Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
laci78: hű, nem tudom mi rosszabb: a h...
2025-06-02 15:16
golyó56: Ezt nem kéne folytatni. Az els...
2025-06-02 00:25
laci78: semmi tördelés, betűleves tele...
2025-05-31 18:22
laci78: az alapsztori még azt mondom o...
2025-05-28 15:08
gezu98: A kisebb helyesírási hibáktól...
2025-05-27 22:54
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Történetek

2073
Tény, hogy mióta vérfarkas vagyok, könnyebben feldühödök, meg ingerlékenyebb és idegesebb vagyok. De egyéb változást nem vettem észre. De lehet, hogy már ez is gyanús lett. De tulajdonképpen ez teljesen lényegtelen. Az a lényeg, hogy nincsenek barátaim. Nincsen senkim. Teljesen egyedül maradtam. Ezen az se segít, ha telebőgöm a párnámat minden éjjel. Legszívesebben ezt tenném, de mivel tudom, hogy nem használ, nem teszem. Legalábbis igyekszem nem tenni. De sokszor nem megy, annyira el...
2134
Másnap kirándultunk a Holt tengerhez. Ez is emlékezetes maradt számunkra. Amint vonultunk a Jordániai Izraeli határt elválasztó Golán fennsíkot hosszában elválasztó drótkerítés mellett a következő látványban volt részünk. Jobbra néztünk, gyönyörű banán, pálma és olajfaültetvényektől zöldellt a táj. Balra nézve kopár sivatagot láttunk mindenütt. Idegenvezetőnk, Anna, elmondása szerint több lépcsőben vezették a vizet, átemelő szivattyúkkal csatornákon át a Genezáreti tóból és az egyik hét...
4391
A lány elátkozta magában a pillanatot, amikor rajongójává vált az együttesnek. Összeszorította a szemét, hogy ne lássa a férfi eltorzult arcát maga előtt. Azt hitte, nem érheti nagyobb fájdalom annál, hogy a szíve darabokra tört, de tévedett. A férfi ott lenn brutális kegyetlenséggel szakította szét, újra és újra beléhatolt, minden egyes lökésénél nagyot nyögött. A lány sikítani akart a fájdalomtól, mégsem tette, próbált valami szépre gondolni, valamire, ami tegnap még az övé volt, a boldogságra,...
2459
Már beesteledett, amikor megpillantottuk Jeruzsálem magas, hófehér, mészkő városfalát a magaslaton, ahová a város épült. Az esti kivilágításban pompázó város fényei közül kiviláglott az aranykupolás Al Aksza mecset és szemben vele egy Gyönyörű Múzeummecset, csillogó kupolája. A buszban felcsendült az Alleluja című csodálatos karének, mely még felemelőbbé, meghatottabbá tette Jeruzsálembe való bevonulásunkat. A szerpentinen felaraszolva elérkeztünk a jaffai kapuig. Itt már megkettőzött...
Eva
2342
Négy évig ez volt az iskolám… Milyen furcsa, hogy most már nem járok többet majd ide. Négy csodálatos évet töltöttem itt sok kedves osztálytársaimmal. De a legeslegjobb mindvégig Eva volt. Sajnos ezt sohasem mondhatom már el neki. Tegnap örökre eltávozott közülünk…
13488
Játszadozni kezdtem bimbóival. Óvatosan fogaim közé vettem, és harapdálni kezdtem, majd szívogatni és nyalogatni. Éreztem, hogy tetszik neki, amit csinálok, hisz a teste jelezte. Még soha nem csináltam ilyet, de mégis tudtam, mit kell tennem. Egyik bimbóját a másik után nyaltam, és szívtam. Kezdtem elveszíteni a fejemet. Már nem tudtam gondolkodni, csak azt tudtam, hogy akarom őt! Teljes egészében! És nagyon. A hasát kezdtem el csókolni, és nyelvemmel izgatni. Teste megfeszült a vágytól.
3023
- Ez lehetetlen. Az Anoptherion lakatlan bolygó!
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...
1967
Nekivágtunk hát utolsó utunknak a nyáron. A lovak halk nyihogással jelezték izgatottságukat. Mindannyian csöndben voltunk csak a fák susogását lehetett hallani és a lovak patájának hangját, ahogy a falevelekkel borított földúthoz érnek. Nem volt kétség, közeledett az ősz. Már az út negyedén jártunk, mikor vágtára fogtuk bajtársainkat. Vad száguldásba kezdtünk, mintha soha véget nem érő út vette volna kezdetét...
1576
Mielőtt még elkezdtem volna szerencsétlenkedni a kiszedésével, észrevettem, hogy a bal alkarom alján véres a blúzom. Leakadtam és lassan kimeresztettem a szememet.
- MI… EZ?! – mondtam hangosan, és a párkányra néztem. Egy kicsi vértócsa volt rajta. Csak azért nem vettem észre az előbb, mert a párkány elég sötét árnyalatú.
- Úristen Lora… - futott végig az agyamon.
Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy ez az ő vére. Mondjuk női megérzés.
HA-HA-HA! Én meg a...
1858
Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is...