Történetek

- Ez lehetetlen. Az Anoptherion lakatlan bolygó!
- Az volt, de a háború alatt elkezdték benépesíteni. Mint mondtam, a Föld elveszett. Senkinek sem áll szándékában egy sugárzó sárgolyón élni, nem gondolja?
Hogy lehettünk ilyen vakok, hisz igaza van. Na de ez lehetetlen, hogy lehet, hogy a vezetőség nem tájékoztatott erről, hogy lehet, hogy ilyen titokban zajlott az egész, hisz az űrhajókat észlelték volna a marsi szkennerek, és se perc alatt leadták volna a hírekben...
...

Nekivágtunk hát utolsó utunknak a nyáron. A lovak halk nyihogással jelezték izgatottságukat. Mindannyian csöndben voltunk csak a fák susogását lehetett hallani és a lovak patájának hangját, ahogy a falevelekkel borított földúthoz érnek. Nem volt kétség, közeledett az ősz. Már az út negyedén jártunk, mikor vágtára fogtuk bajtársainkat. Vad száguldásba kezdtünk, mintha soha véget nem érő út vette volna kezdetét...

Mielőtt még elkezdtem volna szerencsétlenkedni a kiszedésével, észrevettem, hogy a bal alkarom alján véres a blúzom. Leakadtam és lassan kimeresztettem a szememet.
- MI… EZ?! – mondtam hangosan, és a párkányra néztem. Egy kicsi vértócsa volt rajta. Csak azért nem vettem észre az előbb, mert a párkány elég sötét árnyalatú.
- Úristen Lora… - futott végig az agyamon.
Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy ez az ő vére. Mondjuk női megérzés.
HA-HA-HA! Én meg a...

Elindultunk hát szokásos utunkon, amit már oly sokszor megjártunk. Verőfényes napsütötte meleg délután volt. Minden szép volt. A Táj is színesbe borult. Felfele tartottunk, fel a töltéseken. Lovaink prüszköléssel jelezték elégedettségüket. Lovam le-föl kapkodta fejét, amivel csak engem bosszantott, akár hányszor beletépett a karomba. Nem haragudtam rá… inkább nevettem. Élvezte a játékot, ahogy én is...

Tudom, csak 14 éves vagyok, jó esetben az életemnek még csak a negyedét éltem le... Tudom, sokan nem ismernek el. Azt is tudom, hogy sokan nem fogják elhinni azokat a szavakat, melyeket leírok, de úgy érzem, hogy megtanultam mi az a szeretet, szerelem, boldogság, melyekre más ember akár egész életében is a választ keresi! Igen, egész életében, mert hány olyan ember van a világon, aki kétségbeesetten keresi a boldogságot, mely lehet akár egy jó karrier, sok pénz, egy drága autó vagy lakás,...

Gondoltam magamban, de jó lenne megérinteni a harisnyás lábát. Nem kellett sokat várnom, hogy teljesüljön a vágyam, mivel minden második pillantásom a lábaira vetődött, amit hamar észrevett Viki, ezért úgy helyezkedett, hogy a lábujjaival hozzáérjen a kezemhez, majd amikor hozzáért elkezdte vele simogatni. Nekem se kellett több, kinyitottam a tenyerem és a talpa alá csúsztattam. Éreztem, ahogyan a finom puha tapintású harisnyás talpa jólesően simogatja a tenyerem. A másik kezemmel megfogtam...

A kis nő igencsak értette a szerelem módját. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt ez nekem, és mindjárt visszanyertem lelki egyensúlyomat. Mikor a második menet után aléltan feküdtem, akkor a kisördög bujkált bennem, és mutogatva rávettem a nőt, hogy a papnak valószínűleg kéjes álmától merevedő furulyáját próbálja egy kicsit kezelésbe venni, és elősegíteni az ejakulációt. A nő ráállt a dologra, és húsos ajkai közé vette a pap furulyáját. A pap azonmód meg is könnyebbült, de a nő mohósága miatt...

Halk zene szólt, egy brazil zeneszám, egy H’oda zenéje. A pincér, mivel capoerista volt, ezért már betéve tudta a dallamát és a szövegét. Ezt dúdolta, miközben a baklaváját nem igazán fogyasztó férfit figyelte. Unalmában el kezdett gondolkodni – nem, mint ha nem tenné egyébként -, hogy vajon tényleg drogossal áll szemben, vagy csak egy divat-depresszióssal? Vagy valami tényleg elromlott az életében?

Minden egyes Veled töltött perc, számomra mindennél többet jelentett.
Még abba is beletörődtem, hogy a focilabda mérkőzések helyett, a Te kedvenc sorozataidat nézzem.
Még a tojásrántottát is én készítettem el magamnak vasárnapokon.
A zoknijaimat sem dobáltam össze-vissza, hanem szépen berakosgattam őket a fiókos szekrénybe.
Melyik férfi csinálná ugyanezt, mint én?

Azt mondják, a legszebb dolog az életben a szerelem.
Általában minden tizenéves naiv lányka így is gondolja, amíg bele nem fut egy szörnyű szerelmi "katasztrófába"...