Történetek

- Igen? - kérdőn néz rám, de abszolút nem ellenségesen. Pedig bárki lehettem volna. Egy srác, aki csak úgy rákiált az utcán, lehet, hogy ki akarom rabolni, vagy még rosszabb. Már vontam le magamban a következtetéseket, hogy biztosan egy nagyon kedves lány, és én is biztosan szimpatikus voltam neki, ha nem futott el előlem rögtön elsőre!
- Szia! Németh Dani vagyok. Egy suliba fogunk járni, illetve én már ide járok egy ideje, és hallottam, hogy te is ide fogsz, gondoltam jól jönne...

- Mi van? Nem dugunk? – szólalt meg végül a lány agresszíven.
- De, máris – a fiú nem akarta szóba hozni az iménti felfedezését. Simogatni kezdte a haját, hogy egy kis időt nyerjen. Mibe csöppent? Felszed egy könnyű kis csajt, és erre tessék! Nem tudott úgy tenni, mintha nem vett volna észre semmit...

Óvatosan leszállt a földre. Két szikla között megrekedt egy kevés víz. Óvatosan belekortyolt. Felcsipegetett néhány apró magot, mit a hamu alól kotort elő. Éhségét nem enyhítette, de a gyomor parancsának engedni kellett. És több nem volt. Visszament a fa tetejére, s egyre csak nézte a messzi horizontot. Néha, néha füttyentett egyet, választ remélve. De sehol senki...

- Kedves Németh Úr, rossz hírt kell közölnöm önnel. Tegnap éjjel az öccse, Németh Gábor közúti balesetet szenvedett, és beszállították hozzánk a Szent Márk kórházba.
- Micsoda?! - nem tértem magamhoz. Hogyan szenvedhetett az öcsém balesetet, hiszen még csak 10 éves volt és késő éjjel soha nem mentek sehová a szüleimmel.
- Úgy gondoltuk értesítjük, hogy az öccsét jelenleg az intenzív osztályon kezeljük, talán látni akarja.
- Hogy a picsába ne akarnám látni!...

Ha egy állat érzi a végét, nem hív papot, nem megy el templomba, nem látogatja meg rég látott családtagjait, vagy a számára fontos fajtársait. Az állat félrevonul, és egy nyugodt helyen kimúlik. Egyedül. Ebben hasonlítunk. Mindenki egyedül hal meg. Van, aki egy kórház rideg termében, van, aki az otthonában, egy pihe-puha ágyban, van, aki egy száguldó autóban. Bármennyien vannak is körülöttünk, meghalni mindenki egyedül fog...

Mikor átértem, folytattuk az előző nap elkezdett hosszú beszélgetésünket, mindent tudni akartunk a másikról, és ez így volt jó. Náluk is voltunk, sétáltunk is... amikor megfogtam a kezét, biztos voltam benne, hogy valami ilyesmit érezhet egy drogos is, ha éppen megkapja az adagját. Persze nagyon átvitt értelemben tett kijelentés ez, de csak ilyen mélységben tudom kifejezni, hogyan is voltunk egymással, miként is éreztem...

Tű tü tü tütű don’t worry be happy! Nem is kezdődhetett volna jobban a nap! A kedvenc számomra felugrom. Az órára nézvén rájövök, hogy megint szombat van, máskor úgysem alhatom ki magam. Bezzeg ilyenkor mindig húzom a lóbőrt legalább 10-ig. Nincs suli, nincs meló, nincs lakótárs, nincs probléma, nincs… villáskulcs. Hangosan elnevetem magam. Nem tudom ez miért jutott eszembe, de amikor boldog vagyok, néha eszembe jutnak baromságok...

- Mi az az… Akatsuki? – pislogtam.
- Az egy banda az iskolában – magyarázott Sakura. – Az elitek. Tudod, mindegyik egy szexisten. Persze, vannak kivételek. Ott van például Kisame, aki úgy néz ki, mint egy cápa. Aztán Zetsu, aki mindig egy cserepes virágot hord magánál, és skizofrén. Tobi pedig mindig egy maszkot visel. De most menjünk tovább.
Kerülte a témát, ez látszott rajta. Naoki-ra néztünk.
- Sok szerencsét – mosolyogtam.
- Kedves vagy – fintorgott, majd Sakura...

Ez a történet nem kalandregényekbe illő. Olyan emberről szól, aki egész életében nem volt senkinek sem a hasznára, nem számított neki semmi sem. Ugyanakkor elvárta az emberektől, hogy valóságos bámulattal nézzenek utána, mikor elhalad mellettük az utcán. Úgy tudták, csak egy sima ügyvéd, aki mindig megnyeri az ügyet. Na igen ám, de hogyan?

Minden mesének van kezdete, közepe és vége. Minden ember ezt a formát várja tőlük, s hogy utána kis gyermeke a legszentebb álomba merüljön. Minden gyermek szereti a varázslatos meséket, melyek egy új, általuk még nem ismert világba repíti őket. Minden mesemondó új és új történetekkel várja őket az utcákon. Minden általuk mondott mesének van kezdete, közepe és vége...