Esti szorongás

Este többször is felriadtam,képtelen voltam aludni. Villódzó fényeket láttam az ablakomból, gondoltam ha úgy se tudok magammal mit kezdeni, lenézek a térre. Óriási tömeget találtam, mind a vezért akarta látni. Óriási transzparenseket lobogtatott a szél. A skandált jelszavak végigjárták a várost. Lehetett kapni virslit és sört, evés után egy elégedettet böffenteni. Hosszú várakozás után végre megjelent a vezér. Óriási tombolás, mindent elsöprő tapsvihar. Már már kitört a hisztéria, mikor is a vezér egy intésére minden elcsöndesedett. Láttam, ahogy nekifeszül, óriási szónoklatra készültem. Óriási meglepetés ért. A szája mozgott, de nem jött ki hang a torkán. Gyönyörűen gesztikulált, mulatságos módon járt a szája (mind ez jól látható volt a kivetítőn), de hang nem volt. Ennek ellenére az emberek tapsoltak, éljeneztek. Gondoltam velem lehet a baj. Lehet, hogy megsüketültem. De csak a vezért nem halottam. Hallottam minden szentet és profánt. Az angyalok perverz suttogását, a kisfiú sunyi fingását és amint az anyja feddőn odasúgja: na de kisfiam! Szóval mindent csak őt nem ott fenn. Gondoltam, megkérdezek valakit, hogy mégis miről beszél, de hülyén vette volna ki magát. Így szorongva hazaindultam és végig kísért az éljen és a hurrá.