Néha szeretni nehéz - 3. rész

- Na ne, Remus, ezt te sem gondolod komolyan! - Egy vörös hajú lány és egy sápadt, barna hajú fiú, egy csoport fiatalabb élén éppen a griffendéles torony felé tartott.
- Lily, nem értelek - kezdte a fiú már vagy tizedjére - hogy lehetsz ilyen kis butus. A lányok kilencven százalék megveszne érte, ha James egyszer is a randizni hívná.
- Éppen ez a baj, hogy meg is vesznek és utána már nem is lesznek többé normálisak - vágott vissza gonoszul a lány.
- Ezt meg, hogy érted? - Remus sejtette, hogy nem jelentenek valami jót ezek a szavak.
- Nézd, lehet, hogy te vak vagy, hiszen a barátja vagy. Csak a jót látod meg benne, de távolabbról figyelve körülbelül így néz ki a helyzet: Nagyságos James Potter, az iskola sztárja, a kviddics bajnoka, minden lány álma... szóval Őfelsége éppenséggel arra használja a természettől kapott előnyös tulajdonságait, hogy hetenként váltsa barátnőit, akik közül valószínűleg egyet sem szeret. Megunja a külsejét egy hét alatt és dobja. Aztán megtetszik neki egy másik lány. Miért ne? Azt is elcsábítja, lefekszik vele, aztán kész, ennyi. Jöhet a következő. Hát normális ez? Szerinted normális? Ki tudja hány lány lelkét törte már össze... - a lány arca gúnyos fintorba rándult. Végre elmondta valakinek, mit gondol Potterről. Most már megkönnyebbülten nézett a fiú szemébe.
- Ugyan, Lily, látod te is bevallod, hogy azért egy hét is megéri vele. Egy hétig lenni az "iskola sztárjával, a kviddics bajnokával és minden lány álmával"... Ez azért nagy dicsőség, nem gondolod? Még ha csak egy hétre is. Legalább egy hétig irigykedjen rád a többi lány. Na mit gondolsz?
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Mit gondolok? Hát azt, hogy egy kirakatfiúval járni egy hétig nagy szégyen. Ne is próbálkozz, Remus, ez nem fog összejönni. Potter küldött? Valld be, hogy ő! Tudod mit? Azt üzenem neki, hogy szálljon le rólam, mert ha nem, nagyon megbánja. És mondd meg neki, hogy azt üzenem neki hogy ő nem más csak egy érzéktelen tuskó!
- Nyugi, nyugodj le, túlreagálod a dolgot. Csak mert mondtam neked néhány jó dolgot róla, nem kell rögtön mindenféle rondaságnak elmondani. Ő is csak ember, Lily. Bár igaz, hogy a barátnőit gyakran váltogatja, de nem gondolod, hogy pont azért, mert mind csak ragad rá és egy sem úgy bánik vele, mint egy normális emberrel? Igazad van, azt hiszem, Jamesnek szüksége van valakire, akiért meg kell küzdenie. Hidd el tud ő szeretni, ha őt is szeretik. Szeretik és nem a lába elé rogyva esedeznek a következő kívánságáért. A barátait például nagyon tudja szeretni... - Már majdnem elérték a griffendéles tornyot. - Arra a kis barátságra, ami köztünk van kérlek, hogy még ha ellenzed is a randit, szépen mondd meg neki és ne vágj mindenféle rondaságokat a fejéhez.

Lily beleegyezően sóhajtott. Remus nem is tudja, hogy ő tud a fogadásról. Tudja, hogy egy zacskó mindenízű drazséért akarják őt. Felemelte tekintetét és a fiú arcát vizsgálta. Azt hitte normálisabb, hogy ilyenekbe nem megy bele.
Gondolkodva ballagtak egymás mellett, az elsősök zsibongva követték őket. Két perc múlva elérték a Kövér Dáma portréját. Lilyre hárult a feladat, hogy gondosan elmagyarázzon mindent a bejárattal és a portréval kapcsolatban. Néma csenddel hallgatták a lány szavait.
- A mostani jelszó pedig : Piros Őszi Falevél!
A Kövér Dáma helyeslően bólogatott, majd feltárta a bejárati nyílást. Remus bemászott elsőként és az elsősök egyenként követték. Lily megvárta, amíg valamennyien bemennek. Utolsóként Sarah Piton maradt. Bemászás előtt Lilyre vetett egy félős pillantást, mire az kedvesen rámosolygott. Egymást nézték, Sarah egy félős mosolyt küldött vissza.
- Sarah, igaz? Perselus testvére vagy?
- Igen - válaszolt halkan. - Te pedig Lily Evans vagy.
- Honnan tudtad? - Lily meglepetten nézett rá. -Szokott rólam mesélni Pers?
- Igen, néha.
- Nekem viszont sosem mesélt rólad... -Lily elgondolkodva figyelte, hogy mennyire hasonlítanak a lány arcvonásai Pitonéihoz.
- Nem szeret engem annyira. Különbözőek vagyunk. Vagyis... én különbözök a család többi tagjától. Most még inkább piszkálni fog, hogy a Griffendélbe kerültem...
- Lily! Hol vagy már? - Lupin hangja hallatszott a nyílásból.
- Gyorsan mássz be! Ezt majd még megbeszéljük - Lily egy gyengéd lökéssel besegítette a lányt, majd maga is utána mászott. A klubhelyiségben állt a kis csoport. Sarah gyorsan csatlakozott újdonsült barátnőihez, Lily pedig Remus mellé állt.
- Ez Pipogyi testvére, nem? - kérdezte suttogva Lupin a lányt. Lily homlokát ráncolva fordult felé.
- Nem Pipogyi a neve, de amúgy igen - válaszolt ugyanolyan halkan.
- Egy kis Pipogyi? - pimaszkodott a fiú, mire csak egy oldalbavágást kapott.
- Auuu
- Khm, khm. A többi információt te mondod el nekik. - Lily ezt már hangosan mondta, miközben hátrasöpörte vörös haját és komoly képpel az elsősök fel fordult, mintha ő is már nagyon várná a beszámolót. Szája szélén mosoly bujkált. Lupin ugyanis nem is tudhatta miket kell elmondani, hiszen a megbeszélésen sem volt ott.
- Ööö... izé... - A fiú megvakarta feje búbját. - De Lily én azt sem tudom mit kell elmondani.
- Ó, hát persze... - A lány úgy csinált, mintha csak most jött volna rá erre, de közben ugyanolyan pimasz csillogás jelent meg a szemében, mint az előbb a fiúéban.
- Lily! - morogta az, összeráncolt szemöldökkel.
A lány nevetett egyet, majd nagy lendülettel nekilátott, hogy minden fontos információt elmondjon a kicsiknek.

Fél óra múlva nyílt ki az egyik hálóterem ajtaja. Már Christine és Alice is ágyában volt, de égett még a villany. Csak egy ágy volt üresen. A belépő vörös hajú lány fáradtan bár, de elég feldúltan ült le rá, majd a ládája csatját kezdte el piszkálni, hogy kinyissa.
- Már mindent kipakoltam, Lily - hallatszódott a szemben lévő ágy paplanja alól.
- Ó, köszi Chris - Lily elengedte a láda csatját és felegyenesedett. Most kivételesen örült, hogy ilyen pótanyuka barátnője van, mint Christine. Hálásan rámosolygott barátnőjére. A párnája alá nyúlt és szerencsésen megtalálta a világoszöld hálóingét, majd elvonult a fürdőbe átöltözni.
- Psszt - Christine Alice felé fordult, aki a párnájára támaszkodva feküdt. - Én úgy látom valami baja van.
- Ezt meg honnan gondolod? - kérdezte suttogva amaz.
- Olyan gondterheltnek tűnik.
- Derítsük ki.
Lily éppen akkor tért vissza és elkezdte ágyán gondosan összehajtogatni tallárját. Kihúzta a pálcáját a zsebéből és elhelyezte a párnája fölötti asztalon. Gépies mozdulatokkal leporolta a tallárt és azt is pálcája mellét tette, közben végig gondolkodva meredt előre.

- Lily, van valami baj? - kezdte Alice.
- Nem, nincs én csak... - barátnői felé fordult, akik aggódó arccal figyelték - csak nagyon fáradt vagyok. Na jó az az igazság, hogy tényleg gond van. - Lily úgy nézett ki, mint aki éppen most készül sírva fakadni. Erőtlenül lerogyott az ágyára és maga elé meredt. Most jött ki rajta minden. Ő is ember volt, csakúgy mint bárki más, ugyanúgy küzdött. Erősnek tűnt, aki mindig kiáll az igaza mellett, aki mindent tud, mindig erős, akit sosem érintenek meg az élet problémái. Kevés embert avatott be abba, hogy neki is vannak gondjai, nem szerette, ha gyengének látják. Csak azoknak árulta el féltve őrzött titkait, akik nagyon közel álltak hozzá. Akikbe képes volt megbízni és tudta, hogy nem élnek vissza vele.
- Lily! - Alice odaszaladt hozzá, leült mellé és megfogta a kezét. - Mondd el! - kérlelte.
Christine is kimászott az ágyából és ő is odaült mellé. Lily arcából leszűrte, hogy ez nem kis beszámoló lesz. Lily hálásan rájuk mosolygott, örült, hogy ilyen barátnői vannak. Zöld szeme élénken csillogott, talán az éppen kitörni készülő könnyektől.
- Egy csomag mindenízű drazséért... - a lány részletesen beszámolt mindenről, egészen a vonaton történt dolgoktól kezdve. Barátnői figyelmesen hallgatták a történetet. Christine egyre inkább összeráncolta homlokát, Alice viszont félpercenként felhúzta szemöldökét csodálkozva és néha egy-két "Tényleg?" és "De bunkó!" mondatot szúrt közbe.
- ...hát körülbelül ennyi - zárta le Lily a monológját, aggodalmas pillantást vetett barátnőire.
- Nyugi, először is le kell nyugodnod - Christine felállt és egy pohár sülttöklével a kezében tért vissza. - Ezt most idd meg. Lily egy felkortyolta az italt. Máris nyugodtabbnak érezte magát. Érezte, ahogy szétterjed az ereiben a ’nemérdekel’ érzés.
- Mit tettél bele? - kérdezte gyanakodva barátnőjét.
- Szerencsére anyukám pakolt a ládámba néhány bájitalt. A Nungan-bájitalból cseppentettem bele egy csöppet. Minden nyugtalanságot képes elmulasztani.

Lily egy hálás pillantást vetett barátnőjére.
- A legfontosabb - tért a lényegre Alice -, amit te maga állapítottál meg nem olyan rég. Emlékszel?
- Nem, melyikre gondolsz?
- "Képesek magukat megszerettetni, de ők maguk nem tudnak rendesen szeretni."
- Vagy ha képesek is szeretni, csak azt, akiért meg kell küzdeniük, akit valami árán szereznek meg, nem csakúgy ingyen kapják - toldotta meg Christine a gondolatmenetet.
- Ezt már másodjára hallom ma - jegyezte meg fásultan Lily. - De az az igazság, hogy én nem akarom, hogy szeressen, nem akarom, hogy küzdjön értem! Csupán azt akarom, hogy hagyjon békén, szálljon le rólam, és ne képzelje, hogy egy csomag minden ízű drazséért megteheti, hogy egy lányt csakúgy megszerez egy napra! - Lily a lábával piszkálta a szőnyeget. - Egyszerűen csak hagyjon békén, mert én nem így képzelem el azt, hogy szeretek valakit. Mert mi ketten teljesen különbözünk, és mert tökéletesen jó volt úgy, ahogy eddig öt évig volt.
- Jajj te - Alice megborzolta barátnője haját -, nem kell ezt ilyen komolyan venni. Ne hagyd, hogy James Potter hülye dolgai, tönkretegyék a napodat. Egyszerűen kerüld el és akkor esélye sem lesz, hogy kiélje rajtad a legújabb hóbortjait.
- Ha meg hozzád szól, nézd levegőnek, és ne húzd fel magad rajta. Nem érdemli meg! - toldotta meg a jó tanácsot Christine is.
- Igazatok van! - Lily átölelte barátnőit. Nem kell ez ilyen komolyan venni, mint ahogy ő csinálja.
- De most már ideje aludni, későre jár - mindannyian bebújtak az ágyukba, és nyakig húzták a takarót. Majd Lily a intett egyet a pálcájával egy varázsige kíséretében és minden sötétbe borult.
A vörös hajú lány érezte, hogy nyugalom költözik a szívébe, most már tudta mit fog tenni. Még egy kis ideig gondolkodott, megemésztette a nap eseményeit, majd lassan álomba merült.


Lilyt másnap alig lehetett kiszedni az ágyból, rosszul aludhatott az éjszaka.
- Lily, kelj már fel! Hasadra süt a nap! Alice! Nehogy viszabújjál, már így is késésben vagyunk! - Jaj, ne csináljátok már lányok! - Christine minden erejét megfeszítve próbálta megállítani Alice-t, aki viszont azon volt, hogy még néhány percre visszabújhasson a jó meleg paplan alá.
- Csak még öt percet - mormogta Lily és a másik oldalára fordult. Ebben a pillanatban Alice-nek sikerült győzedelmeskednie és gömbölyödve összehúzta magát a paplan alatt.
- Na jó, úgy látom, más eszközhöz kell folyamodnom - Christine előkotort a ládája aljából egy könyvet, abban kezdett el lapozgatni a megfelelő varázsige után kutatva.
- Olyan hosszú, nyáron teljesen elfelejtettem, mert otthon nem kellett használnom, de így hogy megint veletek vagyok...
- Ááá ne csak a felkeltős varázsigét ne! - Alice és Lily is úgy pattant ki az ágyból, mintha rakétát szereltek volna a hátsó felükre. Christine elégedetten elmosolyodott.
- Gyorsan, gyorsan, mert már lent kéne lennünk a nagyteremben! Siessetek!
- Máris anyu - szemtelenkedett Lily, de Christine már meg sem hallotta, annyira megszokta már, hogy így szólítják.
Néhány perc múlva, mindhárman felöltözve és megfésülködve álltak a tükör előtt és az utolsó simításokat végezték magukon. Lily és Alice úgy döntöttek, hogy ma kibontva hagyják a hajukat, Christine pedig, nem is dönthetett másképp, hiszen fül alattig érő haját nem nagyon tudta összekötni.
Nevetve rontottak be a nagyterembe, ahol már csak egy-két ember lézengett.
- Te jó ég! - komolyodott el Lily. - Késésben vagyunk!
Gyorsan lehuppantak a hozzájuk legközelebbi székre és pirítóst kentek maguknak. Lily vajazta legsebesebben az tányérján heverő szeletet és közben egyre aggodalmasabb képet vágott.
- Mi lesz, ha elkésünk? Már rögtön az első nap miattunk fognak pontot levonni a Griffendéltől - Egy óriásit harapott a pirítósból, amit végre sikerült megvajaznia, bár az egyik oldalán kétszer annyi margarin volt, mint a másikon.
- Nyugi, ne aggódj már annyira, nem fogunk elkésni - próbálkozott Christine, de ebben ő sem volt biztos.
- De még az órarendünket sem kaptuk meg - aggodalmaskodott tovább Lily - McGalagony mindig akkor osztja ki, amikor a legtöbben vannak itt. Ráadásul én még prefektus is vagyok, időben itt kellett volna lennem.
- Hát nem is tudom ki akart még öt percig ágyban maradni... - Christine barátnőire nézett egy "énmegmondtamhogynemleszezígyjó" pillantással, miközben mindkét szemöldökét felhúzta. Eközben hirtelen Alice fuldokolni kezdett, mert egyszerre próbált enni és mondani is valamit. Christine egy barátságos hátbavágással segített neki lenyelni a falatot.
- Ott van McGalagony! - Mutatott a hosszú szőke hajú lány a terem sarkába, ahol valóban megpillantották a professzornőt, aki Flickwich professzorral beszélgetett. Szinte egyszerre ugrottak fel, de a verseny futásban, hogy ki ér hamarabb oda Lily győzedelmeskedett.
- Tanárnő, tanárnő! Megkaphatnánk az órarendünket?
- Hogy hogy ilyen későn, lányok? El fognak késni! Szedjék a lábukat! - Azzal tallárja zsebéből előkotort néhány órarendet és odanyomta a lányok kezébe a sajátjukat. - Hol is tartottunk? Ja igen, az elsősöket illetően...
A három lány már nem hallotta a megbeszélés többi részét, mert sietve hagyták el a nagytermet meg se nézve milyen órájuk lesz felrohantak az hálótermükbe a könyvekért. Itt pillantottak órarendjükre, Alice és Christine rögtön elkezdtek a ládájukba turkálni a megfelelő könyvek után. Lily csak mosolyogva állt, pálcáját előhúzta a zsebéből.
- Invito Alice és Christine jóslástan könyve! - Könyvek kirepültek a ládából majdnem fejbe vágva gazdáikat és Lily kezében landoltak.
- Oh, tényleg, köszi Lily. Stresszes állapotban mindig elfelejtek gondolkodni - hálálkodott Alice, miközben kihúzta saját könyvét barátnője kezéből.
- Semmi. Siessetek, mert elkéstek! - Lily odanyomta Christine kezébe a könyvét és kitessékelte barátnőit az ajtón.
- Hát te? - Nézett vissza csodálkozva Christine.
- Én nem vettem fel a jóslástant. - A vörös hajú lány szája a füléig ért.
- Micsoda?- képedt el Alice. - Te nem vetted fel?
- Hát igen. Olyan unalmas volt tavaly is, hogy majdnem elaludtam az órákon, kivéve azokat, amikor Trewney olyanokat jósolt hogy fiatalon meghalok, meg hogy, olyanhoz megyek férjhez, akit első látásra gyűlölök... Sosem jósolt jót, mindig csak rosszakat és elegem van már ebből. Ráadásul nem is szükséges felvennem, ha auror akarok lenni.
- Chris, mi miért vettük fel? - kérdezte méltatlankodva barátnőjét Alice.
- Nem tudom, de majd később megbeszéljük, mert már így is késésben vagyunk - válaszolt az és már el is tűntek a portréjukon kifelé mászva.
Lily mosolyogva nézett utánuk. Biztosra vette, hogy elkésnek, bár abba már nem volt biztos, hogy Trewney észreveszi a későn befutókat a nagy szemüvegén keresztül. Főleg, ha valamelyik kávéscsésze alján lévő kávészemek elrendezkedését figyeli éppen. Jót kuncogott a saját gondolatain, miközben visszaballagott a hálóba. Micsoda mázli, hogy nem vette fel a jóslástant! Azonkívül, hogy egy borzalmasan unalmas órától szabadult meg még tovább is alhat hétfőnként, bár délutánonként biztos több órája lesz, mint barátnőinek, mert egy csomó tantárggyal többet vett fel.
Felvette az asztalról az órarendjét és átnézte. Idén se lesz sokkal kevesebb órája, mint tavaly. A következő óra SVK, de addig még van egy csomó ideje. Lily úgy döntött, addig átnézi az SVK első fejezetét. Sosem árt, ha tudja miről fognak tanulni. Invitoval kiszedte a ládájából a könyvet, leült az ágyra és lapozgatni kezdett. Meg is találta az első fejezetet... Nem, de most tényleg nincs kedve, hogy még ebbe a kis szabadidejébe is tanuljon. Eszébe jutott Hagrid. Megígérte, hogy majd lemegy hozzá. Miért ne mehetne most? Felpattant és becsapta a könyvet. Úgy döntött, magával viszi, hogy ne kelljen majd feljönnie óra előtt, ha Hagridra gondol... úgyis addig fog majd beszélni, amíg minden nyári élményét el nem meséli és Lilyvel is el nem mesélteti a sajátjait.
Hóna alá csapta a könyvet és lerobogott a klubhelyiségbe. Éppen ki akart mászni a portrélyukon, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülét.
- Evans, csak nem késésben vagy? A jóslástan már rég elkezdődött.
Lily egy másodperc töredéke alatt pördült meg és egyenesen James Potterrel találta magát szembe.
- Ha tudni akarod, Potter, nem vettem fel a jóslástant, de te igazán megtehetnéd, hogy nem szólsz bele mit csinálok.
- Neked is eleged van Trewney-ből? - James pillantása a könyvre csúszott, amit Lily szorongatott. - Az SVK-t én is felvettem.
- Csodálkoztam volna, ha nem - mormogta Lily és már épp indulni készült, amikor a fiú megragadta a karját.
- Evans, olyan gyönyörű vagy. Nincs kedved randizni velem? Mondjuk ma délután?
- Nagyon átlátszó. - Lily megpróbálta kirántani a karját, de a fiú annyira szorította, hogy az már fájt neki. Arca fájdalmas fintorba rándult. - Eressz már el. Nem megmondtam tegnap, hogy eszem ágában nincs randizni veled? Ilyen gyenge felfogású vagy?
James Lily arcából észrevette, hogy túl erősen szorítja a lány karját. Gyorsan elengedte, mire a lány nem totojázott, gyorsan kimászott a portrélyukon.
- Úgyis megszerezlek, Evans, hiába is menekülsz! - kiabált a fiú utána.
- Szép álmokat, Potter! - hallatszódott még Lily hangja, majd becsapódott a griffendéles torony bejárata.
James csak bámult utána. Ezt nem volt képes elhinni. Hogy lehet, hogy akad egy lány, aki nem olvad el tőle, akár egyetlen nézésétől is? Jó, jó, vannak, akik nem olvadnak el a nézésétől, de olyannal még nem találkozott, aki az általa felajánlott randit visszautasította. Ez most teljesen új volt számára. Lehet, hogy Lily Evansnak nem az olyan népszerű fiúk jönnek be, mint ő, hanem a Pitonhoz hasonló nyámnyila alakok? Megrázta a fejét, nem, az nem lehet, hogy Evans ilyen legyen, bár ki tudja... Még ha ilyen is, akkor is meg kell szereznie, különben szégyenben marad Sirius előtt...

Alig hogy becsapódott a Kövér Dáma portréja Lily rohanni kezdett. Nehogy Potter kijöjjön! A sarkon még visszafordult, szégyen lett volna, ha fiú észreveszi hogy szaladva menekül, de szerencsére senki sem volt a folyosón. Gyorsan szedte a lépcsőket lefelé. Nem lehet igaz, hogy ő sem vette fel a jóslástant, hogy lehet ekkora pechje? A barátnői felvették, James Potter meg nem...
Lily lefelé trappolt a lépcsőn és kinyitotta a nagykaput. Talán, ha elmondja Hagridnak, ami nyomasztja kicsit képes lesz lenyugodni...