Történetek

A minap olvastam a régebbi történeteimet (Angyalszív)... Jókat nevettem rajta. Fura érzés, ahogy öregszik az ember már azok a régi dolgai, amiket akkor régen olyan nehezen élt meg, és melyek akkor megkeserítették az életét, most milyen apró dolgoknak tűnnek...

Furcsa, az emberek nagy része fél éjszaka a temetőktől, vagy ha nem is fél de legalábbis igyekszik elkerülni. Én személy szerint pont ellentétes állásponton vagyok, engem mindig megnyugtat az éjjeli temető látványa. Most is oda tartok, dolgom van ott, amit még ma éjjel el kell intéznem...

És miután megdugták egymást a felcsatolható fasszal, megjön a csávó, és akkor ő is rendberakja őket. Először az egyiket majd a másikat keféli meg, miközben a nők ott sikoltoznak és nyögnek... hu, baz... miért nem engem kérnek meg ilyenre! Aztán persze a csávó még le is szopatja őket, a gecijét szétfröcsköli az arcukon... oohhh... ez elviselhetetlen, feszülő ágyéka már fájt, ennyire erősen feszült a nadrágnak...

- Hát én sem úgy gondoltam, hogy átváltoztatunk halandókat, és csak úgy neki engedjük a vámpíroknak. Livyvel kimennétek Görögországba. Ott legalább a sellőkel és nimfákkal jól el lehetne. És az újoncokkal pedig mi is odamennénk a kastélyba, kiképeznénk őket. Utána pedig Gábriell nyomába erednénk. - mondtam Zeknek.
- Ez az ötlet jól hangzik. De mégis hány újoncra gondoltál? - kérdezte Zek...

Jövünk haza a közös buliból. Az utolsó villamos már rég elment, így hát megint gyalogolhatok haza. Fölajánlod, hogy hazakísérsz, mondván ilyenkor már ne gyalogolj egyedül, veszélyes. Elfogadom a felajánlást, és belekezdek valami érdektelen témába csak, hogy ne csöndben mennyünk végig. Fázok, odaadod a pulcsid, és egy pillanatra magadhoz is húzol az egyik kezeddel, hogy felmelegíts...

Jázmin óvatosan közelebb lépett, közben mélyen a fiú szemébe nézett, aki megbabonázódott. Szemei sötétbarnáról hirtelen vérvörösre, majd aranybarnára változtak. Majd közelebb lépett gyengéden megfogta a fiú karját és megcsókolta. Ahogy Iván kissé kinyitotta ajkait, érezte, hogy valami erőféle távozik belőle, majd el kezdett forogni vele a világ...

- Lenne egy új megbízás – mondta halkan. Sóhajtva vettem át a papírokat, és hátradőltem.
- Máris? – kérdeztem, és kinyitottam a kartont. A papírokhoz csatolt fénykép egy férfit ábrázolt. Fekete, hátul kissé rövidebb, de elől hosszabbra hagyott haja volt, ami éppen csak a homlokába lógott. A képen profilból látszódott az arca, de így is majd’ meghaltam a gyönyörűségtől...

Kezeim remegnek. Egy percre lerakom mindkettőt. Vágásnyomok testemen szinte mindenhol. A gyógyszerhez nyúlok. A pirulákat kinyomom a csomagolásból. Összetöröm, és lenyelem az összest egy kis víz kíséretében...

Én nem vagyok a hatalmas női mellek elkötelezett híve, neki is inkább olyan közepes méretűek voltak, így első saccra 75B, de a formájuk egyszerűen tökéletes volt: gömbölydedek, kemények, pici vörösesbarna bimbókkal és az egész még meghintve aranyos kis szeplőkkel. Bal kézzel – lehet kicsit talán ügyetlenül, de hát az ügyesebb jobb kezem a puncijával volt éppen elfoglalva - simogattam az érzéki halmokat, a kemény mellbimbókat, és próbáltam róla lefejteni a fehér köpenyt...

- Miért fáj ez ennyire? - kérdezi a lány, aki hason fekszik.
- Talán, mert szeretted őt - válaszol odaadóan a másik.
- És ha mégsem? - a hason fekvő feltápászkodik, törökülésbe helyezkedik. A mellette ülő lány szembefordul vele, szintén törökülésben ülve.
- Nekem úgy tűnt, hogy mindent megadott neked, amit csak tudott. Ne ítéld el, csak azért, mert te nem szeretted. - kivesz a zsebéből egy cigarettás dobozt, belőle egy öngyújtót, s egy szál cigit. Szájába veszi majd...