Történetek

A város egyik szegény negyedében, ahol a mocsok, a patkányok és az éhezés a mindennapos élet velejárója volt, egy spanyol donna éppen a gyermeke világra jövetelét szenvedte el. Átkozta a világot, hogy ilyen körülmények között kell szülnie. Végül sikerült életet adnia egy lány gyereknek. A legtisztább és legkényelmesebb körülményt nyújtotta a férje a kis családnak. Habár ez nem volt több egy francia ágynál, egy párnánál és három vékonyka pokrócnál...

- ROBARTS BRENT SZÁZADPARANCSNOK VAGYOK. – süvöltötte lentről egy megafonnal felerősített hang, és nyomban megállt mindenki, aki valamilyen mozdulatra szánta volna el magát. – KÖRBE VAN VÉVE AZ ÉPÜLET, SENKI SEM TUD MENEKÜLNI. KÉREM, TEGYÉK LE A FEGVYEREIKET, ÉS FELEMELT KÉZZEL JÖJJENEK KI A FŐBEJÁRATON. – darálta a hang, mire kihasználva ezt a kis hatásszünetet, hátralöktem magamtól Jack-et, és kirántva a fegyveremet belelőttem Meredis fejébe. Egy lövés dördült csak el, de az levitte...

Kedvesem... végre látlak... életem szerelme... mondd, hol voltál ilyen sokáig? Miért hagytál el annak idején? Ha lenne bennem elég bátorság, közölném Veled, hogy imádlak, hogy nem vagyok képes aludni sem, mert amint lehunyom a szemeim, a Te arcod villan be, a csend a Te hangodon ordítja a fülembe a gondolatokat, minden kis légmozdulásban erős kezed gyengéd simogatását érzem... ott vagy mindenben, ami körülöttem létezik. Szívemben a Te szíved dobban, tudod jól. Mégis... még csak hátra sem...

Egy nap férfiak fogták el a várostól nem messze, és bezárták a Nagytemplom pincéjébe. A papok megkínozták és vallatták. Ma már csak Wincott atya él közülük, aki akkor még fiatal volt. A nép a halálát követelte. Elszabadultak az indulatok és az embereket már nem lehetett megfékezni. Homlen és én csak tétlenül néztük, ahogyan a legjobb ismerőseink mind elvesztik az eszüket és eltorzult arccal üvöltenek. „ Máglyára a boszorkánnyal !” – ezt ismételte a felbőszült tömeg...

Az ajtó könnyen nyílik, a szobámban csönd van, szüleim már alszanak. Talán furcsa lehet olyan érzésekkel létezni, amik alig felfoghatók, ha az érzelmek sodorják a lelket. Almors már a szobámban vár, az ágyon ül. Gondolkozom, hogy elmondjam-e neki a történteket, vagy inkább még ne kössem az orrára. Újra megfordul a fejemben, hogy ő nem is létezik, csak én találtam ki, de valahogy olyan életszerű, ahogy ott ül az ágyon...

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy Val kezében a puska elkezdett füstöt hányni, én meg alig hallottam valamit is abból, amit felém ordít. Pedig amikor elindultunk nem volt ilyen terv még megszületőben sem. Mégis most a pult előtt állunk, Val kezében már füstöl az a rohadt puska, én meg a kis pisztolyommal hadonászok félig süketen. Persze pont a fülem mellett kellett elsütnie azt a vacakot, pedig csak vaktöltény van benne...

- Eláruljak egy nagy titkot neked?- mellém telepedve folytatta - Tudod mi az a Karácsony? Akkor kapnak sok ajándékot a gyerekek. Meg persze mindenki, aki jó volt. Én egy piros tűzoltóautót fogok kapni, mert jó vagyok. Azt mondta Anyukám. Létrás tűzoltót, és lesz rajta csengő is. Meg akkor lesz egy nagy karácsonyfa is, egy csomó cukorral, meg habkarikával. Csak az a baj, hogy nagyon-nagyon sokat kell még addig aludni! Pedig már olyan nagyon szeretném! Látod, - mutatott a homokozó széle...

A gondolattól is felfordult a gyomra a vécén ülés közben, hogy valaki esetleg tudhat a magánéletében, a saját kis világában történő dolgokról. Vajon mi lenne, ha kinyitnának benne egy ablakot? Mi törne a felszínre? Forró és heves érzelmek, vágy az elmúlt dolgok után, áhítozás a boldogságra, és rengeteg, rengeteg várakozás! Ez az, amit soha nem mutat meg a világnak. Higgyék csak azt, hogy egy flegma, gúnyosan mosolygó gyászhuszár, aki a fél világgal lefeküdne. Inkább, mint hogy tisztában...

Bulcsú már semmit sem értett. A lány átment egy másik szobába, és a férfi nézte, hogyan távozik. Még csak most csapott belé a felismerés. A ház, a szobák, a bútorok mind-mind a megtévesztésig hasonlított a régi lakásukra. Az emlékek a felszínre törtek. A külvilág egyre szűnt körülötte. Mindenre, amire ránézett, azonnal eszébe juttatott valami elfeledetnek hitt dolgot.
Hangtalanul Bulcsú mögé osont valaki, kezét a vállára tette. A férfi megfordult a tengelye körül. Egyszerűen nem...

Bosszankodva lépett egyet előre, majdnem leesett a lépcsőn, de az utolsó pillanatban megkapaszkodott a korlátban. Káromkodva fordult meg, és közben érezte, ahogy a vállán cipelt irattáska súlya megszűnt. Odakapott, és nem volt meg a táska. Villámgyorsan körülnézett, és kiszúrta a kis csirkefogót, egy manhattani jellegzetes utcagyereket. Utánaeredt, és rendszeres futó révén hamar elkapta. Mint egy rongybábut, úgy fordította maga felé a rémült kölyköt.
- Kisöreg, ez régi trükk. Add...