Mese a Sárkányokról,a Királylányokról és a királyfikról - avagy

Mert 2009-ben már Nekem sem Pergamenre kell kaparásznom, hanem akár blogra...




Üdvözöllek, Pajtás, ezen kis mesék már olvashatóak voltak szűk körben, de gondoltam, miért ne lehetne az általuk kiváltott mentális károsodás mértékét fokozni...



Induljon a Móka Tár, akinek a tempó, a terjedelem, vagy a tartalom nem megfelelő, kérem, szálljon ki!


------------------------------------------

Na szóval, gyerekek, tanmese következik Tőlem, Nektek.

Mese lányoknak, akik keresik a királyfikat, és már majdnem letettek róluk, mert nem léteznek, pedig valójában igen, csak nem árt pár dologgal tisztában lenni róluk

Mese fiúknak, akik rég rájöttek arra, a lányoknak nem csak a királyfik kellenek, beérik királyfinak látszó példányokkal is, de ez a játék nem is olyan egyszerű, mint elsőre látszik

Fogadjátok, amivel akarjátok, egy hét múlva témazárót íratok az anyagból, tehát ajánlom, jól készüljetek fel.


Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királyfi. Reggelente alattvalói a himnuszt dalolva köszöntötték, amely éppen a Boros-Bochkor: Két fura fazon albumáról az "Egy merő szex vagyok" slágere volt. Tartott egy varázstükröt is, attól reggelente mindig megkérdezte, "Na ki a király?"

A tükör pedig - jólesően elmerengve a havi átutalásokon a bankszámláján, amiből számos tisztítófolyadékot vehetett magának- azt felelte: "Naná, hogy te édes egyetlen aranyapám!"


A herceg pedig elégedetten nyergelte fel lovát, és elindult királylányokat keresni, egyrészt mert azt aznap még nem tette, másrészt szükségletei neki is voltak, végezetül meg, mert aznap épp semmi nem ment a TV-ben.


És bár szíve foglalt volt, mert gondolatait saját nagyszerűsége töltötte ki, azt is tudta, amíg a tudomány nem jut arra a szintre, hogy előállítsák önnön női mását, kénytelen lesz beérni az útjába kerülő silányabb egyedekkel is.

Meg hát a királyfi alapvetően aranylelkű is volt és mivel úgy gondolta, elég nagy az ő szíve, tudta, hogy abba úgyis minden nő belefér, tehát jöhetnek a mókázások.

El is lovagolt majd mindennap a környékre, keresve egy jó magas várat, amelynek legfelső fokán reményei szerint találhat majd egy álomba szenderült királykisasszonyt.


A királyfi két dolgot tudott bizonyosan:

az egyik, hogy a közhiedelmekkel ellentétben nem elég egy csók a kisasszonyok ébresztéséhez, még ha ezt a krónikások az ORTT és a kiskorúak egészséges szellemi fejlődése érdekében így állították is be,
a másik dolog, amit tudott az volt, hogy kora királylányai pankrátormeccsre és akcióra várnak, azért kell állandóan sárkányt ölni a numera elött.


Ezért általában mindig vitt magával egy üveg whiskeyt, és egy jegyet a közeli közmetikába, mert a sárkány bőre kissé pikkelyes volt, és tudta, hogy a lényt ez zavarja, és biztosan szeretne javítani a ph egyensúlyán.


A sárkány tudott a trükkről, átvette az üveget, meghúzta, kissé megpörkölte a királyfi palástját és megrágta a koronáját, csakhogy ne legyen túl gyanús az eset, majd magára hagyta a királyfit, és hagyta, hogy az kimulassa magát.

A királylánynak az elején ugyan voltak elképzelései a házasságról, és fele királyságról, de látva a királyfi határidőnaplóját, ahol aznapra még legalább 4 vár volt feltüntetve, végül nem szólt semmit,csak magára zárta a vár kapuját.


Így járt a királyfi várról-várra, sárkányról-sárkányra. Otthonosan mozgott az álmok és mesék birodalmában, és remekül érezte magát bőrében.


A királyfi két dolgot nem tudott.


1. A világ tele van átvágott királylányokkal, akik magukra zárják az ajtót. Az ajtó mögött, a fénytől elzárva a bőr idővel ráncosodni, kérgesedni kezd, a méreg és a harag összegyűl, és tűz formájában kezd ömleni. A királylányok számos királyfi után sárkányokká változnak.

2. A sárkányok - hála a bőkezű kozmetikai befizetéseknek- egész kellemes küllemre tudnak szert tenni, amely megtévesztően hasonlatossá tudja őket tenni a királylányokhoz. És bár kültakarójuk felvette az emberi alakot, természetük és fajtájuk teljes mértékben eltér a királylányokétól.


A mese tanulsága,
hogy látszólag minden királyfi végigdöngetheti birodalmát, mert a tükör, amiről elfelejtettem mondani, hogy kompakt, valahogy mindig ott lapul a zsebükben, közvetlenül az óvszeres zacskó mellett, és kissé elhomályosítja a látásukat.


De valójában szegény királyfit egyszer ki fogják hirigelni.


Mert mindig kétféleképpen végződik a mese:


a, odalép a sárkányhoz, aki egykor királylány volt, ezért az széttépi, amikor felkínálja az együttműködést

b, menne a királylányhoz, aki valójában sárkány, és bár érdeklődve végighallgatja a szonetteket, pontosan átlátja a háttérjátszmát, és miután kimulatta magát, széttépi



TEHÁT SOSE SZÍVOZZ EGY SÁRKÁNNYAL!