Megalázva I.rész

MEGALÁZVA
I. rész
(avagy az „Amnézia Team” üdülési jog értékesítési stílusa)

A szövegbe beleolvasva, külön magyarázkodás nélkül is mindenki számára világos és egyértelműen látható, hogy ezt valaki kitalálta, ez egy fikció. Ilyen napjainkban még véletlenül sem fordulhat elő.
Ha a történet részleteiben, bárki is hasonlóságot fedezne fel, egy általa ismert történethez, az csakis a véletlennek tulajdonítható!


A történet kb. két éve kezdődött. Ülök az íróasztalomnál és szokás szerint teljesen elmélyülve bűvölöm a számítógépemet. A nagy átéléssel püfölt klaviatúra fellélegzett, amikor megcsörrent a vezetékes telefonom.
Én gyanútlanul felvettem a kagylót, amelyben egy kellemes, nem bántó, de igen határozott hangú hölgy jelentkezett be. Rögtön elmondta, hogy Ő egy „Amnézia Team” nevű csoport érdekeit szem előtt tartva keres idősebb házaspárokat. Mivel a célcsoportba beillett minden kritérium, amelyet felsorolt, (életkor, üdülési-nyaralási szokásaink, stb.) azonnal a lényegre térve tette meg kedvező ajánlatát egy 3 napos 2 éjszakás erősen kedvezményes üdülési lehetőségre. Én ezt az ajánlatot, elsőre elhárítottam, de a telefont nem tettük le, tovább beszélgettünk, hogy mi korábban hol, mennyit nyaraltunk. A baráti jellegű csevegés után a régi ismerősök stílusában búcsúztunk, és szavamat vette, hogy „ugye nem végleges” az elutasító válaszom. Mivel úgy éreztem, ezzel semmire sem kötelezem magam, „levegőben hagytam” a témát.
Én már rég elfeledkeztem, erről a bájcsevejről, amikor mintegy fél év után ismét cseng a telefon és bejelentkezik a „régi ismerős”.

Időközben, azonban némi változás történt családi körülményeinkben. A kapcsolatfelvétel idején nagyon friss unokázási gyakorlat volt kialakulóban, mi több, azóta újabb unoka is „képbe került”, így a szabadidőnk némiképpen át lett szabva. Ezáltal, bár akkor még nem tudtunk róla, megváltozott a nyaralási-üdülési igényünk is! A korábbi években rendre bekerült a napirendünkbe egy-egy külföldi út. Ez a vonal, úgy tűnt, az unokák életkori sajátosságai okán némi törést fog szenvedni. Aztán kiderült, hogy nem csak úgy tűnt, de valóban más jellegű nyaralási igények váltak meghatározóvá. Az alig múlt egy éves és kisöccse a néhány hónapos unokánk határozottan kijelentették, semmi kedvük külföldre menni. Érvelésük hamar meggyőzött, mert azt én is beláttam, semmi értelme sincs hiányos idegennyelvtudás nélkül ekkora csöppségeket távoli országok, távoli vidékeire vinni. Végül is, ha jól belegondolok, nem csak idegen nyelvtudásbeli problémáik vannak a csöppségeknek, hiszen Ők még a saját anyanyelvüket sem igazán értik. Határozottan kijelenthetem, még ma sem beszélik folyamatosan az anyanyelvüket sem.

Tehát miután már ismerjük a menetközben történt változásokat, nem mondhatom, hogy megkönnyítette dolgomat, az üdülést szervező hölgy bejelentkezése. Ismét elmondta, hogy milyen csodálatosan éreznénk magunkat egy ilyen kedvezményes néhány nap alatt.
Felsorolta az aktuális lehetőségeket, időpontokat, stb. Nekem pl. az időpontokkal volt a legkevesebb problémám, lévén már egy ideje nyugdíjas nagypapa vagyok. A páromnál már közel sem ilyen egyszerű a helyzet, mert Ő még kemény munkás-napokkal tűzdeli a két unokázás közötti időszakot. Szumma-szummárum ismét elodáztuk, ezt a csodás ajánlatot.
Az idő ment tovább, nem akarom tovább húzni a rétest, mert hasonló próbálkozás még volt (kb. fél évenként) a közbeeső időszakban. Mint már az elején is említettem, az első invitálásunk mintegy két éve történt. Azóta már nemcsak „mint régi ismerősök” üdvözöltük egymást, hanem határozottan megkockáztathattuk a „régi ismerős” státuszt. Feljogosított erre az a tény, hogy bár túl sokat nem tudtunk meg egymásról, (főleg mi nem) de rendszeressé váltak köztünk ezek a fél évenkénti győzködő csevegések.

Felmerül az emberben egy ilyen csábító ajánlatnál a kérdés, vajon mi a turpiság ebben a nagy olcsóságban? Elsőként arra is gondoltam, talán valami „Kész átverés show” részesei vagyunk és a helyszínen megjelenve, harsány kacagás közben, valaki rámutat a kandi kamerára és az elkeskenyedett pofám látványától fetrengeni fog a közönség, amikor mindez adásba megy!

Tehát az elképzelt lehetőségek egyike volt ez a verzió. Ez nem jött be, ami majd a későbbiekben ki is derül. Tehát a „Kész átverés show”-ból show nélküli átverés lett. Na, de ne menjünk a dolgok elébe, mert még el sem indultunk.

Egy korábbi hasonló léptékű ajánlat kondiciói is eszembe jutottak, amikor nem telefonon, hanem Interneten kerestek meg, és árban hasonló ajánlatot tettek. Úgy vélem teljesen korrekten jártak el, mert nem csak a kedvező ajánlatot ismertették részletesen, hanem az okát is, amiért számítanak ránk. Tudni kell, hogy ez az ajánlat nem a főszezonban történt, tehát, ha nincs egy-két kedvezményes vendég, akkor a szobáik szinte teljesen lakatlanul álltak volna. Az ajánlat indoka a következő volt. Hangsúlyozták, hogy semmi hátsó szándék nincs a megkeresésükben, csupán annyit kérnek cserébe, amikor visszatértünk a nyaralásból és kedvező tapasztalatot szereztünk, akkor segítsük a jó hírnevüket növelni, azáltal hogy tapasztalatainkat, ajánló szándékkal adjuk tovább, baráti, rokoni, ismeretségi körben.
Végül is ez a törekvés reális és teljességgel hihető is.
Azóta átgondoltam, hogy végül is van az ilyen típusú ajánlatoknak egy másik vetülete is, ezt én úgy mondanám, hogy „Kármentés!”.
Gondoljuk át a dolgot ebben a megközelítésben!
Könnyen belátható, hogy minden olyan nyaraló, üdülő komplexum, amelynek a működése erősen szezonális jellegű, a holtszezonban, vagy bezár, vagy stagnál! A bezárt üdülő is felemészt egy számottevő rezsiköltséget, hiszen minden alkalmazottat, mégsem lehet elküldeni, az épületet (ha téli időszakról van szó) valamilyen fenntartó fűtéssel fűteni kell, amennyiben nem akarjuk a szétfagyott vízcsövek és WC csészék cseréjével kezdeni a szezont, stb.
Tehát a holtszezon jelentős bevételkiesést jelent és itt jön képbe a „kármentés”, ugyanis értékelhető hasznot valóban nem hoz, az erősen nyomott árakon fogadott vendég, viszont a csökkentett díjjal, ami egy magát bölcsnek tartó ember szerint a „mosatási költséggel egyenlő” mégis csak enyhíti a veszteséget. Az említett személy ezt a meghatározást olyan büszkén tárta elénk, mintha a világ nyolcadik csodáját fedezte volna fel.

Megkövetem az olvasót, mert ismét sikerült a figyelmét vakvágányra terelnem, máris felhagyok a kisiklott témával, és gyorsan felveszem az elbeszélés fonalát, és az eredeti témánál maradva folytatom.
Úgy érzem sikerült ecsetelnem, azt a megfontolást, amely elfogadhatónak és hihetőnek ítélte meg a mintegy két éve, folyamatosan jelentkező, túlságosan is kedvező ajánlattételt.
Azt azért el kell mondanom, az utolsó ajánlattétel is elutasítással záródott. (Elsőre!)
Történt azonban valami, ami miatt szóba került, hogy kellene egy néhány napos kikapcsolódás, akárhova, csak szakadjunk ki egy kicsit a mindennapok taposómalmából.
Ekkor gondoltam, ismét a legutóbbi (néhány hetes) invitálásra és így történt, hogy visszahívtuk a szervező hölgyet. A beszélgetést azonnal a „túl kedvező” díjak tisztázásával kezdtük, mert továbbra is éltünk a gyanúval, hogy itt valami mocskos nagy átverés van a háttérben.
Nem szerettük volna, ha a helyszínen derül ki, hogy még ezt is, meg azt is kell pluszba fizetni és a hazafelé vezető utat már üres zsebbel, alsógatyában kell megtennünk.
Megnyugtattak, hogy ilyen nincs, semmi trükk, csak egy kb. két órás szállodaismertetésen kell részt vennünk! Ez a közlés teljesen elaltatta minden kételyemet, ami korábban felmerült. Sőt én még kifejezetten örültem is, mert olyan honlapokat üzemeltetek, amelyek a vendéglátással, pihenéssel kapcsolatosak. Első gondolatom az volt, hogy milyen jól ráhibáztak, amikor kiválasztottak, erre a három napos márciusi „nyaralásra”.
Olyan helyre kis bemutatót fogok készíteni róluk, sok fotóval, ami biztosan felkelti majd többek érdeklődését!
Mondanom sem kell, hogy a részletek tisztázása és megnyugtatásunk ellenére nem lepett meg, hogy az első érdemi közlemény a recepciós részéről az volt, hogy a gépkocsink utcán parkolásáért váltanunk kell egy parkolási bérletért, amiért naponta 1000.-Ft.-ot kell fizetni! Hoppá! Sajnos nem ez volt az egyetlen meglepetés, sőt még csak nem is az igazi volt!

Az igazi meglepetés akkor jött, amikor ismertették velünk, hogy miért vagyunk ott!
Amikor megtudtam, miről van szó ott helyben leesett az állam! Ez igen! Sikerült néhány másodperc alatt keserűvé tenni a szánk ízét, pedig még a cinikus kegyetlen és méltatlan megaláztatásról sejtelmünk sem volt!