Történetek

- Egyszer, régen, sok évvel ezelőtt, volt egy kisfiú, aki egy teliholdas, ragyogó éjjelen kiszökött a kertbe, hogy meglesse a tündéreket, akikről az édesanyja mesélt neki. A kisfiú nem tudta, hogy a ház körüli erdő milyen veszélyeket rejteget, és elindult, hogy megkeresse a szárnyas kis varázslényeket, akik a mese szerint egy kerek tisztáson táncolnak minden holdtöltekor. Egyre beljebb haladt a sötét erdőben, míg el nem ért egy neki tetsző rétre. Leült és várt…

A vámpírokra nem lehet azt mondani, hogy szépek, vagy helyesek. A vámpírok egyszerűen csak gyönyörűek, akár nők akár férfiak, pont úgy, mint Nhaxra vagy Valo. A férfi hosszú fekete haja éles kontrasztban állt ugyan bőre hófehérségével, de ez csak tovább fokozta, amúgy sem elhanyagolható vonzerejét. Arca vékonyabb volt, mint a farkasé, de karakteresebb és abszolút nem volt benne semmi kölykösség...

- Akarlak, most, azonnal – mondta, és az ágy szélére ült, majd hanyatt feküdt, és széttárta magát nekem. Gyöngéden végig simítottam szemérmén, de ő mohón kapott merev péniszem után, és nedves öléhez igazította, így hát nem kíméltem, és tövig vágtam bele. Halk kiáltás volt a válasz. Háta ívbe görbült, szeme pedig egyszerre sugárzott hihetetlen szerelmet, és gyűlöletet. Nem mozdultam, ő pedig beharapva ajkát várta az élményt...

Kimásztam az ágyból és elindultam, hogy végrehajtsam a kakaó-tervet. Megálltam a tükör előtt, megnéztem magam, cseppet sem nézek ki jobban. Aztán szemeim az alakokat kezdték vizslatni. Valami furcsa érzésem támadt, nem tudom mitől, de határozottan így érzem...

Ez a nap nem munkáé, és nem a stresszé, hanem a békéé. Ilyenkor elgondolkodik az ember, mit kezdjen a napjával. Menjen moziba? Áhh ma nincs kedve társasághoz, egyedül bámulni egy filmet az elsötétített moziban meg végképp nem. És aztán kinéz az ablakon, és azt látja, hogy a nap ragyog, és mintha a Teremtő jókedve áradna erre a fáradt és beteg világra, hogy egy kicsit mindenki felengedjen...

- Na, és te? Hogy varázsoltál először? - kérdezte Fred Emilytől.
- Én… öhm… - tudta, hogy el kéne mondani, de mégsem tudta hogyan fogjon bele. Pedig rajta kívűl már mindenki kivette a részét a sztorizásból, most rajta a sor… - Szóval… jaj, olyan nehéz- ejtett meg egy zavart mosolyt. Miért kell mindenkinek őt bámulnia? És ő is olyan mereven néz rá, na meg Piton…

A meggyilkolt zenész ügyével nem haladtunk. Hiába beszéltünk minden barátjával, aztán minden ellenségével, olyan volt, mintha a gyilkosát aznap ismerte volna meg. Persze ez nem lehetetlen, hiszen én is már az első nap felvittem Katherinát a lakásomra...

Gyakran eltöprengek e szó jelentésén, de eddig nem igazán találtam választ. Milyen lehet? Mi jöhet utána? Ezek a kérdések gyakran foglalkoztatnak. Elképzeltem már a halált, de soha sem jutottam annál tovább, hogy minden elsötétül. Ilyenkor megborzongok. Nem is akarom folytatni, de nem is tudom. Máskor az ötlött fel bennem, mi van, ha valaki a családból, aki közel áll hozzám, meghal. Ezt gyakran előveszem, mert rájöttem, egyre kevésbé fáj a gondolat...

Amikor szeméremajkain nyelvemet végighúztam, alig észrevehető mozgásba kezdett. Lassú, hosszú mozdulatokkal nyaltam a kis- és nagyajka között. Rácsúsztattam nyelvemet csiklójára – ettől hangosan felnyögött -, és körözni kezdtem rajta. Hosszan becézgettem így...

Szerepjáték…
Izgalmas szó…
Lehetőség…
Lehetőség arra, hogy ne mi legyünk, ne Te és Én, csak egy Férfi és egy Nő...