ordogXL adatai

Lesz-e ember, aki majd megért?
Lesz-e sziv, amelyhez elér?
Lesz-e kéz, amely évek múlva,
Szégyen nélkül felemel,
Ha már fetrengek a sárba’....

- Kellemes dolog magát nézni, ezt már tudhatom. De még sok minden más is érdekelne magával kapcsolatban. Miért mondja, hogy furcsa?
- Hogy miért?- Hanyagul felvillantotta a karikagyűrűjét, nem kérkedésből, inkább önvédelemből. - És a nagyszerű az egészben, hogy még szeretem is a férjem.
- Ez mit magyaráz meg a kérdésemből?
- Jaj, ne haragudjon! Maga valószínűleg naponta kávézgat férjes asszonyokkal, és viszont nem szoktam idegen férfiak társaságát elfogadni...

Ördögnek hívott ismert és ismeretlen egyaránt, a barátaim, a gyerekkori jó pajtások, na de nálam sem kaptak sáncot, ha rosszkedvemben voltam, meg amúgy se lehet olyasmit megengedni, és kész!
Még a saját apám is így szólított, ahogy egyre többet emlegették előtte:
- Tényleg, te az vagy! A szád csak úgy okádja a rosszindulatot! Nem néha, hanem mindig!
- Na és akkor? - volt a válasz...

Ritkán fordult elő, hogy mosolygós arccal pattanjon ki az ágyból. Nem volt az a „Hű, de jól érzem magam!” ember soha. Róla még azt sem mindig lehetett tudni, hogy jókedvű-e. Ha nem volt az, azt persze egyből bárki láthatta, ha akarta. Sötét szemöldökei ilyenkor a többi embert méregetve húzódott a magasba, lefitymálta a világot nyíltan. Kezei erősen ragadtak meg minden tárgyat, ami csak a kezébe került, míg tekintete azt súgta:”Ez az enyém, és neked se, másnak sem adom soha!” ...

A férjem mindig is tudta rólam, hogy belőlem hiányzik az időérzék, vagy ha van is, sokkal türelmesebben jár, mint a rámváróké. Így hát igyekeztem ennek a számomra "csoda"- nak minden előnyös és előnytelen, hasznos és haszontalan részét megismerni. Sokszor maradtam fenn így éjszakákat...

Kegyetlenül éreztem magam, kegyetlennek tartottam magamat és a világot egyaránt. Nézni sem tudtam, hogy ne fájjon, milyen hamar elment...
Milyen hamar elment, én pedig ilyen egyedül maradtam. Nem volt többé senkim, nem várt rám senki, és én sem vártam többé senkit. Szabadság ez, de valahol lehúzott, hogy többé nincs kihez, mihez húzzak...