Történetek

Minden ember küzd. Küzd az magáért, a boldogságáért. Küzd azért, hogy elérje a céljait. Küzd, hogy szeressék, és elfogadják. Sokszor másokért küzd, azokért, akik ezt megérdemlik. Néha még azokért is, akik nem. El akarja érni azt, hogy szeressék, tiszteljék, megbecsüljék. Be akarja bizonyítani, hogy többre képes, mint amit hisznek róla. Eltűr mindent, ami fáj neki, elviseli a kudarcokat, a bántásokat, csak azért, hogy valóra váltsa álmait...

Ó nem, az átállásnál még minden rendben ment, az addig 9.90 Schillingbe kerülő osztrák tejet meg is lehetett venni 71 centért, legalább egy darabig. Arról ugyan meg ki tehet, hogy a kereskedelem szép egyetértésben árat emel - ennek már semmi köze az átálláshoz, világos? Maradva a példánál, a tej hip-hop legolcsóbb áron 99 cent lett. Bagatell, nem, hiszen még egy Euró sincs...

Óvatosan nyalogatta meg csiklómat, kezével széthúzta a bőrt, hogy igazán bekaphassa kis kemény dudoromat. Szívta, szopogatta, nyalogatta, míg remegni nem kezdtem. Ekkor lejjebb szánkázott nyelvével, belenyalt hüvelyembe. Ki-be csúsztatta nyelvét. Egyik keze csiklómat dörzsölte, másik keze melleim felé igyekezett. Simogatott, csiklót izgatott és nyalt egyszerre. Én már szabályosan könyörögtem azért, hogy végre betegye...

- Valami történni fog! - rikácsolta Mario.
- Jó vagy már, eddig hogy tudtál csendbe maradni?
- Valami történni fog!
- Azt akarod, hogy hozzádvágjam a tv kapcsolót? - fenyegetőztem.
- Valami történni fog!
- Na jó ezzel nem megyek semmire... - mormogtam és belekortyoltam a kakaóba.
Ekkor nagy robajjal bevágódott a bejárati ajtóm...

Az egyetem elvégzése után minden megváltozott. Az államvizsgám után magamra maradtam, anyám jobb helyre távozott, az egész világon senki sem volt, aki megérthetett volna, testvér híján nem volt kihez fordulnom, hisz túl keményfejű voltam ahhoz, hogy bárkitől is segítséget kérjek. Nem akartam más terhére lenni. Barátom kevés volt, legalább is olyan nem, akire azt mondtam volna, hogy rá merem bízni az életem. Visszatértem a poros kis falucskába ahonnan származtam, és valami munka után néztem......

- Kell az a pénz neked – duruzsolt tovább Beltazor. Gabriel élesen nézett rá, érezte, hogy veszteni fog a meg nem nevezett játékban, ami az ölükbe hullott. A játékban pedig csak egyetlen szabály van: nem avatkozhatnak be. Befolyásolhatnak, lehetőségeket kínálhatnak fel, de nem több.
- De akkor lopni fog – ez annyira gyenge kifogás volt, hogy Beltazor nem tudta a nevetését elfojtani.
- Már miért lopna? A fickó elhagyta a pénzt, ő megtalálta, és elrakja. Mi ebben olyan bűnös?...

- Na jó, úgy látom, más eszközhöz kell folyamodnom - Christine előkotort a ládája aljából egy könyvet, abban kezdett el lapozgatni a megfelelő varázsige után kutatva.
- Olyan hosszú, nyáron teljesen elfelejtettem, mert otthon nem kellett használnom, de így hogy megint veletek vagyok...
- Ááá ne csak a felkeltős varázsigét ne! - Alice és Lily is úgy pattant ki az ágyból, mintha rakétát szereltek volna a hátsó felükre...

Válasz helyett a hátamra lökött, és egy pillanat múlva már 69-es pózban hevertünk egymáson. A kitárult virágszirmok nedvesen csillogtak a lámpafényben és nyalásra ingereltek, aminek azonnal nekiláttam, és nyelvemmel ütögetni kezdtem a klitoriszát. Éreztem, hogy ő is kezelésbe vett, de most az nem érdekelt. Nyalni akartam végre ezt az isteni puncit...

Koromsötét volt, a félelemtől vezérelve 180 fokos fordulatot vett, és a kilincs után kutatott. Az ajtó azonban nem volt sehol, mintha a föld nyelte volna el. Ekkor meghallotta a gonosz nevetést, ami éles kacajba csapott át. Nyelt egy nagyot, nem akart megfordulni...

Igen, a dekoltázs ott virított előttem és a melltartó által kissé összepréselt mellek között még mélyebbnek hatott, mint képzeltem. Ismét egy olyan része a női testnek, ami objektíven szemlélve nem szép. Mert mi szép egy bőrfelületen? Semmi. És mégis, mégis szép és egészen odavagyok tőle, izgalmam lassan a tetőfokára hág, izzadni kezdek, szinte elvesztem a fejem, annyira belemerülök a két eltakart mell és a köztük húzódó völgy látványába...