van a szabadságra. Kell az idő, amit együtt töltünk, de szerintem szükséges olyan is, amit külön töltünk, így feltöltődünk új élményekkel és nem unjuk meg egymást. Érted?
- Igen, teljesen.
Egész úton beszélgettek, majd a fiú felajánlotta, hogy hazakíséri. Milli beleegyezett.
- Nos, itt lennénk.
- Igen, látom. Van már terved holnap estére? Mától délutános vagyok, így 10 után már ráérnék valamire, persze ha van kedved – kérdezte kicsit félénken.
- Mire gondoltál?
- Igazából csak most jutott eszembe, szóval még nem sok mindenre. Kései vacsora? Vagy sétálhatnánk, esetleg lemehetnénk a Kiwibe. Bármi, amihez kedved van.
- Enni nekem olyankor már kicsit késő van, meg egyenlőre nincs kedvem a hangos helyekhez sem – ez az egy hét kicsit lehangolt. A séta viszont jól hangzik.
- Örülök. Megfelel, ha negyed 11-re idejövök? Plusz – mínusz 10 perc, sosem lehet tudni, kit hoznak be.
- Ne is mondd – Milliben egy pillanatra újra megelevenedett az elmúlt hétvége – Igen, így jó lesz. Akkor várlak este!
- Oké, szia! – mondta és adott neki egy puszit, majd elment.
- Brigi! Mit csinálsz holnap délután? – kérdezte a telefonban, amint beért a házukba.
- Eddig nincs semmi programom. Miért?
- Gábor azt hiszem randira hívott. Mindenesetre sétálni megyünk holnap este.
- Na, ez tök jó. Végre lesz valami. Tőlem mit szeretnél?
- Gyertek át Nitával, aztán találjuk ki, mit vegyek fel, ami se nem túl egyszerű, de nem is vagyok benne végzet asszonya. Nem mintha lenne olyan ruhám.
- Oké. Mikorra menjünk?
- Mondjuk 7 és 8 között.
- Olyan későn?
- Délutános, szóval csak 10 után jön értem.
- Értem. Nos, akkor felhívom Nitát és holnap este találkozunk. Szia!
- Rendben. Szia!

Miután átöltözött, úgy döntött bemegy Dávidhoz. Fél óra múlva már az ágya mellett állt.
- Szia, Dávid!
- Szia!
- Hogy érzed magad?
- Szerinted? Mint akin átment az úthenger. – mondta lassan, kicsit viccelődve.
- Látom, a jókedved legalább megvan.
- Ennyi gyógyszer meg fájdalomcsillapító után te is repülnél.
- Mondott valami újat az orvos?
- Semmit. Viszont nézd a kezem! – mondta, majd ujjait lassan megmozgatta.
- Jaj, de jó! Akkor tornával tényleg rendbe lehet majd hozni.
- Az orvos is ezt mondta. Még szerencse, hogy balkezes vagyok. A doki szerint a sulit is folytathatom ősszel, csak rendszeresen kell járnom tornára. Viszont, a gyógyulásomtól függően lehet, hogy még tolókocsit fog ajánlani a napközbeni mozgáshoz.
- Örülök a jó hírnek – mosolyodott el Milli. – Valamit el kell mondanom. Szeretném, ha tőlem tudnád.
- Igen?
- Találkoztam valakivel. Semmi nincs egyelőre köztünk, de azt hiszem, hamarosan lehet. Úgy érzem, tudnod kell róla.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Sokáig reménykedtem, hogy vissza tudjuk hozni azt, ami volt, de megértettem mennyire megbántottalak a tetteimmel. Annak is örülök, hogy egyáltalán most itt vagy.
- Csak szerelmes nem vagyok már beléd. Barátok maradhatunk.
- Megpróbálhatjuk.

Egy órát maradt még, majd hazament. Ebéd közben kisebb vitába bonyolódott szüleivel, mivel ők nem igazán értettek egyet lányuk udvarlóinak számával. Végül megegyeztek abban, hogy elég nagy már ahhoz, hogy egyedül döntsön, mit csinál, bár tudta, ettől még nem támogatják, hogy egyszerre két fiúval kavarjon.
Az idő gyorsan elszaladt. Másnap fél hat körül elment zuhanyozni, megmosta a haját, aztán várta, hogy barátnői megérkezzenek.
- Mit szólsz a farmer plusz póló pároshoz? – kérdezte Nita.
- Az annyira átlagos. Attól többet szeretnék.
- És a lila ruhád? Az gyönyörűen áll rajtad. – javasolta Brigi.
- Na, az meg a másik véglet. Nekem az túl alkalmi.
- Brigi! Túrjuk fel a szekrényét és lássuk, mije van – mosolygott Nita. Tíz perc után szinte egyszerre akadtak a tökéletes ruhadarabra Milli szekrényének mélyén. Egy halványabb sárga top, csipke szegéllyel.
- Ez meg a térdig érő farmered és le sem tudja venni a szemét rólad.
- Igazatok van, ez így szuper.

Miután a lányok elmentek, evett egy keveset, átfésülte a haját, majd ráérősen kisminkelte az arcát. Mire mindennel végzett már 9 óra volt. Berakta kedvenc lemezét a lejátszóba, majd néhány nagylányújsággal a kezében ledőlt az ágyára. 10 után kiment a nappaliban, hogy hallja, ha jön Gábor.
Fél 11-kor végre kopogtattak az ajtajukon.
- Szia! Bocsáss meg, hogy ennyit késtem. Az utolsó pillanatban behoztak 5 embert, autóbalesetük volt.
- Hello! Semmi baj, megértem.
- Indulhatunk? Nagyon csinos vagy – tette hozzá, mikor már az utcán voltak.
- Köszönöm – pirult el Milli.
- Hogy vagy?
- Jól – mosolygott – Voltam bent Dávidnál tegnap, ma meg nem is tudom… leginkább semmit sem csináltam. És te?
- Kicsit elfáradtam, meg a végén hajtós volt, de már vége. – Millit foglalkoztatta egy kérdés és úgy döntött ezúttal nem halasztja el.
- Mesélsz nekem a szüleidről? Azt mondtad, mostohatesód van, tehát gondolom elváltak.
- Nem, sajnos nem váltak el. 8 éves voltam, mikor az anyám meghalt.
- Jaj, nagyon sajnálom – bárcsak ne kérdeztem volna meg – gondolta magában.
- Semmi baj, az elmúlt 18 év alatt már volt elég időm feldolgozni. Már egy ideje betegeskedett, de mire az orvosok felfedezték, hogy rákja van, az utolsó stádiumban volt. Apával ketten maradtunk. 16 voltam mikor egy este leült velem beszélgetni. Elmesélte, hogy találkozott egy nővel. Pár héttel később bemutatta nekem Icát. Szimpatikus volt első látásra, megértettem, hogy apám még szereti anyámat is, de ideje továbblépnie. Icának volt egy 7 éves kislánya, Kriszti. A férje a lány születése után nem sokkal elhagyta őket, azóta sem hallottak róla. Egy évvel később összeházasodtak. Kriszti mindig is csodálattal nézett fel rám, a bátyjára, hamar megszerettük egymást. Abban a lakásban éltünk, ahol ma reggel is voltam. Miután befejeztem a gimit, apám itt kapott állást, így ők ideköltöztek, én pedig megkaptam a lakást, hogy lakjak ott, amíg tanulok. Nem sokszor jöttem el hozzájuk, élveztem a függetlenséget. Két éve egy téli estén Kriszti sírva hívott fel. Apa és Ica síelni voltak a hétvégén, és ahogy jöttek hazafelé, megcsúsztak a jeges úton és egy teherautóval ütköztek. Icát még bevitték a kórházba, de a belső vérzését nem bírták elállítani, apám pedig a helyszínen meghalt. – Itt egy kicsit elhallgatott, látszott, hogy a könnyeivel küszködik. Milli önkéntelenül átölelte és adott egy puszit a fiú szájára. Így álltak pár percig, majd folytatták sétájukat. – Ica egyke volt, már csak az anyja élt, de ő is öregek otthonában van. Krisztivel, a szociális gondozóval és Ica legjobb barátnőjével, Marikával – akivel egy lépcsőházban laktak – megegyeztünk, hogy én leszek Kriszta gyámja. Marika megígérte, hogy mindennap ránéz a húgomra, én pedig jövök, amilyen gyakran tudok. Így megúsztuk az állami gondozást. Végülis 15 évesen már el tudta magát látni és nem kellett kiszakítani a megszokott környezetéből. Marika egyedül él, többször vigyázott már a tesómra kisebb korában is és nagyon kedvelték egymást. Egy fél éve olyan időbeosztást kaptam a munkahelyemen, hogy havonta csak egyszer tudtam volna eljönni Krisztihez, szóval úgy döntöttem, változtatok. Így kerültem ide a kórházba, a lakásomat pedig meghirdettem. Ezért voltam ma is ott, jött egy vevő megnézni.
- Nem nagyon tudok mit mondani – mondta a lány.
- Nem is kell. Azt akartam, hogy tudd – percekig némán haladtak egymás mellett.

Egyszercsak Gábor megállt és szó nélkül megcsókolta Millit. Ügyetlenül ugyan, de ő is visszacsókolt. Finom volt, sokkal jobb, mint álmában. Egy pillanatra még nyelvük is összetalálkozott, de mindketten elhamarkodottnak ítéltek egy nyelves csókot. Folytatták sétájukat. – Nem fázol?
- Nem, teljesen jó így – mosolygott. És tényleg, a csóktól úgy érezte meleg járja át a testét.
Még körülbelül egy órát sétáltak és beszélgettek, majd mindketten úgy érezték, ideje nyugovóra térni. Telefonszámot cseréltek, aztán egy újabb finom csókkal elbúcsúztak egymástól.

Másnap a lányok összeültek egy reggelivel egybekötött élménybeszámolóra.
- Le vagyok döbbenve. Ez durva – mondta Brigi, miután Milli elmesélte a fiú történetét.
- Nem semmi. – tette hozzá Nita.
- Én nem tudtam neki semmit mondani. Most se.
- És akkor most együtt jártok? – kérdezte Brigi.
- Ez csak néhány csók volt! Nem jelent semmit. Legalábbis nálam. – mondta Nita.
- Kapcsolatról nem volt szó. Igazából még következő randit sem beszéltünk meg, viszont számot cseréltünk, tehát most már bármikor el tud érni.

- Norbi?
- Ne viccelj már, ez a jó a srácban, nem érdekli, Milli kivel kavar mellette. – felelte Nita.
- De előbb utóbb szakítania kell vele. Tud egyáltalán a te nyitott kapcsolatodról? – tette fel a kérdést Brigi.
- Még csak az kéne.
- Amíg nem komolyak Gábor szándékai, - mármint érted – ne állítsd félre Norbit. – javasolta Nita.
- Nem értek veled egyet. Gábor kevesebb kockázatot jelent, Norbi mellett érzelmileg jobban sérülhetsz – ellenkezett Brigi.
- Egyet értek – válaszolta Milli – Nitával. Majd kialakulnak a dolgok. Néhány csók miatt még nem akarom otthagyni Norbit, pláne, hogy ez neki oké. Meg annyira jó volt vele és nem csak a szexre gondolok. Figyelmes, kedves és hagyta, hogy én válasszak filmet.
- Hát, te tudod.
- Majd kialakulnak a dolgok. Anyáméknak sem tetszik, hogy egyszerre két „fiúm” van, de elsősorban azt akarom, hogy nekem legyen jó, aztán jönnek csak ők. Mi a helyzet Sanyival?
- Nem sok. Minden nap beszélünk telefonon. Olyan hülye tud lenni – jó értelemben –, mindig végig nevetem a beszélgetéseinket.
- Igen, nekünk is gyakran nyomja – mosolygott barátnőjével. – Jajj csajok, alig hiszem el, hogy pár hét megint mehetünk suliba.
- Az utolsó év jön, kicsit félek tőle – mondta Brigi.
- Én is – tette hozzá Milli. – Ráadásul még gyakorlatra is kell mennem közben.
- Tényleg, ez hogy van? Nálatok mért nem nyáron van?
- Azt mondják, hogy ha előző nyáron elmegyünk, akkor a legtöbb cég már igyekszik magánál tartani az embert, ami ront az évközi teljesítményénél. Az utolsó félévben pedig már kevés tárgyunk van, tehát belefér, hogy mellette még akár dolgozzunk is, azon felül, hogy a szakmai gyak alatt teljesen szabadok vagyunk a suliból.
- És tudod már, hogy hová akarsz menni? – kérdezte Nita.
- Nyílt napon már kinéztem két céget, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Nita veled mi lesz?
- Majd csak találok valamit. Végülis van két szakmám, de egyelőre jó így. Nem tagadom, hisz tudjátok, nem feltétlenül szorulok rá, hogy dolgozzak. Olyat szeretnék csinálni, ami tényleg érdekel.

Másnap délután csörgött Milli telefonja.
- Szia! Mi újság? – kérdezte Norbi hangja.
- Hello! Semmi extra. Veled?
- Velem sem. Ráérsz valamikor? Találkozhatnánk.
- Jövő héten? Elvileg igen. A szerdához mit szólsz?
- Tökéletes. Van már kedved táncolni?
- Úgy gondolom lesz – mosolygott Milli.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Szerdán várlak!
- Oké, szia!
- Szia!

Na, ez könnyen ment – gondolta magában Milli. Ekkor megint csörgött a telefonja. Meg sem nézte, ki hívja, csak felkapta.
- Na, mit felejtettél el? – kérdezte.
- Szia, Gábor vagyok.
- Ó, bocsi, csak az előbb beszéltem egy barátommal és azt hittem megint ő az.
- Semmi baj – mondta a fiú mosolygós hangja. – Hogy vagy?
- Nincs semmi különös.
- Van már programod a jövő hétre?
- Attól függ, melyik napra?
- Mondjuk szerda? Elmehetnénk moziba.
- Sajnos az pont nem jó, már elígérkeztem. Mit szólnál a csütörtökhöz?
- Hááát… Belefér, de akkor csak délután érek rá, mert éjszakára mennem kell helyettesíteni egy munkatársam.
- Nekem teljesen jó.
- Na, most mennem kell, a részleteket meg majd megbeszéljük később. Szia!
- Oké, szia!

Még mindig semmi – mondta magában. Remélte a közeljövőben nem fog ez az érzés változni, mivel jól tudta milyen a megcsalt félnek lenni. Nem akarta, hogy Gábor esetleg rájöjjön, nem ő az egyetlen „versenyző” Milli életében. Tudta viszont, hogy ha így folytatódnak a dolgok, hamarosan búcsút kell intenie Norbinak. Agya érzelmesebb fele kicsit sajnálta ezt, de biztos volt benne, hogy Gábor mellett, egy monogám kapcsolatban hosszú távon boldogabb lehet, mint a másik fiúval.