Halloween-parti 2009

Véres koncerti szerelem

Ááááááááh el sem hiszem, hogy eljött ez a nap is!
Véégre eljött az nap, amikor ugyanis koncertre utaztam.
Nem jött velem senki, mert a haveri körben senki nem bírja azt a bandát, amit én pedig nagyon, nagyon imádok. "Poison" volt a banda neve, és eléggé tetszett a gitáros, Jade. Alig vártam, hogy láthassam, ö a mindenem. Németországban, azon belül Berlinben léptek fel, kicsit messze van, de Jade-ért mindent. Olyan este fél 6 körül indult a gépem, nem akartam korán menni, hiszen csak a koncert miatt megyek oda. Összepakoltam a cuccaimat, és elindultam a reptérre. Busszal akartam odaérni, de hát a busz késett, így már eléggé ideges lettem, hogy lefogom késni a repülőt. Nem bírtam tovább, hívtam egy taxit, és avval indultam el. Elkért egy 1000-rest is a szemét pedig nem vitt messzire. baromm.. na mind1. elindultam be a vároba és már be is mondták, hogy a Németországba indulo repülö 10 perc mulva indul. Felkaptam magam és mentem odaadni a jegyet majd felszálltam a repülöre.Leültem aztán elkezdtem zenét hallgatni.Miután meguntam a zene hallgatást elövettem 1 vámpiros könyvemet szeretem az ilyen történeteket.és nemérdekel, hogy milyen bolondnak is néznek én hiszem, hogy léteznek és ki is akartam már régota probálni , hogy milyen is lehet az olyan élet.Hamar elrepült az idö olyan 7ora fele érhettem Berlinbe 20:00-kor kezdödött a koncert kicsit sietnem kelett.hála németül tanulok igy nem volt nehéz eligazodni :).19:47-re már oda is értem a koncert helyszinére és befizettem a jegyet elég drága volt 6500ft volt a jegy , de mint mondtam Jade-ért mindent.Még ovlt 1 kis idöm ezért vettem colát és valami chips
féleséget, mert nem ettem vmi sokat és éhes voltam már.Aztán már kezdödött is a koncert hála elöl volt hely igy tudtam nézni az én Jade-emet.Nagyon boldog voltam és állandoan csak Jade-et bámultam egyfolytában. 1× csak felszolitanak és felemeltek a szinpadra nem tudtam mit kezdjek ott állt melettem jade és én sokk hatása alatt voltam "Én itt állok itt van Jade melettem ilyen közelröl nézhetem" Nagyon rohamosan telt az idö és a koncert vége volt már egész évgig ott táncikáltam Jade melett ö meg le nem vette rollam a szemét állandoan nézett és nézett néha már belevörösödtem :) Aztán ahogy éreztem vége is lett a koncertnek eléggé szomorkás lettem , de az a gondolat felviditott, hogy Jade melett lehettem.aztán megtörtént a csoda Jade leszolitott.

- Szia jó volt a koncert?
-(most tényleg hozzám szolt)ÓÓ igen nagyon super volt :)
-Örülök neki jaj de bunko vagyok és, hogy hivnak téged?
- Audrey-nak hivnak és örülök, hogy veled találkozhattam.
-Akkor szia Audrey XD.én is örülök, hogy veled!!
(én már irulok-pirulok el sem hiszem, hogy ez történik)
-Nincs kedved bejönni hozzánk az öltözöbe?
(mi?? mit mondott?? elhiv az öltözöbe?? ez nem lehet igazz)
-Tényleg?? bemehetekk?? ez CSÚÚCS!!!!
-Igen gyere beviszlek.

Aztán átkarolta a nyakamat és mentünk az öltözö felé.
Ahogy benyitottunk a banda többi tagja volt bennt csak néztek, hogy én mit keresek itt dehát hagy nézzenek.

-Sziasztok szólaltam fel a cikis helyzetben.
Csáá, csáá -szolaltak meg.
-Ülj le nyugottan (szolalt fel Jade)
-OK (válaszoltam tömören elég ciki volt a helyzet)

Aztán Jade felpattant és hivott be 1 másik helyiségbe.
Én furcsáltam a dolgot, de hát a legjobb pasival lenni megérii.Ledobtam a cuccomat a padra aztán leültem.
Jadenek csörgött a telefonja.elég sokáig beszélt ezért meguntam és elövettem a vámpiros könyvemet és elkezdtem 1 ujabb fejezetet.Aztán hallottam félfüllel, hogy Jade befejezte beszélgetést és oda ült mellém.

-Mi jót csinálsz?(szólalt fel)
-Hátt.. olvasok nem hiszem, hogy téged érdekel.
-Mert mit olvasol??
-Vámpirokrol szóló történetet.
-Hmm különös 1 téma.
-Engem ez vonz tudod mindig is akartam érezni, hogy milyen is lehet vámpirnak lenni.holdfényes éjszakákon járni az utcákat és halhatatlannak lenni szerinted léteznek?
-Én hiszem, hogy léteznek.. jahh igen létezhetnek miért ne, ha Isten létezik és hiszünk benne akk vámpirok mért ne??Tényleg szeretnél az lenni?
-Igen szeretnék ha lehetne.Cserélnék szivesen.
Jade elmosolyodott és mondta:
-Én segithetek..
-Mi?? hogyan??
-Megmutassam??????hmmm??

Én felálltam és elkezdtem hátrafelé lassan menni Jade közeledett hozzám én neki mentem háttal a falnak ö meg közeledett és közeledett majd mig teljesen hozzám simult.És megpillantottam 2 hosszu szemfogát.
Akkor esett le, hogy mind végig 1 vámpirrral voltam 1 szobában.Nem birtam ellenállni neki közeledett puha ajkával nem tudtam kitérni elölle..lehet nem is akartam..megcsókolt.

-Tényleg szeretnél még vámpir lenni??Járni velem a sötét utcákat, holdfényes éjszakákon együtt lenni az örökké valoságig??
-Igen akarom veled járni a sötét utcákat, holdfényes éjszakákon együt lenni az örökké valoságig!!!

Majd ujra megcsókolt és éreztem hogy közeledik a nyakam felé majd 1 szúró, nyilaló fájdalmat éreztem.éreztem , hogy eröm csökken és egyre gyengébb leszek.Majd elájultam.
Másnap reggel 1 másik szobában ébredtem..elég kimerült voltam.Jade 1 széken ült elöttem és aludt.
Nem ébresztettem fel.Felálltam nagynehezen és szétnéztem.vagyis néztem volna, ha nem estem volna össze.A nagy csattanásra felriadt Jade .Észrevette, hogy
eltüntem és a nappaliban talált meg.

-Audrey jól vagy??Kimerült vagy mért keltél fel..
-Én csak szétakartam nézni nem akartalak felébreszteni.
-Aranyos vagy , de nem haragudtam volna meg külömben is csak pihentem nem aludtam.. XD
-Oké máskor ugy lesz.

Már vagy 350 év telt el azóta és még mindig szeretjük 1mást.Senkim nincs már igy csak neki élek, valóra vált az álmom vámpir lehettem.
Végül kiderült, hogy az egész banda vámpirokbol állt.Igy egész végig folytatták a zenélést.Az embereknek sosem tünt fel, hogy évszázadok óta virágzik a "POISON" nevü rock zenekar ..


A vírus

A nevem Clay Thomson. Katonai tudós vagyok, 23 éves.Ma 2007 február 13. van.És ma kezdődött el az, amiben maajdnem belepusztult az emberiség.
1 nagyon hosszú nap után végre hazaértem. Óriásit ásítottam, és beléptem az ajtón. Az 1. meglepetés az volt, hogy megbotlottam a küszöbön heverő csomagban.
-Bakker!-szitkozódtam.-Ki rakta ezt ide?!
De mivel érthető okokból senki nem válaszolt, fogtam a csomagot, bevittem a hálószobámba, fogtam 1 kést, és felbontottam. 1 medál volt benne. Szép, gyémántberakású, csillogó medál. És volt hozzá 1 felirat a medál hátulján lévő cetlin. Menekülj innen, és vidd magaddal a medált! Ez állt rajta.-Ezek az ingatlanügynökök azt képzelik, egy ilyen bizsuval a kezemben boldogan odaadom
nekik a házam.-morogtam. Végülis lefeküdtem aludni. Valamikor éjféltájt az utcáról:Üvöltözés, hörgés, sikítás hallatszott.-Biztosan kijöttek a részegek a kocsmából-gondoltam.És ekkor valaki diszkréten betörte az ajtóm.
-Bakker-montam, és lekaptam az éjjeliszekrényről a kést. Majd ezt követően felmásztam az emeletes ágyam emeletére.És vártam. És ekkor megérkezett az a valaki, akin még mindig az ajtóm szilánkjai hevertek.Körülnézett, aztán az ablakhoz lépett.És most! Leugrottam az ágyról és képenrugtam a betörőt. Az ablak szívhezszóló reccsenéssel tört szét, és az emberke kirepült az ablakon.Vagy nem is volt emberke? A bőre sárgás, szemei vörösek voltak.Miközben ezen filóztam, réjöttem, hogy én a földszinten lakom. Ezt az is megerősítette, hogy szaggatott légzést, üvegcsörömpölést hallottam az ajtó felől. Felkaptam a cipőm, papucsba bújtam, és kiugrottam az ablakon.Behúzódtam 1 sarokba, és felhúztam a cipőm.Futottam egyenesen Stevehez, aki a barátom volt, és majdnem a szomszédban volt.Feltéptem a lépcsőház ajtaját, felrohantam az emeletre, és meg sem lepődtem, hogy Steve ajtaja sem volt a helyén.Beléptem, de mindjárt meg is álltam, amikor 1 kard hegye élvezte nyakam bőrének vendégszeretetét.Steve lépett elő a sötétből, és a szemembe világított 1 zseblámpával.Ekkor leeresztette a kardját, és felsohajtott.
-Nem hiszem, hogy örültem volna ennél jobban valaha is a találkozásunknak-mondta megkönnyebülve.
-Én sem-morogtam.
-El kell tünnünk innen-mondta, és nagyot rúgott az egyik lény levágott fejébe.
Mindig is tudtad, hogy rajongok a középkori fegyverekért -mondta, és átadott 1 kardot, majd a saját vállára akasztott 1 nyílpuskát.
-Na most menjünk és az ajtógomb után nyúlt. De persze, mivel az ajtó nem volt ott nem tudta.
-Már annyira megszoktam-magyarázta.
Ahogy kiléptünk a ház ajtaján, kicsit meglepődtünk.
Ugyanis néhányszáz lény felénk tartott.

Folytatása következik


Amikor a gyerekek sikítanak

Nina vagyok 17 éves.Egy nagyon távoli rokonom meghalt és rám hagyta vagyonát.
Nem ismertem és nem is értem mért pont én kaptam meg,de örülök neki.

Limuzin jött elém és vitt el a kastélyba.Mikor oda értünk és megláttam,azthittem
elájulok a látványtól.Gyönyörű szép virágok,és kiváló pázsit.A kastély kicsit gótikus stilusú .
Nem birtam magammal a látványt ami elém tárult,álmaimban láttam csak ilyet,de ez most igaz és
az enyém.
Egész nap csak fel-alá rohangáltam ,szobáról-szobára.A cselédek csak kuncogtak mikor furábbnál
furább arckifejezéseket
mutattam.

- Ez az megszámoltam 145 szoba és 40 fürdőszoba van.-jelentettem ki hangosan.
- Igen pontosan enyi szoba van kisasszony,de nem kelett volna megszámolnia elég lett volna,ha
megkérdezi.
- szólalt meg a komornyik.
- Rendben,következöleg kérdezni fogom.-nevettem el magam.

Bementem a szobámba lefeküdtem az óriási francia ágyra,lestem a plafonon az érdekes rajzot.
Egy felhön üllö férfi egy érdekes kardal szurt le egy sötét alakot aminek nem tudtam kiveni az
alakját.
A hosszú bambulásba elaludtam,már éjfél lehetett mikor fura zajra keltem.Kinéztem az ajtón senki
se volt a folyóson.
Vissza mentem aludni.Másnap reggel elhatároztam magam,hogy elhivom barátaimat is,sok
szoba van és étel is van bőven, elférünk sokan.

- Hallo,Ginger?
- Szija Nina,rég hallottam a hangod máris jön Ginger ,csak épp eszik.-barátnöm anyukája vette fel
a telefont,
nagyon aranyos nö.

- Ohh csokolom,köszönöm !
- Szija,bocsi ettem,mond-szolt bele a telefonba Ginger.
- Nem tudom hallottad-e ,hogy örököltem egy kastélyt meg hozzá kis vagyont.
- Igen hallottam rolla,szerencsés vagy,
- Jah van kedved eljönni?Ha kel küldök érted kocsit...
- Persze ,johogy lenne kedvem menni máris össze készülödök.
- Anyud elenged?
- Igen,tudod jól veled bárhova .-nevette el magát.
- Okés,Sophie-nak is szolj ö is jöhet.-tettem hozzá.
- Ok ok ,2 óra és készen leszünk.
- Rendben,szija.

Na,ketten már le vannak tudva,kit kéne még elhivnom,hmm áhh megvan.-jött az ötlet a fejembe és
már kaptam fel a telefont
és tárcsáztam.


- Szija ,Mike!
- Hallo,tessék?Ki az?-komás hangon szolt bele a telefonba a fiu.
- Én vagyok Nina.
- Ohh oké,Mi Nina.-Puff hallatszodott egy csattanás.
- Mike,Mike ott vagy ,jól vagy mi történt?-szóltam bele aggódóan.
- Persze,igen minden rendben csak lecsusztam az ágyról.-enyhén kapkódó,de mégis lelkes hangon
szólt a telefonba.
- Heh, okés, hallod lenne kedved eljönni a kastélyomba,örököltem rokonomtól,ha valakit akarsz
hozd el magaddal nyugodtan.
- Kastély,te,huh okés megyek-megyünk . nevettet Mike eléggé hangosan.
- Oké kocsit küldök elétek.Talán 3 óra mulva ott lesz.
- Ok akkor sietek szijaa aa a.-hallatszodot ismét 1 nagy puffanás.
- Jólvagyok,szija puszi.

Letette a telefont.Csak lestem magam elé,hogy vajon mit csinálhatott ,de akkor beugrott megint
hajnalig bulizhattak,
mint szokás szerint.Telt az idö ,én fel -alá járkáltam már nem birtam várni.
Egyszer csak hangokat hallotam kintröl kinéztem az ablakon.Megláttam barátnöim.Kiszaladtam eléjük.
Szaladtam a lépcsön lefele már majdnem ott voltam,de sikerült felbuknom a saját lábamba és
gurultam lefele a lépcsön.
Ott álltak elöttem megilletödve,nevettem egyett felakartam állni ,de nagyon fájt az oldalam és
sziszegtem egyet.


- Egybe vagy?-nevetett Ginger.
- Nyakigláb ismét esik mint szokás szerint .-tette hozá megjegyzését Sophie.
- Hahaha nagyon vicces inkább segitsetek felállni.
- Rendben ,de össze ne törd magad .
- Hahaha....

Felállitottak,körbe vezettem félig öket.Bevezettem a szobájukba,hagytam öket pihenni.
Én lementem szólni a szakácsnak,hogy nagyon finom ételt csináljon és sokat.A kedvenc ételünket
Brassóit.

Már sötétedett kint,7 óra volt.Lent ültünk az ebédlöbe és beszélgettünk ,vártuk a vacsorát.
Már épp keztünk elaludni az asztalnál mikor ismét hangokat hallottam,elindultam a bejárat fele
Mike és
barátai voltak azok mögöttük a komornyik az ajtót csukta be.
Elöl állt Mike mögötte Jeffry és mellette egy lány.
Mikor megláttam a lányt mérges lettem.

- Sziasztok,üdvözöllek benneteket!-jelentettem ki..
- Szija.-köszönt vissza a lány.
- Haliho.
- Szija Nina.

Érdekesen néztek rám mert látták,hogy valami bajom van,Mike oda jött hozzám.
- Mi a baj?-kérdezte aggodóan.
- Semmi,mi lenne?álmos vagyok.-feleltem visza köpcösen.
- Gyertek a vacsora már tálalva,még a végén kihül.

Jeffry vállat ránditott és követtek engem.Leültünk ennih,a kedvem kezdett vissza térni,
de mikor a lányra néztem ujra mérges lettem.Ginger észre vette,hogy nincs jó kedvem.

- Hé Nina!-szólt hozzám a lány.
- Nem tudom,hogy tudod-e,hogy kivagyok ,de ha vélletlen nem ismertél meg akkor bemutatkozom.
- Tudom,kivagy Gaby,nem kel bemutatkozni-szóltam vissza hüvösen.

A vacsora hangulata egyre rosszabb volt.

- Nina a barátom is elakart volna jönni csak elfelejtettem szólni,hogy eljöhetett-e volna.
-mondta Ginger.
- Igen persze,ha felhivod és szólsz neki ,hogy készüljön el,küldöm érte a kocsit.
- Wááá köszi!!-ugrott a nyakamba majdnemhogy felboritotta az asztalt is.

Ezután a kellemetlen vacsora után megmutattam az újonnan érkező vendégek szobáját én pedig
bementem a szobámba.
Mike még ott maradt Ginger-el megvárni a barátját Ien-t.
- Mike te hogy,hogy eljöttél azt hittem Nina nem hív el..
- Én se értem,de örülök neki nagyon jól esett,hogy gondol rám..én nagyon sze..(Ien törte meg
a mondatot)
- Szia szerelmem - kiálltott fel Ian.
- Én is a nyakába ugrottam : - Szia szivem örülök,hogy jöttél!
- Na akkor én nem is zavarok- sóhajtott fel Mike és elindult a szobája felé..
- Mike nem za..Ian befogta a szám és a fülembe súgta hagyd hagy menjen!

Bólintottam egyet és mi is elindultunk a szobánk felé.
Ian lepakolta a cuccait én pedig átlátogattam Ninához.
- Mingyárt jövök kiáltottam fel fél uton Ian-nek.
Választ nem halottam túl messze voltam az ajtónkhoz már.
Ahogy mentem Nina szobája felé furcsa hangokat halottam mintha valaki jönne utánnam..
Ráfogtam arra,hogy biztos csak a régi padló recseg a lábam alatt,de egyre közelebbröl
halottam a hangokat..
A végén elkezdtem rohanni ahogy csak a lábam birta.
Odaértem: dörömböltem Nina ajtaját ahogy csak tudtam!

- Nina nyisd ki az ajtooooot gyorsan valaki jön a hátam mögött segits nyisd ki!!!!!!
- ki az?-Kérdi Nina megborzongva.
- Ginger vagyok ne pofáz engedj be!!! Mingyárt itt van hallom!!!
- NYITOM!!
(én meg beestem a szobába és bezártam az ajtót.)
- Nina nem hiszed el....valami furcsa történik itt mintha valaki követne.
- Nyugodj meg biztos van magyarázat rá.

Erre kinyitottam az ajtot és szétnéztem.

- Hmmm sehol senki és még hangokat sem hallok.
- Ginger biztos képzelödtél...
- Én aztán nem!!Nem bolondultam meg!!
- Hát jó elhiszem..
- Lehet igazad van csak képzelödtem..Na,de elmondom mért jöttem hozzád..
Mi a helyzet Mike-al?-kérdezte Ginger kíváncsian.
- Áhhh nincs semmi mérges lettem rá nem kelett volna elhozni azt a csitrit állandóan nyal
azt se tudja
hogy nyalizzon nekem..
- Hát Nina ne figyelj a kis csajra majd én lekoppintom.Beszéltem Mike-al miközben
vártam Ian-t és
szerintem ne lökd el magadtól.Jó fej srác.
- Ha te mondod..-sóhajtottam fel...
- Egy próbát meg ér!
- Hát meg.
Sikoltást hallunk....-Igen és még képzelödök??! - szólalt fel Ginger
- Nyugi ezt most én is halottam.

ÉSSS....

Egyszer csak nyílik az ajtó....Mike az.
- Óóóó Mike muszály minket ilyesztgetni!!!???
Szólaltunk fel mind ketten mérgesen.
- khm bocsánat nem akartam,de miért ilyedtetek meg?Halottatok valamit?
- Hát fogjuk rá,de semmiség biztos csak a szél.
(nevettük el a történteket)
A nagy kacagás közben felszólal Mike!

- Ginger gyere már egy pillanatra!!
- Mike, minek mondd itt!
- Nem lehet,fontos..
- De,én nem megyek ki..fontos dolgot beszélünk meg.
- Ne,csináld már légyszíves gyere ki!!
- Na,jó megyek de csak egy másodpercre.

Így aztán kiment Ginger ,Mike után az ajtón kívülre.
- Na,mondd mit szeretnél? -kérdezte a lány kicsit morcosan.
- Szóval lenne egy kérésem..
- Mondd Mike!!
- Nem tudnál beszélni Niná-val,hogy ne haragudjon?!Én már szakitottam Ellával..
nem azért hoztam el,mert a barátnőm hanem,mert nem volt kit hoznom és gondoltam
úgy a jó,ha sokan vagyunk!
- Értem ,meglátom mit tehetek.

Épp,hogy befejeztem a beszélgetést besuhantam Ninához,mint a huzat és kiráncigáltam
Mike-hoz.

- Hééééé Ginger állj le mitcsinálsz eszednél vagy!
(hangzottak el a szebbnél szebb szavak,de elengedtem a fülem melett)
- Jót akarok neked úgy,hogy,ha jót akarsz nem szólsz semmit.Meghálálod ezt még nekem!
-sebbes szavakkal illetett Ginger!

Mire feleszméltem már az ajtón kívül találtam magam...

- Na szóval Nina most elmegyünk szépen a nappaliba és ott mindenre fény derül...
-mondta rejtéjesen Mike.
- De micsoda nem értem mivan??
- Majd megtudod.-felelt Ginger.
- Hölgyeim akkor indulhatunk??
(Vágott közbe Mike.)
- Persze! - kiáltottuk fel.

Egy lépcsön mentünk le ilyen csiga lépcsön nem volt a legbiztonságosabb.
- Lányok vigyázzatok meg ne csússzatok.
- Hát nem kéne eléggé tér iszonyom van.-felelte Ginger.
- Jaajj Ginger neked hol nincs tériszonoyd .-vágtam Ginger kijelentésére!
- Hahahahaha nagyon vicces.
- Lányok ne most vesszetek össze légyszíves!!
Ahogy ballagtunk le liba sorba a lépcsön megin halatszottak azok a furcsa hangok..
- Halljátok ezt?-Kiállt fel Mike..
-Igen hallottuk..-feleltük rémülten.
-Jobb lesz ha sietünk...-suttogta Mike.

Így aztán futottunk a nappali felé.
Miközben rohantunk egyre csak közelebbről halottuk a hangokat..
De mire odaértünk a nappaliba elnémultak.

- Huuuuuh ezt megúsztuk.- sóhajtottunk fel mind hárman..

Miután mindenki megpihent és lenyugodott Ginger visszasétált Ian-hez.

-Szóval..Miröl akartál beszélni,mi volt ilyen fontos?-tettem fela kérdést morcosan.
-Hát..Nem is tudom,hogy kezdjek hozzá...A fejembe már lejátszottam az eseményeket,
de most valahogy nem akar a szó a számra jönni..
-Értem..Akkor én vissza is megyek aludni,ennek semmi értelme igy!-mormoltam az orrom alatt...
-Ne! Várj.. kérlek ne ,menj!

A szavak kiejtése közbe Mike elkapta a kezem és magához rántott..Hirtelen azt
se tudtam hol vagyok.
Mikor megéreztem Mike erös karjait magamon,akkor jöttem rá mi is történt.A szivem elkezdett
egyre gyorsabban dobogni,
nem birtam az érzéseket magamban tartani...Átkaroltam a nyakánál,kicsit lábuj hegyre álltam és
adtam neki egy csókot.
Mike ölelése szorosabb lett,teljesen magához huzott.Oda hajult a fülemhez és megsugta nekem
a mondani valóját.

-Szeretlek!-suttogta lágyan a fülembe.
-Én is szeretlek!

Ujjab csók követte az elözöt.A tüz a kandallóban vadul égget,mikor megláttam arra gondoltam,
hogy körülbelül igy érzem magam,ahogy a tűz ég..Már 10 perc telt el talán mikor egy hangos
női sikolyt
hallottunk arrol a fólyosóról amin Ginger indult vissza.

-Ginger!!!!!-rémültem kiabáltam el barátnöm nevét.

El akartam indulni a fólyoson de Mike megfogta a kezem.

-Eggyüt menjünk!lehet megcsusszott,de az is lehet,hogy csak az öreg kastély játszik velünk.
-Minden esetre menjünk és nézzük meg!!!.-tettem hozzá aggodoan,már majdnem sírtam.

Újjab sikoltást halottunk,nem birtam tovább elkezdtem futni a hang fele.Mike jött utánnam.
Elértem a folyosó végére
amiről egy másik folyósó nyilt.

-Ginger!!!!Hallassz?Gingeeer!!!!-már sirtam az idegtöl.
-Ginger !!!!-kiáltott fel mostmár Mike is aggodóan..

Elindultam a folyósón.Szaladtam ,egy lépcsöhöz értem ami a hálo szobákhoz vezetett.
Gingert megláttam a földön ,
remegett,véres volt minden..Oda szaladtunk hozzá.

-Ginger!Mi történt???Nem essett bajod?Ginger!-az idegtöl nem láttam,ahogy barátnömet
láttam a földön!

A lány nem mozdult csak mereven bámult felfele és keze remegett...Felnéztünk Mike-al és
az egyik cselédet láttuk
felakasztva,késsekel a testében.A hány inger kapott el.A kötél egy nagy akasztóra volt
felakasztva ,ami a plafonba volt
bele hejezve.Gondolom a kristály lámpának a heje volt.

-Mennyünk innen!!-szólalt meg hosszas csöndet megtörve Mike.
-Rendben!-egyeztem bele minden zok szó nélkül!

Mike segitett felkelni Gingernek a földröl.Indultunk volna el,de vérben ásztatott barátnöm
ujra össze essett és elkezdett
hányni.Mike ujra felálitotta és bal oldali támaszként oda mentem tartani Gingert!Már majdnem
újra a nappaliba voltunk,
mire zajt hallotunk a nappali felöl.A fények kialudtak,hirtelen sötét lett.A nappaliban égö tüz
hirtelen eloltodott már
nem láttuk a fényt!Csak nagy sötétség probáltunk menni.Újjab zajt hallotunk a nappali felöl.
Mike és én egymásra néztünk,szememben félelem tükrözödött amire Mike vissza fordult a nappaliból
érkezö hangok fele.
Lassan újra elindultunk.Naggyot nyeltünk ,Ginger magához tért és saját lábára állt.Magunk mögött
egy nagy
csapodást hallotunk ,gyorsan megfordultunk ,de nem volt ott senki se.Én háttal Mike-nak ,
Ginger és ö pedig szembe a nappali bejáratával álltak,és elindultunk!

-Láttok valamit?-suttogva kérdeztem Gingeréket.
-Nem semmit.-válaszolt Mike.

Már a küszöbön áltunk.Szét néztünk semmit se láttunk és semmit se hallottunk.Gingert le ültettük
az 1 ik kanapéra.
Ujjabb hangokat hallotunk de most nem arrol ameröl jöttünk.Sötét árnyat láttunk mozogni.
Ginger felsikitott.
Felkaptam egy vázát a kezembe és neki akartam vágni a különös árnynak,már majdnem
elhajitottam mikor Ian és Gaby
hangját meghallottam,möggöttük Jeffry kocogott.

-Ginger,Mike,Nina!!!!jól vagytok?mi volt ez?
-Ahh csak tik vagytok....-Sóhajtottam fel,megkönnyebülésemre.
-Igen,jól vagyunk,bár Ginger sokkos állapotban van!és ,hogy mi volt azt mi se tudjuk...
-válaszolt Mike ,Ian kérdésére..
-Ginger??mi történt?-kezdett aggodni Ian.
-Nem tudjuk!!!Mi is csak azt láttuk.....amitöl Ginger sokk hatása alá került.

-Drágám,jól vagy?-bujt Ian,Gingerhez...
-I..igen.-még mindig remegett barátnöm hangja.

Miután Ginger kicsit megnyugodott tovább vettük utunkat a szobám felé.
Az én szobám volt a legközelebb nem vártuk meg még nagyobb baj lesz.
Nem tudtam,hogy figyelmeztessem a többieket a veszélyről.Nagy lelki
ismeretfurdalás nyomta a lelkemet,hogy Sophie egyedül van valameik szobában.
Mondtam Ian-nek,hogy fektesse le az ágyra Gingert,hagy pihenjen.
Jeffreet is beküldtem aztán rájuk zártam az ajtót.

-Nina mi a csudát csinálsz??Gyertek be azonnal!! - Kiálltott fel Ian.
-Maradj csöndbee!
-Meg van mit,miért teszek!!
-Megmentem Sophie-t!
-Te megőrűltél lehet azóta már halott!!-értetlenkedett Ian.
-Meglehet,de nem fog a lelkemen száradni egy ember halála,
mert nem mentem neki segiteni!
-Ti maradjatok itt mindjárt visszajövünk!

Ezzel elkaptam Mike ingének a szélét és magammal húztam!
Valakit még halottam torka szakadtából kiabálni,de már túl késő volt
visszafordulni!Versenyt futottunk az idővel és reménykedtünk,hogy
éppségben megússzuk mindanyian!
Úgy futottunk,hogy a lábunk is alig bírta.
Megérkeztünk Sophie ajtajához!
Bevolt zárva így Mike betörte.

-Mivan itt??Valami rosszat csináltam Mike?- Illetödött meg Sophie.
-Ne dumálj nincs semmi ilyenről szó szedd a lábad vészhelyzet van.
(Vágott belel Mike Sophie szavába.)
-Mivan??? nem értem milyen vészhelyzet??
(kíváncsiskodott továbbra is Sophie)
-Majd elmondom ha biztonságos helyre értünk!- mérgelödött Mike.

Nagynehezen Mike kirángatta Sophie-t a szobából és kezdödött megint a
hajsza.Megint elkzdödtek a hangok visszhangzása a termekben.
Egy percre megtorpant mindenki nem tudtuk merre tovább merre mehetnénk.
Mike egyszer csak megszólalt:

-Mennyetek nélkülem!! Elterelem a figyelmét ennek az akárminek is!
-NEEEEE nem engedem!!!!!!!!!!

Szólaltam fel miközben könnyes szemmel néztem Mike-ra.

-Nina nem lesz semmi bajom!Nyugodjal meg túljárok az eszén!Te addig
szépen vissza viszed Sophie-t a szobába ahol a többiek vannak.
-De neeeeeem biztos van más megoldás is
(vágtam közbe Mike szavába)
-Sajnos nincs Nina meg kell tennem már csak azért is mert SZERETLEK!

E szavak elhangzása után elsuhant Mike és én elkezdtem zokogni,de
eszembe jutott ,hogy nekem még van 1 feladtom méghozzá az,hogy
éppségben átvigyem a szobába Sophie-t a többiekhez és én Mike nyomába
eredjek.

-Nina várj...Nem kapok levegöt.(kapkodta a levegöt Sophie)
-Bocs,de most nem várhatunk...
-De .
-Nincs ,de nem érünk rá pihenni!(vágtam közbe szavaiba)

Elértünk a szoba ajtajához, nem hallottunk bentröl semmi hangot,elkezdtem remegni.
Óvatosana kilincs felé nyúltam ,ki akartam nyitni az ajtót,de zárva volt...
Elkezdtem suttogni:
-Ginger,Ian hallotok?
-Ginger!!!(szólalt fel hangosabban Sophie ,mire én megfordultam és befogtam a száját)
-Pszzt!!!!

Vissza fordultam az ajtóhoz ,mire egy hangot hallottam...

-Sophie?(szólalt meg bentröl Ian)
-Itt vagyunk Ian engedj be minket..(suttogtam)

Ian kinyitotta az ajtót ,be engedett minket de mielött be csukta volna vissza ,
szét nézett a fólyoson.

-És Mike?Ő hol van?Nem tán ...(halkult el a hangja Gingernek)
-Ő..ő el ment,elterelni a figyelmét annak az izének ....(nyögtem ki nehezen)
-Értem,és nem mondott valamit,hogy ide fog jönni ? Vagy valahova menjünk?
(értetlenkedve kérdezte Jeffry)
-Nem nem mondott semmit!Kirángatott a szobámból, elbucsúzott töllünk és elszaladt!!!
(pökhendin jelentette ki Sophie,erre a kijelentésére adtam neki 1 pofont...Sophie a földre esett
és neki állt nyafizni)

Mérges lettem,kiakartam menni az ajtón,de ijedtem be a földre estem én is.Az ajtót valami
nagyon nagy erővel meglökte.Az ajtó fája remegett és a padló is allattunk.
Gaby épp felébredt és ahogy észre vette a rászkodást vissza ájjult...

Jó folytatást :)... Reméljük tetszik!!:)


Egy fiú, eki igazán tudott szeretni.. Az élete árán is

Meghalt az a lány, akit a legjobban szertett.. Mikor megtudta a hírt, teljesen kiborult. ELment a temetésre. Eddig még soha, de most sírt. Fájdalmas könnyei a lny hideg arcára hulltak. Titkon még utoljára megcsókolta halott kedvesét, aztán lefedték a koporsót.. vitték a lányt- eltemetni. A kiásott sírnál állt mindenki, aki szerete a lányt: szülők, barátok, szerelmek.. A fiú egy rózsát és egy könnyekkel áztatottfényképet hajított a földbe helyeztt koporsóra. A képen ő volt és a lány, amint épp ölelik egymást. Akkor még ölelhették.. Amint az első lapát földet a koporsóra esni kezdett az eső. Mikor már mindenki elment, a fiú akkor is maradt. Ült a sír melletti padon és azokra az emlékekre gondolt, mikor együtt volt kedvsével. És hirtelen arra, mikor már csak a kihűlt testnek adhatott csókot. Felállta. A sírhoz ment, rádőlt. Belemarkolt a földb és kérdezte: \\\"Miért? Miért hagytál itt gyedül..??!\\\"Együtt akrta lenni szerelmével- újra! De hogyan? Legyen öngyilkos? Talán.. De mit írjon búcsúlevelébe? Miért tette? Mert igazán tudott szeretni? Miért ne? A szerelme is megtette? Ő miért ne tehetné? Gyorsan bement a legközelebbi kis üzletbe. Vett papírt, tollat, és egy kést. Örömteli arccal nézte ujjonnan szerzett dolgait. Visszament a friss sírhoz. Írni kezdett: \\\"Anya, Apa.. Sajnálom ha ezzel fájdalmat okozok nektek, de em bírom ezt a kínt. Élni anélkül, akit szeretek, és akiért az életemet adnám. Hát most azt teszem. Az életemet adom. Kérlek, ha valaha tudtok, bocsássatok mg nekem ezért. Szeretlek titeket. Ég veletek..\\\" Kirata a fejfára a levelet, és leült az alá. Egy darabig csak nézte a csuklóját, majd a kést. Aztán végig húzta karján a \\\"fegyvert\\\". Majd mégegyszer, erősebben!! A következőnél előbuggant meleg, piros vére. A következő vágás elérte az erét. Hosszan folt ki az élete. Már csak pár perc.. Vége.. Meghalt.. Meghalt, mert igazán tudott szeretni...