Történetek

- Obszidiánból faragták - szólt közbe Gyuri barátom - Az üvegrész pedig kristályból van. Azért ilyen dög nehéz, egy hozzánk közeli régiségkereskedőtől vettem, nem volt olcsó mulatság, de relatíve drága sem, mert képzeld, én meg eladtam nekik az ingaórát, és csak rá kellett fizetnem egy picit, hogy megvehessük neked.
- Gyógyulásod féléves évfordulójára, fogadd szeretettel a többiek nevében is, mert majdnem mindannyian összedobtuk a lét...

A kör közepéből kiemelkedett egy korbács, ami fütyülve csapott le, de az ütést nem követte kiáltás. Kíváncsi voltam, él-e még, akit vernek. Voltak szolgáim, de soha senkit nem kínozhattak, amíg én irányítok. Az itteni rabszolgák feltöltődve indulnak tovább, amennyiben nem kerülnek megvételre. A kör kettényílt előttem. A korbács most nyugodtan lógott egy magas izmos kopasz férfi kezében a mellette álló lehajtott fejű rabszolga mellkasa fel-alá zihált, hátán vér csorgott...

Tudniillik Zsófi árva. Már nyolc egész hónapja, ami számára egy egész életnek tűnt. Sok családnál élt ez idő alatt, de mindenhol kirekesztettnek érezte magát. Rettentően hiányoztak a szülei, sőt most karácsony napján még sokkal jobban. Soha nem töltötte egyedül ezt az ünnepet, amely számára nagyon sokat jelentett. Gyermekkorában, vagyis inkább 2-3 éve, mert a maga 11 évével nem igazán nevezhető felnőttnek, sok dolgot hallott, mit szokás ilyenkor csinálni

Mire beértem, már a takaró alatt feküdt. Töltöttem a gyöngyöző italból és ismét odanyújtottam neki a poharat. Beleivott, és letette a poharat az éjjeliszekrényre, aztán kitárta a takarót, én pedig oda bújtam mellé a puha melegségbe. Lábait combom köré fonta, éreztem, hogy újra nedves. Csodáltam szexuális éhségét. Ujjait falloszomra kulcsolta, és ismét játszani kezdett vele. Közben forrón, teljes szánkat betöltően csókolóztunk...

Igen, az idők folyamán Mr. Harker, mert én az eljövendő korokból szólok önhöz. Mielőtt teljesen őrültnek tartana, engedje meg, hogy bebizonyítsam, ezért levelem hátoldalán itt állnak az ön naplójegyzetei az Erdélybe való érkezésének második napjáról, szóról szóra. Abban az esetben, ha minden a tervem szerint sikerül, ön most harmadik napja tartózkodik a havasokban, és ezek az ön tegnapi jegyzetei, amiket csakis maga, a saját szemével láthatott eddig...

A szemeim előre irányulnak, pedig nem látom, amit nézek, mást viszont nagyon is élénken látok. Az elmúlt három napom maga volt a rémálom, most pedig kimerülten megyek előre, a fene tudja hova. Az elmúlt három nap alatt derékba tört mindenem, és még csak fel sem fogtam rendesen, ezért nem üvöltözök torkom szakadtából, helyette csendesen sétálok az esőben...

- Szeretem a vihar előtti csendet. A feszültséget a levegőben. A szelet, ami ilyenkor felváltva fúj hol melegen, hol jéghidegen.
- Nem akarom, hogy elázz. Gyere velem, legalább a kapualjba – hangja szinte kérlelő.
- Még egy kicsit. Csak még egy kicsit. Szeretnék kicsit még boldog lenni – érzem, ha most felkelek a padról, szertefoszlik a csend simogatása.
- Ehhez mindenképp el kell áznod? – próbál cinikus lenni...

- Újra viccelődni akarsz a szexszel? – nézett rám cinikusan.
- Eredj már! Nem az a lényeg, hanem az, hogy az, ami volt, most felborult. De miért?
- Ez túl komplikált – tért ki a válasz elől, és ellépett előlem.
Nem akartam erőltetni semmit sem, csendben maradtam, és leültem az asztalhoz. Miért? Miért változott meg valami benne? Nem tagadom, bennem is megváltozott valami, de ennek ekkor még nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget...

Lily mosolyogva folytatta az útját, habár mintha egy sötét árnyék nehezedett volna rá. Egyszerre volt nagyon boldog, és végtelenül szomorú: nyert egy barátot, de el is vesztett egyet. A megrázkódtatás még mindig élt benne, egyre csak az őt ért tragédia járt a fejébe. „De ez még mindig jobb... - súgta egy kis hang a fejében - ez még mindig jobb, mint az a fájdalom, amit Jamesnek kellett átélnie.” Őszinte sajnálatot és meleg szeretetet érzett a fiú iránt. És azt is érezte, hogy más érzéseket...

A fiú megkérdezi a lányt, hogy szomjas-e. Ó, ha tudná mennyire. A lány bólogat. Én vagyok a nő. Én vagyok minden nő. Mintha a világ összes energiája bennem egyesülne. Nem bírom, meg kell osztanom vele ezt az energiát. A fiú visszatér egy pohár vízzel. A hideg víz égeti felhevült bensőmet. El kell mennem, vagy felrobbanok, nem bírok el ekkora energiával. Minden nő vagyok. És minden nő itt van bennem. A fiú látja, hogy baj van. Megkérdezi a lányt. A lány szemében könnyek. Nem tud megszólalni....