Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Hirtelen megérezte a levegő változását, hideg fuvallat csapta meg, és fázni kezdett. Azaz érzése támadt, hogy nincs egyedül. Félve nyitotta ki szemét. A pupillája kitágult, az ijedségtől, be kellett harapnia a száját, hogy ne kiáltson fel.
Egy férfi lebegett előtte, nem messze tőle. A férfinak iszonyatos, de gyors halála lehetett: egy kihegyezett karó szelte át a fejét...
Egy férfi lebegett előtte, nem messze tőle. A férfinak iszonyatos, de gyors halála lehetett: egy kihegyezett karó szelte át a fejét...
Beküldte: Anonymous ,
2009-05-31 00:00:00
|
Novella
Június 21, megcsinálta. Élete első (és talán utolsó) nagy megmérettetésén van túl – legalábbis így érezte. Hazaindult. A nyár illatos, fülledt, mégis hűsítő szellője hajába kapott. A szelet, amelyet mindig is a kevésbé kedvelt időjárási elemekhez sorolt, most élvezte. Élvezte, hogy összekócolja gondosan kifésült tincseit, hogy szemébe fújja féloldalasan hordott frufruját, hogy látómezejét cikázó fürtök bolygatják...
Mikor magához tért a lány, szörnyen sajgott a feje. A kezei meg voltak kötözve, minden porcikájában fájdalmat érzett. Ráeszmélt, innen nincs kiút, a férfi rabul ejtette. Szóval ezért kért bocsánatot. Egyáltalán nem bánta meg, amit tett vele az évek során. Most még jobban gyűlölte, mint eddig bármikor. Abba kell hagynia, nem töprenghet ezen tovább...
Szeretek tömegközlekedéssel utazni. Mindig van valami különlegesség, ami leköti a figyelmem. Olyan, mint egy svéd asztal, van itt minden, ami szem szájnak ingere. Általában az emberek a reggeli utazás közben csak bámulnak ki az ablakon, átgondolják az aznapi teendőiket, morgolódnak, hogy el fognak késni vagy hasonló, az agyat nem túlságosan leterhelő gondolatok kötik le őket. Szeretem megfigyelni, hogy milyen típusú emberek fordulnak meg a buszokon, villamosokon, metrókon...
Hihetetlen, hogy az ember mi mindenre képes egy kis szereteté. Valakik csak egy ölelésre vágynak, hogy érezzék nincsenek egyedül, mások elhitetik magukkal, hogy nincs szükségük senkire sem. Sajnos a mi világunk nem olyan, hogy mindenki boldogan éli hitvány kis életét. A mi világunkban csalódnunk kell abba, akit szeretünk, szenvedni érte és a sors, ha úgy gondolja eleget szórakozott velünk, elhajít minket, mint egy olcsó kis játékot...
ufrozina szaladt, ahogyan csak bírt. A törpe pedig átváltozott egy emberalakká. Sudár, fess és sármos férfivá. Csak nézett a nő után. Némi megvetéssel, szánalommal és undorral vegyítve. Gyűlölte őt minden porcikájával, és szerette őt a szerelem legnagyobb tűzével. Választania kellett a két érzés közül. A gyűlöletet választotta. Fabatkát sem ért az élete miután így elbánt vele a szeretett nő...
Folyton pörög az agyam, mindig ugyanaz az a kérdés. MIÉRT? Miért hazudnak az emberek? Miért félünk megbízni másokban? Miért nem tudom elérni a célomat? Miért és miért? Egy kérdés, sok válasz. Talán attól félünk, hogy sebezhetővé válunk. Minden válasz talánnal végződik...
- Tudnod kell azt is, hogy mindaz, amit át fogsz élni, az nem a valóság lesz. A valóságtól oly messze áll, mint amilyen közel.
- Tessék?
- A képzeletedben fog mindez végbemenni. Álomvilágban fogsz élni, ott hajtod végre a dolgodat. Nem a valóságban leszel, mégis valós dolgokat teszel. Eme vizsgával bizonyítod, hogy tiszta szívű lény vagy, és bármire képes. Így tükrözöd az álomvilágban tett dolgokat a valóságra. Amit ott teszel, az itt meg nem történt. Mégis hűséget és nemességet...
- Tessék?
- A képzeletedben fog mindez végbemenni. Álomvilágban fogsz élni, ott hajtod végre a dolgodat. Nem a valóságban leszel, mégis valós dolgokat teszel. Eme vizsgával bizonyítod, hogy tiszta szívű lény vagy, és bármire képes. Így tükrözöd az álomvilágban tett dolgokat a valóságra. Amit ott teszel, az itt meg nem történt. Mégis hűséget és nemességet...
Eufrozina megkönnyebbülten ment ki a templomból, tudván, hogy nem követett el bűnt, és János pap is támogatja őt. Végre szabadnak érezte a lelkét, és szinte szárnyalni lett volna kedve a boldogságtól. Boldog volt, hiszen egy reménysugár nyílt meg előtte, ami azt sugallta, hogy újra láthatja a szerelmét. Csak abban reménykedett, hogy képes lesz megbocsátani neki Anton azt, ahogyan viselkedett vele elválásukkor. Visszaemlékezett arra a szörnyű napra...
A lány hirtelen egy különösen lágy, csilingelő hangra figyelt fel, ami felállásra késztette. Megfordulva észrevett egy vörös hajú nőt, aki szívmelengetően rá mosolygott, s mintha biztatni akarta volna ezzel, hogy menjen tovább. A gyermek hirtelen nagyon könnyűnek érezte apró testét, s viszonozta a mosolyt. Ezt követően tovább indult, immár emelt fővel...