Álmodj szépeket!

Álmodd, hogy alszol...
Álmodd, hogy az éj nem hideg, s a takaró lágyan átölel, miközben a párna némán idomul fejed körvonalaihoz. Amikor még a máskor rémisztő sötétség sem idegen; közelebb jött s csak Téged simogat. Amikor halk szuszogásodat a falak beszívják, hogy legyen mire emlékezniük egész nap.
Álmodd, hogy dús sugarú rét az ágyad, s a virágok szirmai este sem bújnak össze. Amikor mind Téged simogat. Amikor a Hold mindig Rád mosolyog, s tejfehér fényt varázsol. Csak Neked.
Álmodd, hogy még a hajnal sem a leghidegebb, legsötétebb órák után érkezik. Álmodd, hogy a hajnal is csak Téged szeret, csak Téged simogat. Amikor lecsúszik hátadról a takaró, s meleg fényfolttal takarja bőröd. Amikor a fény is simogat. Csak Téged simogat.
Álmodd, hogy az egyetlen lény, akit közel, igazán közel engednél magadhoz, éjjelente vigyáz Rád, féltőn ölel és cirógat. Csak Téged. Amikor szíve hevesen dobog a takaró alól kibukkanó meztelen vállaid látványától. Amikor megállítaná az időt, csak hogy örökre nézhessen. Csak Téged. Mert minden Rólad szól. Amikor, ha hajnalban bágyadtan ébredezel, sűrű csókokkal borítja bőröd, s minden csókot lágy ujjbegye szerető érintése kísér. Amikor reggelente óvón átfon testével, még őrizve az éj nyugalmát. Álmodd, hogy csak Téged óv úgy, mint még senkit sosem. Álmodd, hogy úgy szeret, mint még senkit sosem. Mint ahogy azt te szeretnéd. Álmodd, hogy EZ a valóság.
Most ébredj fel. Nyisd ki nedvesen csillogó szemeidet, nézd a takaró alá beömlő hideg sötétséget. Nézd a jelenséget feküdni melletted; az egyetlen lényt, akiről ébren is álmodsz. Csak Róla. Nézd az elcsúszó szürke pillanatokat, amikor semmi sem szól Rólad. Amikor a csókok, érintések banálissá satnyultak, az igaz romantika, a végtelen s őszinte gyengédség csupán álmaidban él. Nézd, ahogy fáradtan vonszolod magad nap mint nap; ahogy az ébredés fáj a legjobban. Fájdalmasan kizuhanni egy világból s újraszületni egy másikban - a valóságban.
Most újra aludj el. Álmodd újra az Én álmomat...
Mert Ez az én álmom...