Aranyvér

Boldog 11-edik születésnapot fiam. - ölelt meg apám, amikor kitámolyogtam a szobámból, a konyhába. Minden nagyon szépen fel volt díszítve. Anyám kitett magáért igazán. A falakon, mindenhol a rólam készült képek tucatjai voltak kirakva. Ráadásul mozogtak. Láttam, ahogy a család kutyáját kergetem, vagy amikor azon nevetek, amikor a nővérem beleesett a kerti tóba. Szinte minden évről készült kép, egészen a mai napig. Hihetetlen ez az egész. De valódi. És Anyám azért kelt, ma fel olyan korán, hogy nekem ezt előkészítse. Igaz, a varázspálcájával, fel tudta gyorsítani a folyamatot, de akkor is olyan megható volt, ahogy ott sündörög a konyhában, és az én születésnapi ebédemet készíti elő. Pillanatok alatt kitisztult a tekintetem, és odafutottam megölelni anyámat, és apámat. Csak akkor néztem a székemre. Körülötte és rajta, egy halom ajándék. Rokonok, ismerősök, megint rokonok. Pillanatra csalódtam, egyik ajándékról se tudtam elmondani, hogy barátok küldték volna. Persze, rokonok, és család ismerősei. De baráttól, egy sem érkezett. De abban a pillanatban nem is gondoltam erre. Csak az járt a fejembe, hogy ez az én napom és minden úgy fog történni, ahogy én akarom.
- Isten éltessen kisfiam - szorított magához anyám. Nem jellemző rám az érzelgősség, de valahogy ma ilyen napom van. - ülj le mindjárt megérkezik a nővéred is.
Nem tudtam, hogy merre járhat most épp Judy. Ilyen időben, még az ágyában lustálkodik, vagy a zuhany alatt áztatja magát.
- Addig nézd meg, mit kaptál drága apádtól - mosolyog felém apám.

Pillanatra megijedtem, amikor ilyen tekintettel néz rám, akkor általában nagy ugratásnak leszek áldozata. Egy kis méretű ajándékot tol felém. Első ránézésre, valami modell lehet benne, mert a térfogata nem nagyobb tizenötször tizenöt centinél. Idegesen tépkedtem le a papírt róla, Több réteg csomagolóanyag van rajta. A csomag egyre kisebb lesz. És még kisebb... és még kisebb... és... Egyszer csak meglátom. Pont amikor már kezdem feladni a dolgot, egy kis lapos műanyag valami van benne. Kirángatom a csomagolóanyagok közül. Egy levélbontó. Nem tudom leplezi a csalódottságokat. Apámra nézek, az meg büszkén néz rám vissza.
- Ez mi? - mutatom fel a levélbontót.
- Kérlek szépen... ez egy levélbontó - nevet apám.
- Sokra megyek... ilyen... mugli vackokkal... - teszem le csalódottan az asztalra. Egy nagyobb ajándék felé néztem, hátha abban nincs átverés.
- Fiam - fogta meg apám a csuklómat. - Van agy ilyen mugli mondás, hogy aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Ebben van valami. Te komolyan azt gondoltad, hogy neked életed legfontosabb napján egy levélbontót adok?
- Nem … csak... - dadogtam.
- Persze, hogy nem - csapott a karomra nevetve -, a másik felét el is felejtettem odaadni - azzal benyúlt az egyik belső zsebébe, és egy pergamenből készült levelet nyújtott át nekem.
- Bontsd ki... a levélbontóval - biztatott apám.

Lassan el kezdtem bontogatni. Kezdtem izgatott lenni. A levélből egy összehajtogatott pergamenlap került elő. Szétnyitottam, és akkorát néztem, hogy az állam a padlón koppant.
Egy számla volt az. Az Abszol útról. Egy csúcsminőségű Tűzvillám seprűről szóló csekk. Az én nevemre. A világ legjobb seprűje. Ilyen seprűje van Viktor Krumnak... és... és Harry Potternek is.
- Köszönöm – suttogtam, és megöleltem apámat is. El sem hittem volna, hogy ha nincs a kezemben a csekk, hogy apám, aki világéletében gyűlölt repülni, egy csúcsszuper seprűt venne nekem.

Amikor elengedtem apámat, akkor láttam, hogy ő is meg van hatódva ettől a szeretetrohamomtól. Aztán visszaültem a helyemre, és elkezdtem a többi ajándékot is bontogatni. Legtöbbje olyan ajándék volt, ami felesleges volt. Örültem nekik, de feleslegesnek tartottam. Új karóra. Új számítógép alkatrészek. Új számítógépes játékok, és csomó ilyen most már haszontalan cucc. Nem hittem volna, hogy apám ajándékát bármi is felül tudja múlni. Tévedtem. Befutott pár perc múlva a nővérem is Judy. Négy évvel idősebb nálam, és ezért gyakran ugrat, hogy milyen kis csöpp vagyok.
- Hé csöppség - fordult hozzám. - Boldog szülinapot - nyújtott felém egy kalitkát, benne egy gyönyörű macskabagollyal. Ehhez már tényleg nem tudtam mit szólni.
- Elveszed, vagy meddig szobrozzak még vele? - szólalt meg hirtelen Judy.

Most, hogy így összegyűltünk elkezdtük a reggelit. Anyám igazán kitett magáért. A kuglóf házikészítésű, omlós, a gyümölcslé frissen facsart, mézédes, a többi finomságról nem is beszélve. Valahol a reggeli elején járhattunk, amikor kopogást hallottunk az egyik ablak felől. Egy szúrós tekintetű gyöngybagoly kopogtatta az ablakot. Apám beeresztette az állatot. Az nem sokat tétovázott berepült a konyhába, és elém nyújtotta az egyik lábát. Remegő kezekkel szedtem le a zsinegről a levelet. Mielőtt bármit is szólhattam volna, a bagoly fontoskodva megrázta a tollait, majd kirepült az ablakon. Hat szem meredt rám. Remegő kezekkel bontottam ki a borítékot. Az ismerős zöld tinta. Az ismerős címerrel lepecsételt levél. Tudtam mi ez.

Steve Jhonson úr részére
Surrey grófság Godric’s Hollow Maine street 13.
Földszint, konyha

Feltörtem a Roxfort címerével ellátott pergamentborítékot. Két papír volt benne. Tudtam, hogy mindkettőben mi van, de akkor is szerettem volna elolvasni. Négy éve volt, már ilyenhez szerencsém, csak akkor, a nővéremhez érkezett. Remegő kezekkel, fogtam a pergamenlapot, és hangosan olvasni kezdtem.

ROXFORT
Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola
Tisztelt Jhonson úr!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.
Tisztelettel:
Minerva McGalagony
igazgató

Abban a pillanatban, hogy az utolsó szót is kimondtam, egyszerre hárman ugrottak nekem, hogy megöleljenek, és „gratulálok drága fiam” vagy a „tudtam ,hogy ember leszel csöppség” felkiáltással, szorongathassanak magukhoz. Hát sikerült. Én is Roxfortos diák leszek. Úgy éreztem, magam, mintha a föld fölött repkednék pár centire a földtől. Ma minden sikerül nekem. Én Steve Jhonson végre Roxfortos diák leszek, és már alig több mint másfél hónapig kell itt kuksolni. Én is varázsló leszek. Kell ennél több? Már alig várom.