Történetek

- Jó reggelt – köszöntem Gwen-nek, aki szerintem már két órája a konyhában sündörög. Már kitapasztaltam, hogy ez a szokása, elég aktív a csaj és pont apa ellentéte. Apa barna hajú, barna szemű, középkorú kissé zavarodott elméjű pasas. Író a szentem, habár ilyen hiányos memóriával nem értem, hogy tud egyáltalán egy mondatot értelmesen leírni, mindenesetre megjelent már egy csomó könyve és szégyenszemre egyet sem olvastam el. Unalmas társadalompolitikai tartalmú ömlengések a nemzet hanyatlásáról...

- Üljön le, kérem, mindjárt bejön valaki, és felveszi a vallomását!
Leültem a kemény és hideg székre, és vártam. Vártam. Vártam, és már-már azt hittem, hogy megfeledkeztek rólam, amikor is bejött egy pocakos, kopaszodó, idősödő férfi, művelt egy alak, mosolygós, ami alapból nem volt baj, de ebben a szituációban eléggé bántóan hatott.
- A bűn feladja önmagát – mondta mosolyogva. – Na, akkor mondja csak el szépen, lassan, kimérten, hogy mit csinált! – leült velem szemben,...

Szeretek a reggeli ködben sétálni. A nap sugarai átszűrődnek a felhők habos fodrai között és káprázatos fényjátékkal örvendeztetnek meg. A házak közt egy kistestű macska szalad végig az utcán, mintha fiatal lány lenne, aki éjszaka kimaradt a tiltás ellenére kedvesével és még a szülők ébredése előtt belopózna szobájába...

Ahogy gondolkodom halk puffanásokat hallok a fal másik oldaláról.
- Fegyverlövések.
Előkaptam a gyűrűket, és megpróbáltam bejutni a központi hálózatba. Nem volt könnyű, mert elég biztonságosra csinálták, de mintha valaki már járt volna előttem, mindenfelé elszórt töredék forráskódok voltak a programban. A tűzfal nem is működött. Nem akartam feltűnést kelteni, ezért egyszerűen csak az összes ajtót kinyitottam, tekintet nélkül arra mi van mögöttük.

- Maga tizennyolc éves. Hogy tudna felnevelni három gyereket is? Miből tartja el őket? Ha talál munkát, ki főz, mos, takarít utánuk? Ki… – türelmetlen kézmozdulattal fojtottam bele a szavakat, tudtam, hogy elég udvariatlan voltam, de nem érdekelt.
- Nem vagyok már gyerek! – csattantam fel. – Majd én mindent megoldok, maga meg törődjön a saját dolgával. Mondani könnyű, hogy nem fogom tudni megcsinálni, de akkor válaszoljon, maga mit tenne a helyemben? Nincsenek rokonaink, küldjem...

A Vacuum Industry Co. egyike a minimum 1000 csillagközi felderítő hajónak, amelyik tombdium reményében ugrándozott a téridőn át. A Bali-szigetek luxusűrhajóin kívül a többi ország és cég gyakorlatilag selejtes, rozsdás bodegákkal képzelte az eredeti tőkefelhalmozást, ráadásul olyannyira kevés volt a képzett munkaerő, hogy szinte bárkit felvettek bármilyen posztra, amire csak jelentkezett. Tulajdonképpen azon múlt ki milyen pozícióba került, hogy mekkorát tudott hazudni...

- Mit csinálsz itt egyedül ilyen későn?
A lány kicsit megijedt, így szó nélkül sétált tovább, lépteit szaporábbra véve.
- Várj, kérlek, ne félj, nem akarlak bántani. Csak meglepődtem, hogy egy ilyen fiatal lány, ilyen későn, így egyedül...
- Köszönöm, de nem kell aggódni miattam.
- De én akkor is nyugodtabb lennék, ha elkísérnélek - arra gondolt, ha a lány megint nemet mond, akkor továbbáll. Meglepődésére, és a lány szerencsétlenségére Anne ezt felelte:
-...

- A sárkányokat szinte lehetetlenség megsebezni; ám ez a kis varázstőr képes arra, hogy még a kemény páncélunkat is átvágja. Ennek ellenére, hihetetlen gyorsasággal gyógyulunk – magyarázta Tarkenzis, miközben ismét emberivé változtatta a karját, amin már egyáltalán nem látszott az imént okozott heg. – Szeretném, ha ezt a tőrt elfogadnád tőlem! Ezzel szeretnélek kárpótolni a saját fegyveredért, amit elvesztettél. Ennek a kis pengének, olyan varázsereje van, ami lehetővé teszi, hogy mindent...

- Bocsánat, de hol a számítógép, amin dolgozhatok?
- Majd elfelejtettem - elhallgatott, és hozzám dobott 3 gyűrűt. – Ez a számítógépe.
Megnéztem a gyűrűket, majd leesett az állam. Ikontechnológia. Tyű ha, ilyet még a katonaságnál sem használtunk. A mély űri felderítésnek volt ilyen kütyüje, amivel a feltérképezett területeken történő mozgásokat figyelték. Kíváncsi vagyok, mit tud a kicsike.
- Amint látom ez a szemüveg lesz a monitor...

- No akkor lássuk csak a kis betegünket. Hol is fáj?
- Már szinte mindenütt nővérke... - suttogtam, szenvedőre véve a figurát.
- Akkor először megszüntetjük itt... - és kaptam egy röpke csókot. - Meg itt is... - és finoman végigpuszilgatta a nyakamat, a vállgödrömig. Épphogy bőrömhöz érintve ajkát vándorolt lejjebb körbenyalogatta, óvatosan megharapdálta a mellbimbómat...