The last victim

Írta: Rachel Lizzy W.(a jogok fenntartva!!!)
Készült: A „Kör(1,2)” és „Az átok” c. film alapján. A szereplők és az történet SAJÁT kitalálás, kivéve az „árnyak dalának” első részét.
Magyar cím: Az utolsó áldozat
Véleményt erre a címre küldj: rachwillows@yahoo.com

°*~ The Last Victim ~*°


A 14 éves Rachel úgy érezte, már nem bírja tovább. Ahogy kicsöngettek az utolsó óráról egyből rohant a kijárat felé, hiába kiabált utána Ms. Clemonts, az osztályfőnöke. Nem tudta, hogy hova fut, csak el akart tűnni. Egy hete folyamatosan retteg. Az egész csak egy ártatlan iskolai szünettel kezdődött.
Mivel pénteken az iskola karbantartása miatt szünetet rendelt el az igazgató, Rachel és a barátnője Emily úgy döntöttek, hogy szüleik beleegyezésével elmennek a közelben lévő tavi házhoz a hétvégére. Már vasárnap óta készülődtek erre a hétvégére. Szerdán töltötte be Rachel a 14. évét és ennek megünneplésére kérte anyjától, hogy hadd töltsék ott a hétvégét. Az édesanyja, Elisabeth csak egy feltétellel engedte meg, méghozzá azzal, hogy elvigye őket kocsival a házhoz. A lányok nagyon örültek ennek. Pénteken reggel 7-kor már készen voltak és egyből beszálltak Elisabeth autójába. Az egész hétvége jól ment, egészen addig, amíg szombaton Rachel mobilja meg nem csörrent.
- Tessék! - szólt bele a lány a telefonba
- 9 nap és meghalsz! - szólalt meg egy torz hang.
A lány arcáról egyből leolvadt a mosoly.
- Ki az? Ki beszél? - kérdezte remegve
- 9 nap! - a hívó egy sátáni kacaj kíséretében letette a kagylót
- Rach, ki volt az? - kérdezte az ijedt lánytól Emily
- Csak azt mondta, hogy 9 nap múlva meghalok... nem tudom ki volt.
- Ugyan, biztos csak valaki szórakozik!
- De... de... ez nem tűnt szórakozásnak!
- Nyugi, nem lesz semmi baj!
- Jól van, de...
- Nyugodj meg!
- Jól van, megpróbálok.

Másnapra, mikor az édesanyja érte jött, már nevetett saját magán, hogy megijedt egy buta telefonhívástól. De miután hazaértek és bement a szobájába, hogy megcsinálja a másnapi leckéjét, egyszer csak üzenetet kapott ismeretlen számról. Ez állt benne: „Nevess, ha akarsz, de fogy az időd! Már csak 8 nap!”
Ettől az üzenettől is megrémült, de megpróbált nem törődni vele. Később azonban még egy üzenetet kapott és még egyet. Aznap összesen 13-at. Mikor ki akarta deríteni, hogy ki zaklatja, felhívta a tudakozót.
- Jó napot kívánok, szeretném a segítségét kérni egy telefonszám tulajdonosáról.
- Üdvözlöm önt, kérem, mondja a telefonszámot! - egy férfi vette fel a telefont
A lány bemondta a számot és eközben vette észre,hogy 666-ra végződik.
- Kérem várjon pár percet! - a férfi elkezdte ütögetni a számítógépen a billentyűket
- Rendben.
Kb. 10 perccel később a férfi beleszólt a telefonba.
- Sajnálom kisasszony, de ez a szám nem létezik!
- Mi? De hát erről a számról hívtak tegnap és ma küldtek 13 üzenetet!
- Sajnálom, de háromszor ellenőriztem! Nem tudok segíteni! Viszont hallásra!
- De hát... - Rachel már nem tudta befejezni,mert a férfi letette a telefont

***

A lánynak a németkönyv felett is a zaklatón járt az esze. Nem értette, hogy mit akar ez a személy, vagy, hogy miért pont őt hívogatja. Másnap az iskolában is hasonló élményekben volt része és harmadnap is egészen péntekig.
Pénteken Rachelnek elege lett ebből és a közeli erdőbe menekült. Már kezdett sötétedni, mivel a múlt hét pénteki szünet miatti elmaradást be kellett pótolni, ezért hétig volt tanítás.
A nyolcadikos lány feje fölé az erdő félelmetes toronyként magasodott. A cipője is átázott, de ebben a pillanatban csak el akart menekülni az elől a valami elől, ami már egy hete figyeli. Csak futott és futott. Egyszer csak valami mozgolódást kezdett hallani a bokrokból. Majd pillanatokon belül, minden irányból árnyak vették körül és valami ismeretlen dalt kántáltak. A lány szinte ledermedt a félelemtől. Meg se mert mozdulni, csak hallgatta a dalocskát:

„Amikor valaki harag által hal, átok születik. Az átok a tett színhelyére száll. Aki találkozik vele, haragja által vész el.
Ha valaki hatalmas bánattól vagy dühtől hal meg, az érzés ott marad, akár csak egy folt a tetthelyen. A történtek emléke újra és újra kísért. A halál válik a ház urává, és végez mindennel, amihez ér. Akivel kapcsolatba kerül, azt soha többé nem ereszti el.”

Rachel nem értette, hogy mit jelent ez, de érezte, hogy elszáll a félelme, ár nem zavarták az árnyak, inkább békésnek látta őket, s nem félelmetesnek, ezért tovább hallgatta a dalt:
„Menj vissza oda, hol mindez kezdődött, hogy megtaláld a megoldást. Ha nem mész halál vár rád! Menj, szabadítsd meg a házat az átoktól! Menj! Csak rajtad múlik!”
Az árnyak elkezdtek szétoszlani, de a dalocska utolsó szavai ott ragadtak a levegőben, s újra meg újra hallani lehetett őket.

***

Eközben Elisabeth és William, Rachel szülei az iskolában várták a rendőröket. Ms. Clemonts is csak annyit tudott mondani a lány távozásáról, mint bárki más az osztályból, hogy csak azt látták, amint Rachel kirohan az osztályteremből. Már mindenhol keresték, de sehol nem volt, mintha elnyelte volna a föld. Ekkor azonban megérkezett a rendőrség. Elkezdték kikérdezni a tanulókat, Elisabeth-et, Williamet és Ms. Clemonts-ot. Mikor már majdnem végeztek, Emily sírva rontott be az osztályterembe.
- Emily, mi történt? - a tanárnő aggódva nézte a síró lányt
- Szólnom kellett volna... nem hittem el... az én hibám... - Emily összefüggéstelenül beszélt
- Mi? Miről beszélsz? - Rachel szülei sejtették, hogy a lányukról tud valamit
- Rachel... mikor múlt héten ott voltunk abban a tóparti házban, szombaton valaki felhívta a mobilján és azt mondta, hogy 9 nap múlva meghal egészen máig naponta 13 üzenetet kapott, és ugyanez volt benne. Vasárnap felhívta a tudakozót, de azt mondták, hogy nem létezik a telefonszám.
- És ezt miért nem mondta senkinek?
- Mert nagyon megijedt, de én végig bizonygattam neki, hogy csak szórakozás, de már nem vagyok benne biztos.
- És nem tudod hova mehetett? - szólt közbe a rendőrfőnök, aki eddig bőszen jegyzetelt.
- Nem, sajnos fogalmam sincs... vagy talán... lehet, hogy a házhoz ment vissza.
- Merre indulhatott?
- Talán az erdőn keresztül.

***

Rachel még pár pillanatig hallgatta a visszhangot, azután pedig felvette az előző tempóját. Futás közben végig a dal járt az eszében. Nem tudta hallucinált-e, de azt sejtette, hogy jelent valamit. Egyszer csak eszébe jutott a dal egy részlete: „Menj vissza oda, hol mindez kezdődött, hogy megtaláld a megoldást”. Ekkor megértette,hogy talán a tavi házról lesz szó. Úgy egy óra múlva meg is érkezett és benyitott a házba, ami hátborzongatóan üres volt. A lány ismét hallani vélte a dalt, de most nem látott árnyakat. Egyedül volt a kis házban. Vagy legalábbis azt hitte. Egyszer csak az egész szoba forogni kezdett, és egyre világosabb lett. Pár perc múlva elmúlt a forgás. Rachel egy gyönyörű kis ház nappalijában állt. Mikor körülnézett látott egy 14 év körüli lányt, aki kísértetiesen hasonlított rá. Ugyanolyan éjfekete haja és smaragdzöld szeme volt, mint Rachelnek, sőt még az arcvonásaik is ugyanolyanok voltak. Annyi volt a különbség köztük, hogy 1900-as évekbeli kék ruha volt a hasonmáson.
- Szia! – szólt Rachel a lányhoz, de az észre sem vette – Sziiiaaa! - de mintha Rachel láthatatlan lett volna

Pár másodperccel később a lány elindult felfelé a lépcsőn. Ekkor azonban egy lövés dördült, majd egy női sikítás hallatszott. Kivágódott a lépcső melletti ajtó és egy nő rohant a lépcső felé, s közben a hasából ömlött a vér. Ezután egy férfi futott ki pisztollyal a kezében.
- Most megfizetsz, te... te... elárultál! Megfizetsz! - férfi vérszomjas vigyorral fejbe lőtte a földön fekvő nőt
- Mama neeeeeeeee... - sikította Rachel hasonmása
Te is tudtad átkozott! Te is meghalsz - A férfi elindult a lány felé majd vele is végzett

Ebben a pillanatban ismét elkezdett forogni a szoba, s Rachel a tóparti ház padlóján ébredt. Miután felült odabotorkált a legközelebbi bútorhoz és megpróbált egy lámpát keresni. Szerencséje volt épp volt ott egy kis lámpa, amit meggyújthatott. Körbenézett a házban és a földön egy papír hívta fel magára a figyelmet. A lány miután felemelte látta, hogy egy régi újságcikk.
Ez volt a főcím:

„1926. április. 13-án egy férfi végzett feleségével, majd lányával; 9 nappal később fejbe lőtte magát”

Ezután megnézte a képeket és eszébe jutott, hogy mit látott mikor belépett a házba. Kezdte érteni mi történik. Tovább olvasta a cikket:

„A férfi elmegyógyintézetbe szállították, 9 nappal később öngyilkos lett”

Ekkor azonban még egy újságcikket talált, most viszont az asztalon.
Így hangzott a vastag betűs rész:

„Egy lány rejtélyesen vízbe fulladt, pontosan 27 évvel a házban történt mészárlás után.”

Majd megint talált egy újságot. Elolvasta a címet:

„Egy lányt brutálisan meggyilkoltak a tóparti házban 54 évvel ezelőtt történtek évfordulóján. A szülők nem értik hogy történhetett; a rendőrség nem talált a holttesten kívül nyomokat”

Elkezdte olvasni a cikket, de nem jutott el túl sokáig, mert zajra lett figyelmes. Körülnézett és egy férfit látott közeledni. Fehér koszos kórházi ruha volt rajta és a fején egy lőtt seb volt. Rachel ijedtében ledermedt. A férfi úgy nézett ki, mint egy zombi és az arcán vérszomjas vigyor pihent. Ismét csörömpölés hallatszott. Az a nő közeledett, akinek vérzett a hasa és szintén egy lőtt seb volt a fején, olyan volt, mintha egyenesen egy koporsóból lépett volna ki. Majd látta a hasonmását is. A lány elfoglalta a lépcsőt. A férfi a bejárat elé állt, a nő pedig azt az ajtót állta el, ahol még el lehetett volna menekülni. A hullák vészesen közeledtek.
Most megfizetsz, átkozott! - ebben a pillanatban a férfi elkezdett Rachel felé lőni
A lány hátrált, miközben próbált kitérni a lövések elől. Egyszer csak megbotlott egy doboz benzineskannában.

- A miénk vagy! A miénk vagy! A miénk vagy!... - a zombi-szerűségek vészesen közeledtek, ezt a három szót kántálva
Ekkor a lány smaragdzöld szemében tűz „lobbant”. Kinyitotta a táskáját és kutatni kezdett benne.
Ez az! Megvan! - örvendezett, miután megtalálta kabbalaöngyújtóját. - SOHA TÖBBÉ!!! - kiáltotta miközben kiborította a dobozban lévő kannák tartalmát és meggyújtotta.
A benzin egyből belobbant, felemésztve mindent maga körül, Rachelt is beleértve, aki végig ezt kiabálta: „Soha többé”

***

A szülők, Emily, Ms. Clemonts, és két rendőr elindult az erdőn keresztül a tavi ház felé. Körülbelül fél órája futhattak, mikor már az egész ház lángokban állt.
Várjanak! - mondta Emily, mikor meglátta a tó felett terjengő füstöt - Nézzék! Füst! A ház felől jön!
Úristen, lehet, hogy Rachel is bent van! - Elisabeth és Will egy olimpiai futót is megszégyenítő gyorsasággal kezdett futni a tó irányába
Másodpercekkel később Ms. Clemonts, Emily, és a két rendőr is csatlakozott hozzájuk. Mire odaértek, a ház már lángokban állt és csak Rachel elégedett kiabálását lehetett hallani: „Soha többé”
- Neee! Rachel! Neeem! - Elisabeth kétségbeesetten esett össze, miközben kétrét görnyedt a sírástól
William egyből odarohant és átölelte feleségét. Emily a tó partján sírt, magát okolva. Ms Clemonts a történtektől ledöbbenve állt, és nem tudott mit mondani.
- Úgy látszik ő volt a ház utolsó áldozata! - szólt a rendőrfőnök a kollégájához. - hányadika van?
2007. április 13-a. Péntek.

°*~Vége~*°