Történetek

I. rész
(avagy az „Amnézia Team” üdülési jog értékesítési stílusa)

A szövegbe beleolvasva, külön magyarázkodás nélkül is mindenki számára világos és egyértelműen látható, hogy ezt valaki kitalálta, ez egy fikció. Ilyen napjainkban még véletlenül sem fordulhat elő.
Ha a történet részleteiben, bárki is hasonlóságot fedezne fel, egy általa ismert történethez, az csakis a véletlennek tulajdonítható!

- Mi a garancia arra, hogy ha segítek neked megszerezni a Grált, nem fogsz a birodalmamra támadni? – vonta kérdőre a királynőt.
- Ne szaladjunk ennyire előre Rion – nevetett fel Tamika. – Semmi garancia nincs rá. Bíznod kell bennem.
- Bízni? Egy vámpírban? Ez elég merész vállalkozás. – hitetlenkedett a férfi.
- Ugyan már, Rion! Ne állj ellen! Ebből, neked csak hasznod lehet. Mellesleg, mindketten tudjuk, hogy a másik nélkül nem bírjuk megszerezni a Grált...

Elnézést, hogy megzavarom Sagan, de tekintve, hogy egy űrbéli üzenetről van szó, nem lehetne, hogy most a lényegre térjünk? A későbbiekben majd elolvassuk az ön jegyzeteit. Szerintem most mindenkit nagyon izgat az üzenet jelentése.” Maga az intézet vezetője zavarta meg, Draket. A jelenlévők restellték, de ugyanezen a véleményen voltak...

Valahol a reggeli elején járhattunk, amikor kopogást hallottunk az egyik ablak felől. Egy szúrós tekintetű gyöngybagoly kopogtatta az ablakot. Apám beeresztette az állatot. Az nem sokat tétovázott berepült a konyhába, és elém nyújtotta az egyik lábát. Remegő kezekkel szedtem le a zsinegről a levelet. Mielőtt bármit is szólhattam volna, a bagoly fontoskodva megrázta a tollait, majd kirepült az ablakon...

A gyökerek a régmúltba nyúlnak vissza. Itt a kor értelmezésénél természetesen nem történelmi időtávlatokban (évszázadokban) kell gondolkodni, az intervallum meghatározására az alapvetően helyes kifejezés gyanánt, az „emberöltő” lenne a korrekt kiindulási alap.
Tehát, valamikor, több évtizeddel ezelőtt, egy rendes, normális, szerető családban születtem és éltem...

Iván észrevette az állat nyakán és vállán lévő sebet, melyből kékeslila színű vér folyt. Furcsa érzés fogta el, de inkább egyre erősebben kapaszkodott a ló sörényébe, aki irtózatos sebességgel vágtatott az erdőben. A fák szinte elmosódtak Iván szemei előtt. A háta mögött hallotta, hogy valaki követi őket, de nemsokára elhalt a hang, és csak a ló patáinak dobbanását hallotta. Egy idő után a sebesség kezdett csökkenni, hallotta, hogy liheg az állat, a sebekből továbbra is folyt a vér......

Végigsimítom a hátad, megcsókolom a vállad. Összeszedem a ruháimat és elindulok felfelé. A lépcső tetejéről még visszanézek rád és a tengerre még egyszer utoljára. Mély lélegzetet veszek, hogy jól az emlékezetembe véssem a tenger sós illatát. Nem bírom tovább visszatartani a könnyeimet, patakokban folynak le az arcomon. Szaladok a ház felé végig a kis utcákon, rohanok el a helyről, ahol megtaláltam az igaz szerelmet, attól a helytől, amit ma végleg itt hagyok...

Csendesen nyugtázta magában, hogy a kezével ő még jól járt, mert lám, ennek a bajtársnak mellette az egyik lába hiányzik… tényleg a keze… erőtlenül felemelte karját, és odapillantott. Vastag kötés díszlett rajta, azon bizony nem látszott semmi. Maga mellé ejtette karját, s csak bámulta a feje feletti vászont… távolról ágyúszó dörgött, de nagyon halkan, talán már csak álmában, elmenőben…

Történetünk egy verőfényes tavaszi nap helyett, egy undorítóan szürke, télvégi napon, egy belvárosi bérház második emeleti lakásában veszi kezdetét, melyben most ketten tartózkodnak...

Pár perc irdatlan tempó után Tamás átfordította a lányt úgy, hogy ő legyen felül. Anna gyorsan alkalmazkodott, s felvette a lovagló pózt. Csípőjét fantasztikusan mozgatva vadul lovagolt Tamáson, aki eközben a lány melleit masszírozta. A lány egyre erősebben, és mélyebben nyomta rá magát a fiú péniszére, amitől érezte, hogy hamarosan eljön a vég...