Történetek

Pár perccel később megjelentek a gyógyítók, és elvitték Diát. Sanyi sóhajtva odébb tolta Dia paplanját, és leroskadt az ágyára.
- Fogalmam sincs, mi baja – tűnődött. – Remélem, nem átkozták meg őt is!
Baebar érdeklődve nézett rá.
- Megátkozni? Ugyan. Senkinek semmi oka nem lenne rá.
Sanyi idegesen meredt az íróasztal lábára.
- Holnap mennénk küldetésre – folytatta...

Eltelt 8 év, és anyám ismét bízni kezdett a férfiakban. Ekkor ismerkedett meg apámmal. Apám Jugoszláv származású kamionsofőr volt, és átutazóban Magyarországon találkozott anyámmal. Ha lehetne egy kívánságom, akkor azt kívánnám, hogy ők ketten ne ismerkedjenek meg, menjenek el egymás mellett az utcán, és én se szülessek meg. Ezzel meg tudnám kímélni sok szenvedéstől és nélkülözéstől. De sajnos nem tudom ezt megváltoztatni, így hát találkoztak...

Álmodom én is, a szél fülembe suttogja boldog a pillanatokat. Nagyot nyújtózom, és csak álmodom. Tapogatózva emelkedik a Nap, nevetés csendül a fülembe. Tapogatózik a fény, és ahova arany keze elér, rettegve menekül a sötétség, retteg az árny, retteg a tél. Emelkedik a nap, s bőre illatát hozza elém egy édes pillanat. Elmosolyodom, s a Nap visszamosolyog, s kibukkan a hegyek mögül, s arany arcával visszamosolyog. Fény önti el a tájat, arany, örök fény, s minden pillanat megdermed a gyönyörtől,...

Mikenak már kicsit késő volt fékezni, így már készült arra, hogy felkenődik a sziklára. Az ütközés viszont elmaradt. Érezte, hogy a bokor ágai kissé összekarcolják az arcát, és elszakítják ruháit, de a várt ütközés elmaradt. Miután sikerült kiverekednie magát a bokor fogságából körülnézett. Egy sötét barlangszerűségben találta magát...

Értő szemmel nézett rám, és mosoly jelent meg a szája sarkában. Egyetlen pillanatra csak, egyetlen pillanatig tartott kiolvasnom a szeméből, hogy tudja, hogy tudom, és hogy jól tudom. Én vagyok az, aki tudja. A mosoly és a pillantás elenyészett a kocsi gyér világítása alatt. A szerelvény megállt. A nő bemondta a Kossuth teret. Halál a vigyor maradékával a szája sarkában felállt, és kisétált a világba...

Kezembe fogom a kezét, vállamon érzem a fejét, szíve együtt dobog az enyémmel. És nézzük a hajókat, úsznak el a messzeségbe. Elúsznak, mégis boldogságot hoztak nekem, de fájdalom is úszik vissza nyomukban, és örök bizonytalanság. Nem gondolkodni! Ma még szép, s talán a holnap is lehet még szép. Azután? Azután nincs semmi, nincs élet, nem lehet akkor fájdalom se...

- Szóval munkát keres – törte meg a csendet az öregúr.
- Igen – sóhajtotta Angéla, és hirtelen megint nehéznek érezte a vállait. Jó volt pár pillanatra elfelejteni a gondjait.
- Tulajdonképpen, én éppen keresek valakit ide magam mellé. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy az asztalok között szaladgáljak. Meg hát egy kedves kis hölgy látványa talán még a forgalmat is fellendítené … - somolygott az öreg a bajsza mögött...

Óriási tombolás, mindent elsöprő tapsvihar. Már már kitört a hisztéria, mikor is a vezér egy intésére minden elcsöndesedett. Láttam, ahogy nekifeszül, óriási szónoklatra készültem. Óriási meglepetés ért. A szája mozgott, de nem jött ki hang a torkán. Gyönyörűen gesztikulált, mulatságos módon járt a szája (mind ez jól látható volt a kivetítőn), de hang nem volt. Ennek ellenére az emberek tapsoltak, éljeneztek...

Nem hagyhatom elveszni ezt a sok értékes cseppet - méltatlankodok magamban, majd gyorsan megfogom a fiú haját, hátrahúzom fejét, és a maradék vért gyorsan és magabiztosan szipolyozom ki a tasakjából. Felegyenesedem, megtörlöm számat a finom estebéd után, s szépen, lassan elindulok Réka felé: hátul összekulcsolt kéz, magasba vetett fej, büszke tekintet, hosszú, ruganyos léptek...

Boldog minden pillanat, perc, óra s nap, alig hiszem el. Mintha még mindig álomban járnék, köröttem ragyog a nap, felettem ragyog az ég, mellettem ragyognak rám szemei, érzem bőre illatát, tapintását... köröttünk zsong az élet, és mégis, túl madárdalon, bogárdalon, csend van, nem hallatszik más, csak két, boldog, egymásra talált szív, egy ritmusban, egy pillanatban dobban, együtt, érzik a másikat, egymásba fonódva, boldogan...