Történetek

Érezte, hogy a férfi többet akar, de nem bánta. Átvágtak a Napos tisztáson, majd befordultak az erdészházhoz vezető útra. Anne érezte, hogy a férfi a fenekét, és ki, kivillanó bokáját nézi, és már alig várta, hogy széttegye a lábát neki. Nem értette, hogyan kívánhatja Tom és Billy után ezt a férfit is, de úgy érezte, hogy ez valami kárpótlás azért, mert megkergették. De, ami a legjobban izgatta az volt, hogy ez a férfi a bájital nélkül is kívánta...

Valahol mélyen a szívemben nyomaszt ez a táj. Ha szólni kellene, inkább hallgatok. Tiszteld a csendet. Kérlek, mond, hogy te is így gondolod. Hol vagytok nyári éjszakák, melyek oly bölcsen tűrték a halk suttogást, ami kettőnk között zajlott. S nem azért, mert nem szabadott a hangos szó, sokkal inkább, mert mi nem akartuk...

Könyörgő pillantásokat vetettem rá, mire ő csak elmosolyodott, s fölém hajolva csókolni kezdett, vadul, szenvedélyesen. Alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam, miközben a csók hevében hirtelen valami kemény kezdte el cirógatni hasam, és örömmel nyugtáztam, hogy már kedvesem is mindenre készen áll. Lassan, kicsit célzásként is, felhúztam egyik térdemet, miközben még vadul csókolóztunk. A válasz nem váratott sokat magára...

Folytassuk ma a Halloween-partit ezekkel a történetekkel, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

Már fogtam az ollót, hogy „szájat” vágjak a zacskónak; miközben az üvegtálat a közelembe helyeztem, és kiborítottam a mogyorót.
Legnagyobb megdöbbenésemre, nem csak azt.
A halom tetejére, egy halovány, vastag só réteggel borított, lyukas lebeny is rákerült. Gyorsan letéptem a kéztörlőtekercsről néhány lapot, és azzal fogtam meg az idegen testet. Megfordítottam a tenyeremet, és szétnyitottam az ujjaimat. Nem akartam elhinni azt, amit láttam. A sokktól, majdnem összeestem. Ahogy...

A Roxfort Expressz már bent állt a vágányon. A piros mozdony dudált és pöfékelt. Felnőttek és diákok ácsorogtak a peronon egymástól búcsúzkodva és ígérve, hogy mihamarabb küldenek majd levelet. Csak a közelebb állókat lehetett felismerni a vonat füstjéről. Gyerekek indultak, hogy csomagjaikat felpakolják valamelyik fülkébe. Elsősök szomorkodtak az elválás pillanata miatt. Szülők lehelték utolsó búcsú puszijukat gyermekeik arcára. Nem fognak találkozni karácsonyig...

- Jó reggelt – köszöntem Gwen-nek, aki szerintem már két órája a konyhában sündörög. Már kitapasztaltam, hogy ez a szokása, elég aktív a csaj és pont apa ellentéte. Apa barna hajú, barna szemű, középkorú kissé zavarodott elméjű pasas. Író a szentem, habár ilyen hiányos memóriával nem értem, hogy tud egyáltalán egy mondatot értelmesen leírni, mindenesetre megjelent már egy csomó könyve és szégyenszemre egyet sem olvastam el. Unalmas társadalompolitikai tartalmú ömlengések a nemzet hanyatlásáról...

- Üljön le, kérem, mindjárt bejön valaki, és felveszi a vallomását!
Leültem a kemény és hideg székre, és vártam. Vártam. Vártam, és már-már azt hittem, hogy megfeledkeztek rólam, amikor is bejött egy pocakos, kopaszodó, idősödő férfi, művelt egy alak, mosolygós, ami alapból nem volt baj, de ebben a szituációban eléggé bántóan hatott.
- A bűn feladja önmagát – mondta mosolyogva. – Na, akkor mondja csak el szépen, lassan, kimérten, hogy mit csinált! – leült velem szemben,...

Szeretek a reggeli ködben sétálni. A nap sugarai átszűrődnek a felhők habos fodrai között és káprázatos fényjátékkal örvendeztetnek meg. A házak közt egy kistestű macska szalad végig az utcán, mintha fiatal lány lenne, aki éjszaka kimaradt a tiltás ellenére kedvesével és még a szülők ébredése előtt belopózna szobájába...

Ahogy gondolkodom halk puffanásokat hallok a fal másik oldaláról.
- Fegyverlövések.
Előkaptam a gyűrűket, és megpróbáltam bejutni a központi hálózatba. Nem volt könnyű, mert elég biztonságosra csinálták, de mintha valaki már járt volna előttem, mindenfelé elszórt töredék forráskódok voltak a programban. A tűzfal nem is működött. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért egyszerűen csak az összes ajtót kinyitottam, tekintet nélkül arra mi van mögöttük.