Történetek

Megtörve az egymásban való gyönyörködést – legalábbis nekem gyönyörködés volt – odaléptem hozzá és besétáltunk a szigetre. Közben elmesélte, hogy megcsalta a barátja és, hogy kidobta Őt. Én próbáltam vigasztalni, aztán arra eszméltem, hogy egy padon ülünk és a hátát simogatom, Ő pedig hozzám bújik. Azt hiszem, hogy ebben a pillanatban bizonyosodott be az a gyanúm, hogy én bizony beleszerettem ebbe a lányba...

- Sanyi, inkább menjünk, pakoljunk össze, és minél előbb nyerjük meg a háborút. Nem akarom, hogy tízezrek hasztalanul haljanak meg addig, míg mi jókedvűen ebédelünk a szüleidnél. Ez időpocsékolás.
- Csak életpocsékolás.
- Ilyen kifejezés nincs...

Másnap az űrkutatóban nagy volt a sürgés-forgás. Egy új bolygót fedeztek fel. Ez a Tatooine-tól 1000 szeknyire volt. Kutatócsoportot szerveztek az új bolygó felderítésére.
Ők hárman, valamint Chewbacca és a két droid, R2-D2 és C-3PO is részese volt a csapatnak. A gép felszállásra készen állt...

- Jól érzed magad? Nem fáj semmi? Mi baj?- Hangja gyöngéd volt, de mégis férfias. Elanor szíve egy kicsit hevesebben kezdett dobogni az aggódó szavak hallására. Elmosolyodott.
- Elanornak hívnak, és itt lakom, nem messze a falutól. Egy farmon.- Pillantása a sárkányra esett, aki érdeklődve figyelte a jelenetet. - Ez egy…egy…
- Sárkány.- bólintott az ifjú. - De hogy került ide? Te találtad? És...

- Egy lány nem való kalóznak. Nem tartozik közénk, még akkor sem, ha annyira szeretnétek is. Ha túléli szerencsétlen, teljesítjük kívánságát és elvisszük Amerikába. Az út hátralevő részén ne háborgassátok, és ha bárkinek van valamilyen ellenvetése, hogy ne vigyük el Amerikába, azt azon nyomban felakasztom...

A falka napok óta vándorolt. Igazán nem történt semmi, ezért unalmában mindenki beszélgetett erről-arról. Előkerültek az aktuális pletykák, hogy ki, kivel és mit csinált egyik vagy másik éjjel. Ottó és Sarah is beszédbe elegyedtek.
–Tudod, néha helyre kell tenni őket. Nem mindig tudják, mi a helyes – magyarázta a férfi. A motor hangosan ropogtatta maga alatt a köveket.
–Szóval mégis vannak szabályok!? – harsogta túl a zajt Malcolm.
–Persze. De azért igyekszünk elnézni...

B. Albert meghalt. Csak úgy egyszerűen. Nem perget le élete filmje és kívülről sem látta magát. Agyában sárgán egy mennyország felirat villogott, de miután tűzijátékként bevilágította a sötét égboltot, atomjai a roncstemető Dunába hulltak. Augusztus huszadika ezzel véget is ért. Mi várt rá? A nagy büdös semmi várt rá! Illetve még az se. Van ez így...

Sanyi a földön feküdt, pár méterre támadójától, ami fenyegetően közelített felé. Csápjával lefelé csapott, de Sanyi oldalt gurulva kitért előle, felpattant, átszaltózott a szörnyeteg feje felett, és közben eldobta a kardját, egyenesen a monstrum hátába.
A szörnyeteg felvisított. Rángott néhányat, aztán a földre zuhant.
Sanyi kivette a hátából a kardját, és máris újabb ellenfél után nézett...

Elkezdte olvasni a cikket, de nem jutott el túl sokáig, mert zajra lett figyelmes. Körülnézett és egy férfit látott közeledni. Fehér koszos kórházi ruha volt rajta és a fején egy lőtt seb volt. Rachel ijedtében ledermedt. A férfi úgy nézett ki, mint egy zombi és az arcán vérszomjas vigyor pihent...

- Hogy ment? Tudod már a koreográfiát? – kérdezgette az anyja.
- Michelle azt mondta, hogy szólóznom kell klasszikusban – újságolta teli szájjal Naomi.
Anyja furcsán nézett rá, hiszen nem igazán értette.
- A tánctanárom azt szeretné, ha egyedül is táncolnék a színpadon, klasszikus egyiptomi táncot – magyarázta meg a lány, majd megköszönte az ebédet, és elsietett a szobájába...