Történetek

Koromsötét volt, a félelemtől vezérelve 180 fokos fordulatot vett, és a kilincs után kutatott. Az ajtó azonban nem volt sehol, mintha a föld nyelte volna el. Ekkor meghallotta a gonosz nevetést, ami éles kacajba csapott át. Nyelt egy nagyot, nem akart megfordulni...

Igen, a dekoltázs ott virított előttem és a melltartó által kissé összepréselt mellek között még mélyebbnek hatott, mint képzeltem. Ismét egy olyan része a női testnek, ami objektíven szemlélve nem szép. Mert mi szép egy bőrfelületen? Semmi. És mégis, mégis szép és egészen odavagyok tőle, izgalmam lassan a tetőfokára hág, izzadni kezdek, szinte elvesztem a fejem, annyira belemerülök a két eltakart mell és a köztük húzódó völgy látványába...

- Az idő valójában nem létezik. Sosem volt és nem is lesz soha. Nem azért kell a Nap, mert reggel van, hanem azért van reggel, mert felkel a Nap. Az idő egy viszonyítás, az elmúlás mérésére szolgál, semmi egyébre. Az idő csak a múltat tudja meghatározni. Mikor azt mondod 5 éve halt meg, nem az éveket fejezed ki, hanem, hogy halála milyen régen volt. Azt mondom neked 1000 év múlva, és Te kételkedni fogsz benne. Következő napkelte után azt mondom, eltelt az 1000 év. A természet megújulását...

Hajlamosak vagyunk hinni Istenben. Ha tisztán, őszintén éled az életed, akkor a mennyországba kerülsz. És téved az, aki azt hiszi, hogy ez az életcélja az ilyen embereknek. Csak a boldogságot keresik, ezt a bennük létrejött saját kis lelki világot próbálják meg átadni másoknak, hogy könnyebben birkózzanak meg a világ gondjaival.
Én hiszek valamiben, szoktam imádkozni néha, lefekvés előtt, és segítséget kérek. Meg szokott valami hallgatni. Vannak rá bizonyítékaim...

Miközben fejét a lány mellei közé temette, Milli érezte, ahogy a fiú pénisze hozzányomódik a combjához. Levette a melltartóját, és miközben eldobta, vele küldte az utolsó kételyeit is. Norbi magához ölelte, majd hirtelen megfordultak. Feljebb húzta magán a lányt, úgy hogy mellbimbói éppen a szája fölött csábították, keze pedig a combján és a fenekén mozgott fel-le...

- Mi a neve? - kérdezte Lily.
- Hát te nem is figyelsz? Hol járnak a gondolataid Lily drágám? - mormolta Christine.
- Sarah Pitont mondott McGalagony - válaszolt Alice, miközben ő is a széken ülő lányt pásztázta.
- Miért gondolkodik ennyi ideig a Süveg? - aggodalmaskodott Lily szokásához híven.
- Biztosan több házba is megfelelnek a tulajdonságai - tippelt Alice...

Nem tudja, melyik szoba felé induljon. A gyilkosnak annak idején szerencséje volt vele, hiszen ő akkor nem tartózkodott a házban, neki most végeznie kell a nagyobbik gyerekkel is. Pillanatnyi hezitálás után dönt, jobbra fordul, és a szomszédos szoba kilincsére teszi a kezét. Semmi neszt nem okoz, amikor kinyitja az ajtót...

- Arra gondolok, lehetne rosszabb. Hála a szervezet konstans voltának, helyhez kötöttségének és az agyvelő alapvető konzervativizmusának. Ám muszáj végigjátszani ezt, végtére is a gondolataink egyetlen nagybetűs Magántulajdonunk.
A szabadság rabság. A rabság unalom...

- Figyelmet kérnék! Szólnék pár szót. Ha beszéd lenne, akkor úgy kellene kezdenem, hogy kedves rokonok, barátok, ismerősök és munkatársak. De szavaimat nem annak számom, így engedjétek meg mondanivalóm efféle kezdését. Kedves barátaim. Köszönöm, hogy eljöttetek és velünk örültök ezen a napon. Hosszú út vezetett el idáig, és tudom, egyedül sosem sikerült volna. Egész életemben a hit ereje vezette gondolataimat és cselekedeteimet. Én sok mindenben hiszek, amiben az emberek nem, és elvetem...

Nem kezdtem el rohanni, nem lett volna értelme. Megszorítottam a botomat a köpenyem alatt. Megpróbáltam a legkisebb neszre is odafigyelni, nem az első dolog, hogy egy ilyen szörnnyel állok szemben, de remélem hogy nem is az utolsó. Ha még fiatal könnyű dolgom lesz, de ha már tapasztaltabb vérfarkassal állok szemben, lehet, hogy itt hagyom a fogamat...