Történetek

Kovács Juliska néni 72 éves özvegyasszony. A mai napja is úgy kezdődött, mint a többi. Reggel felkelt, kiment a fürdőszobába megmosakodni (a fürdőszobába, ahol nem volt mosógép, a tisztításra szánt ruha a kis vödörben ázott), utána a konyhába ment megreggelizni (a konyhába, ahol nem volt konyhabútor, hűtő)...

Szuszogott. A szája tátva volt. És az asszony csak figyelte amint borzadt mellkasa egyre csak emelkedik, majd lelapul. Szőrös keze a hasán összekulcsolva pihent. Undorral gondolt bele, hogy azok a pöffedt, zsíros ujjak, ha ébrednek őt kívánják majd érinteni...

Onanizálva meditált az ólomkatonák halálosztaga előtt azon, vajon elhiggye, amit lát? Veszik a kamerák, be kéne köpni valami aranyat, amit majd idézhetnek az iskolában. Kibaszott forgószínpad ez az egész! Új tájak, új ruhák...
Csak ő az állandó, ő maga. Pontosabban a lénye, mert a ruha is változik, ami rajta van. A katonák is. Hol élőbbek, hol hamisabbak...

Nagyjából egy hónap telt el Ryana balesete óta. Már nem volt ágyhoz kötve, de még mindig nem tudta rendesen használni a kezeit. Nagy nehezen kihúzta Jettából, hogy miért viselkedik ilyen furcsán Arina, és amikor végre megtudta, azt kívánta, bár ne lett volna annyira kíváncsi.
Azóta Diana is megváltozott. Valahogy kerülte Skorpiót, mintha már nem szerette volna annyira. Arina próbált beszélni vele, de a nő csupán annyit mondott: „Takarodj.” Ezek után a „szöszi” inkább Jetta társaságát...

Harciasan kidüllesztve mellkasát, felállt guggoló helyzetéből és mocskos, rosszul sminkelt arcát a Mardekáros fiú felé fordította, akiről később kiderül, hogy ő a gonosz mágus, Voltdehol előző reinkarnációja, de már nem derül ki, mivel elmondtuk. Hehe...
Szóval. Harry Potter harcba szállván, de épp csak annyira, hogy ne törje el semmijét, szócsatát kezdett vívni a nagy hatalmú mógussal. Öh...mágussal...

A lány kacéran elmosolyodott és kimért 2 és fél kiskanálnyi port, majd visszatette a szekrénybe a bödönt, majd az ajtó felé nézett, ahol az a férfi állt. Senki nem volt ott. A lány visszament, és kíváncsian várta az eredményt. A férfi gondosan megkeverte, a kiskanalat lenyalta, s a csészealjra tette; majd fogta a csésze fülét és hangtalanul belekortyolt. A lány nagyra nyílt szemekkel figyelte a férfit, szemében ugyanaz a csillogás. A férfi egy ideig szopogatta a szájában, majd lenyelte......

Ezt a gyűjteményes kötetet nagyapa, Szabó István emlékére írtam.
Valamikor híres vőfély volt Bodrogközben, hívták is gyakran a lakodalmas házakhoz. Mivel saját fia nem született, előbb idősebbik, majd fiatalabbik unokája folytatta e nemes hagyományt...

- Kellemes dolog magát nézni, ezt már tudhatom. De még sok minden más is érdekelne magával kapcsolatban. Miért mondja, hogy furcsa?
- Hogy miért?- Hanyagul felvillantotta a karikagyűrűjét, nem kérkedésből, inkább önvédelemből. - És a nagyszerű az egészben, hogy még szeretem is a férjem.
- Ez mit magyaráz meg a kérdésemből?
- Jaj, ne haragudjon! Maga valószínűleg naponta kávézgat férjes asszonyokkal, és viszont nem szoktam idegen férfiak társaságát elfogadni...

- Kedves kastélybeli lány. Királyunk tudomást szerzett ittlétedről, és szeretne vendégül látni otthonában, ezért ma délután kérlek, mind a ketten jelenjetek meg a palotában.
- Már ma?- hitetlenkedett Berione. - Ezt nem hiszem el! Na jó… higgadjunk le. – Három mély levegő után folytatta csak.- Köszönjük az értesítést és a meghívást, elfogadjuk. - Ezzel a követ el is ment. - Úristen! Igyekeznünk kell! Sok dolgot kell elmondanom, neked pedig megtanulnod...

Láthatólag senki sem tudott hatékonyan ellenállni a támadásnak, és a barbárok majdhogynem szabadon garázdálkodtak. Azonban a lány nem törődött a körülményekkel: két lövéssel egy újabb ellenséget likvidált, akitől még egy pisztolyt szerzett, utána öt lövésből sikerült leterítenie egy behemótot, aki… talán egy nő volt, végül begurult egy fedezékbe, és egy résen át kilesett. Már csak egy támadó volt a bejáratnál, az is egy eszméletét vesztett nőt erőszakolt az egyik ház árnyékában...