Történetek

Lassan vékonyultam.
Visszakaptam a hosszú, hosszú évekig nélkülözött, nem-emberi-bőrt.
Menyire hiányzott már!
Lassan tíz éve, hogy elvállaltam ezt a feladatot.
Embernek lenni...

- Ússe várja meg magát, mit sopánkodik?! Életébe se várt soha magára – zavarta meg az ájtatos hangulatot egy szomszédos sírnál álló, hajlott korú asszony – mindig szerette a friss húst – húzta ki magát nylonotthonkájában...

Amilyen kemény volt, félt is kicsit, hogy mindjárt ennyi is lesz, de a férfi pár pillanat után el is hátrált, felállította a lányt, és újra vadabb tempóra kapcsolva letépte a lány nadrágját, a lift falához szorítva felemelte és bámulatos hirtelenséggel beakasztotta neki...

Évekkel később újabb útra indultam hazafelé. De ekkor már nem te fogtad a kezem, nem rángattam a kabátod alját, ha szólni akartam, s nem voltak csöndesek a léptek. Otthon, még akkor eltettem a könyvet egy dobozba. A dac elnémította bennem a könyv illata iránti vágyat, s csak évekkel később vettem újra elő...

Most tételezzük fel, volt gyermeke és felesége Jézusnak, ezek után hova menekülhetnek?
Természetesen a Római császárság fennhatósága alatt álló Európába, ahol nem csak mint zsidót utálnák, de mint keresztényt is lazán felkoncolnák.
Aki ezt beveszi az vagy nagyon naiv, vagy ütődött, vagy pontosan ezt akarja elhitetni a világgal és akkor tuti a történelem, a jog a felsőbbrendűségre...

Talán, ha gyorsan elszaladna mellette nem lenne semmi baj, gondolta. Gyorsan elfut mellette és túl lesz rajta, nem történik semmi rossz. De Danny egyre csak ment előre és a konnektor is makacsul közeledett...

Ezt a társaságot csak a zene szeretete hozta össze. Minden zenét elfogyasztunk, de máshogy esszük a gyorsmenüt, máshogy gyönyörködtet az ünnepi asztal változatossága. A lényegen mit sem változtat. Igényt kielégítő elégia… Szükségleti cikk...

Az ötvenes férfiak sosem haza mennek, ha így sietnek – jut eszembe, ahogy utána eredek. A nő és ő valami régi kapcsolatban lehetnek, talán az ürge tanította, éreztem benne valami hasonlót. Viszont a fáradtságnak hála, talán innom sem kell. Útközben rágyújtok, aztán a második szívás után eldobom. Az az érzésem, még így okádás előtt, hogy nem csak ketten megyünk ugyanoda, hogy nem csak én követem őt...

A pasas meglendítette a baltát, hogy lesújtson. Zoli azonnal lebukott, a fejsze a bal válla mellett hasított a levegőbe, kis híján elkapta a bal karját. Amint félreugrott, a férfi bal marka megragadta a nyakát, és keményen nekicsapta az ajtónak. Zoli köhögve, kapálózva próbált kiszabadulni a szorításából, de hiába csépelte a kezet, tulajdonosa vigyorogva zárta összébb az ujjait a nyakán...

Lábdobogást hallottam. Szapora léptek zaja verte fel a békét, s mint mikor a sima tükrű tóba kavicsot dobunk, úgy változott meg hirtelen minden. Hallottam, ahogy a tündérek pisszegni kezdenek virág-lakásaikban, és a szirmok közül lesik az eseményeket. A manók a fűbe lapulva sugdolóztak, és az erdő felé néztek...