Történetek

- Istenek vagyunk? – Artemisz hangja teljesen közömbös volt, amolyan hétköznapi, mintha olyan megszokott lett volna, mintha mondjuk azt mondta volna: „Gimnazisták vagyunk?”
- Igen – bukott ki a válasz Chrisből, hamarabb és erősebben, mint azt szerette volna.
- Igen, mind a ketten azok vagyunk.
- De akkor hogyhogy nem az Olümposzon ülünk nektár eszegetve, és ambróziát szürcsölgetve, miközben…
- Jut is eszembe! Ha hirtelen erős bizsergés jár át, és utána úgy érzed,...

Néhány halk, nyöszörgő hang. Néhány apró sóhaj, néhány kézmozdulat. Hírtelen leáll minden, a gépek sípolva jeleznek. A gyermek nem mozdul többé… ápolók rohannak a kórterembe, próbálják éleszteni, de a gyermek nem reagál. Kisírt szemén már nem látszik a fájdalom, inkább csak a nyugalom, mely szétárad egész testében. Nem akar ő visszajönni, nem akar visszatérni erre a kemény földre, a vad életbe...

Nem hiszem el, hogy mindez velem történik. Csak tizenhat éves vagyok. Hogy várhatják el tőlem, hogy kezelni tudjam a helyzetet? Két hete meghalt az anyám, és most egy olyan férfihoz kell költöznöm, akit gyakorlatilag nem is ismerek. A férfihoz, aki tizenhat éve felcsinálta anyámat, és aztán úgy dobott el minket, mint egy üres kólás dobozt. Ennyi év után játszani akarja a jó apukát, és magához vett. Most ott kell laknom vele, a némberével, és a fiával valahol az Isten háta mögött, távol...

Lelki szemei előtt újra és újra lejátszódott az a jelenet, ahol ő és a lány kettesben fekszenek az ágyon a Szirén kabinjában, teljesen elmerülve egymásban. És Isten lássa lelkét, gondolatban tovább vitte… összekapaszkodott végtagok, elfúló zihálások, gyönyör teli kiáltások és a csodálatos teljesség érzete… bármit megadott volna azért, hogy mindezt átélje a lánnyal.
„Te lökted el magadtól! Hát itt az eredménye!”
Igenis jól tette! A vágya a nő után, egyszerű… biológia. Ami azzal...

Egy űrhajó egyik termébe benyitva több száz idegen lényre bukkantak, akik szörnyű állapotban voltak. A földön több holttest feküdt, egymást ették. A lények hihetetlenül alultápláltak voltak. Az érdekes pedig az volt, hogy a katonát értették, amit a lények mondanak. A kommunikáció azonban nem a szokványos módon történt. A lények gondolatátvitellel kommunikáltak az emberek felé. Ők pedig valójában nem az emberi nyelvet értették meg, hanem azt, ami a beszélő fejében a beszéd közben lejátszódik......

És ekkor jött el az a pillanat, amikor beismertem magamnak, hogy a harisnya csak egy eszköz volt a punci eléréshez. Mit számított a puha anyag, mit számított az ára, fogtam és kiharaptam, majd a kezemmel csináltam rajta egy akkor lyukat, hogy a nagyajkak kiférjenek. Ismét nyalni kezdtem, szívtam, szürcsöltem, mintha az életem függne tőle...

A sárkányok megjelenése az emberekből vegyes érzelmeket váltott ki. Voltak akik támogatták, hogy itt vannak, voltak akik ellenezték. Az emberiség nagy része azonban azon az általános véleményen volt, hogy a sárkányok által majd rengeteg szellemi és technológiai sok újdonságokhoz jutunk és sikerül majd elkerülnünk a Föld elpusztulását az egyre növekvő globális környezetszennyezéstől...

Kérdi valaki a nyílméregbékától, hogy „Drágám, akarsz te jáspis, opál, rubin vagy smaragd, de mérgező, szép, de gyilkos lenni?” Mondja-e neki az anyja ebihal korában: „Kedvesem, úgy vigyázz, hogy ne szeress, mert veszélyes vagy!”? Választhat vajon a kis jószág? De bizonyosan azt mondaná: jó ez neki így. Hogy is ne volna jó? Ő így éli túl a létet, neki ez hasznára van. Tudja is róla mindenki: harsány, hát halálos...

Nóri egy ollót keresett, s szemből közelített vonzalma tárgyához.
- Arra most nem lesz szükség – mondta Elza széles mosollyal az arcán, kezeivel megfogta Nóri fenekét, s gyengéden magához húzta. Lassan simogatta feszes seggét, néha kicsit belemarkolt. Tekintetük egymásba fonódott, Nóri alig láthatóan megnyalta az ajkát, amiből tapasztalt partnere rögtön tudta, mire vágyik...

Ismét egy nehéz nap állt a hátam mögött. Hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam és beestem az ágyba. Nagyon álmos voltam. Ahogy lassan lecsukódott a szemem ismét a már szokásos álmomban találtam magam. Mostanság egy tűzoltóval chatelek, akinek már elég sok mindent elmondtam magamról, ennek tudtam be az álmaimat. Azt is tudta, hogy hol lakom. Egyszer már egy randit is megbeszéltünk, de végül behívták dolgozni, így az elmaradt...