A fiúk nem sírnak

Gondolkodtam… nálam általában itt kezdődnek a problémák.. jobb lenne, ha nem rágódnék ennyit a múlton, de ismersz, mazoista vagyok, szeretem újra és újra átrágni magam minden egyes fájdalmas részleten. Ne félj már nem zavarlak sokáig szép lassan megfejtem miért, és akkor lesz vége...
Nem kell elmesélnem neked milyen, amikor akár csak egy röpke pillanatig is de azt hiszed minden rendben lesz és megtaláltad azt, aki hozzád tartozik…
Félelmetes mire képes egy összetört szív. Mindig is elkápráztatott a szerelem ereje hogy mire képes, és mit tesz az emberel, mennyire megváltoztatja.
Mesélek neked egy történetet egy fiúról, aki nem csak mást de magát is tönkretette.
Képzelj el a fiú, aki halálosan szerelmes egy lányba, mindent megtenne, és meg is tesz érte. Úgy szereti őt, mint még soha senkit se életében. Neki adta a szívét, lelkét és a testét. Aztán történt valami a lány álmodott, de nem a fiúról valami egészen másról, valami újról. Egy új életről talán egy másik országban talán egy másik földrészen talán más valaki karjaiban. A fiú nem értette, mi történt, nem értette, mi változott meg nem tudta, hol rontotta el, nem értett meg, hogy a lányt hívja a sors.

Összetört szív sötét nappalok és még sötétebb éjszakák, hiába sütött is a nap, a fiú csak a szobájában ült, és a közös számukat hallgatta, a közös képeiket nézte… próbálta tartani magát, hogy a környezete ne vegye észre, szíve darabokban… Próbált erős maradni és nem sírni, hiszem egy férfi nem sír, eltemeti mélyre az éréseit, és soha, de soha nem mutatja ki az érzelmeit. Bánta már hogy nem mondta a lánynak többször, hogy szereti, talán ha megteszi, minden másképp alakult volna, reménykedik, hogy ő rontotta el, magát okolja, hogy ne keljen belátnia, hogy a lány így is, úgy is elment volna, nem tudott mit tenni ellene.

Összetört szív egy éjszaka megérezte, hogy mennie kell, eljött az ideje, hogy bosszút álljon az életen, amiért ilyen csúnyán becsapta. Összetört szív ül a vonat megállójában, a vonatok suhannak el előtte, és ő csak néz csak vár valakit, aki enyhülést hozhat a kínjaira. Összetört szív utazik a vonaton, kinn sötét van, de valami még is világít, halványan pislákol egy darabokra tört lélek.

Lehet-e két összetört szívből egy egész?

Hittem hogy lehet próbáltam összeforrasztani, de valahol elveszett a legfontosabb darab, ami nélkül soha nem forr már össze a szív.
A fiú és a lány egymás karjában. Még soha nem volt részük ilyenben mindketten úgy szeretik egymást, mit még soha. Száj csókolja szájat, kéz simogatja a kezet, test érinti a testet.
Szemük csukva csak szeretik egymást úgy, mint még soha. Ölelik, csókolják egymást. Halk sóhajok a fiú szemei felpattannak, nézi azt, aki előtte áll, de nem látja, ő csak a lányt látja, csak őt csókolja, csak őt szereti. Lábak remegnek, torkokból sóhajok szakadnak fel.
Két összetört szív összedobban. Megtörik minden varázs, újra csak két, a két összetört szív dobbanása hallatszik a csendben.
Hatalmas sóhaj tör ki a fiúból, még egyszer utoljára megkönnyebbült. Valamivel könnyebb lett a rá nehezedő bánat. Új lány fekszik a szőnyegen, és néz fel a fiúra, szeme teli reménnyel, új lehetőségekkel, szíve készen arra, hogy újra összetörjék. A fiú megérzi itt az alkalom, hogy enyhítsen saját fájdalmán. Szavak hagyják el az ajkait, nem néz az a új lányra, nem tud a szemébe nézni, tudja, hogy mit tesz pontosan tudja min megy majd keresztül a lány, de nem érdekli. Ő minden egyes szóval csak könnyebb lesz. Mindketten csak egyre gondolnak:

Never again will I hear you
Never again will I miss you
Never again will I fall to you
Never again will I kiss you
Never again will I want to
Never again will I love you

A fiúk így csinálják, hisz a fiúk nem sírnak.