Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Misztikus novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Történet egy erotikus festmény elkészítéséről.
Egy nem szokványos Cuckold történet.
Friss hozzászólások
rpeter: Szia! Köszönöm az észrevételei...
2025-07-05 22:40
laci78: a -ba és -be =/= -ban -ben. #f...
2025-07-05 14:41
HentaiG: Làtom neked tetszik,aminek örü...
2025-07-02 03:41
gezu98: Nem nagy eresztés.
2025-07-01 16:28
gezu98: Nulla.
2025-07-01 16:28
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Tündérmese

Tegnap este kimentem a mezőre, ami ott nyúlt el a sötét erdő mellett. Talpam alatt a zöld fű, fejem felett az éber csillagok figyelték lépteimet. Néha el-elszaladt mellettem egy-két manó, kik a harangvirágok közt kergetőztek. Körbenéztem. Nem láttam senkit. A Hold ragyogott az égen, figyelmeztetve arra, hogy nem vagyok egyedül, és hogy figyel engem. Nyugodt, és méltóságteljes némaság volt az övé. Leheveredtem, arcom a fényeknek fordítottam, és csak bámultam azt a sok kis pöttyöt az égen. Ők visszatekintettek rám, és vidáman integettek. Én meg elmosolyodtam.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy kis tündér veszekszik velem, mert épp a virága és közte feküdtem, és most nem tud hazamenni. Bocsánatot kértem, és arrébb feküdtem. A tündér meg sértődötten megköszönve fáradozásomat, visszavonult. A virágkelyhekben kigyúltak a mécsesek. Most a mező az eget tükrözte, mintha versengene, hogy ő is tud úgy ragyogni, mint az a csillagos lepedő. De lefölözni nem tudta, hanem saját szépségével utolérte távoli testvérét. Most két ugyanolyan otthon között feküdtem. Majd farkasok hívták a párjuk a Hold árnyékában, és én felültem. Lábdobogást hallottam. Szapora léptek zaja verte fel a békét, s mint mikor a sima tükrű tóba kavicsot dobunk, úgy változott meg hirtelen minden. Hallottam, ahogy a tündérek pisszegni kezdenek virág-lakásaikban, és a szirmok közül lesik az eseményeket. A manók a fűbe lapulva sugdolóztak, és az erdő felé néztek. Figyeltek a farkasok is.

És én csak ültem, és néztem. Vártam. Aztán megpillantottam egy alakot. Magas volt, szép, tekintélyes, s valami különös fény vette körül. Nem tudtam akkor, de később hallottam, hogy angyal volt. Az ő lépteit hallotta a világ apró népe. És én. Csak bámultam rá, de ő nem vett észre, sem senkit, aki körülötte hajbókolt, vagy lapult csendesen. Maga elé meredve járt, határozott léptekkel. Barna, göndör haját arcába fújta a lágy szellő, s talán ez a pajkos fiatal vihar, talán mást fújt könnyeket a szemébe. Sebesen haladt, mégsem tűnt soknak a távolság, amit megtett. Nem nézett körbe. Potyogtak a könnyei, és ment, csak ment, ment rendíthetetlenül. Felálltam volna, megnéztem volna hova megy ez az ismerős ifjú, de nem mertem megmozdulni. Igazából időm sem lett volna rá. Újabb nesz ütötte meg a fülemet, s hallottam, ahogy egy tündér pityeregni kezd. Valaki ismét kilépett az erdőből. De ő nem ment el, nem rohant, mint az előző, hanem megállt a fák alatt, és hallgatott. Aztán magam sem tudom miért, de meglepődtem.

Énekelni kezdett. Úgy énekelt, ahogy én, vagy te szoktál, csak sokkal de sokkal szívbemarkolóbban. Ahogy meghallottam, megremegett a kezem, és a szívemhez kaptam: dobog-e még? Éreztem, ahogy ketté szeretne repedni, vagy megszakadni, de nem történt semmi ilyesmi. Dobogott. Egy szürke ruhás nőt láttam ott, ő énekelt. Kezében pergamen, azt szorongatta. Ő is sírt. Az ágak közül kiröppent egy kis tündér, és a nő vállára szállt. Megsimogatta könnyes arcát, és egy nyakláncot kötött a nyakába. Hallgatott az erdő. A mezőn egy pisszenést nem lehetett hallani. A csillagok megszeppenten húzódtak vissza, most nem kacsintgattak. A Hold meg csak fénylett, és figyelt bennünket. Komoran, méltóságteljesen. Sokáig ültem, és hallgattam a távolodó léptek zaját, és azt a furcsa éneket, aztán haza kellett mennem.

Az éj közepén beröppent egy szentjánosbogár, és világosság lett az ágyamnál. Három tündér ott aludt az ablakpárkányomon. Én meg csak feküdtem az ágyamban, kezem a fejem alatt, és nem tudtam megszabadulni az emlékektől. De azt tudtam, hogy a lány nem mozdult onnan, és kezében a pergamennel, körülvéve a néma lényekkel, még mindig énekel.
Hasonló történetek
22518
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
31071
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

tiger1 ·
Szia :) ez a történet meseszép, csak így tovább!;)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: